Miért műveli ezt velem a szívem?
– Ó, az aranyos! – mondja Brad. – Lily megmentette az
életedet, te pedig megmented az övét.
Atlas felnéz a lapjaiból, és dühösen mered Bradre.
– Hogy mondod?
– Higgadtság! – csillapítja Brad. – Lilyvel cimbik vagyunk,
tudja, hogy viccelek. – Brad felém fordul. – Akármilyen
szarkupac is most az életed, Lily, jobb lesz. Nekem elhiheted, én
is voltam ugyanebben a helyzetben.
Darin elneveti magát.
– Megvertek, és terhesen egy másik pasas házában kellett
meghúznod magad? – kérdezi Bradtől.
Atlas az asztalra csapja a kártyáit, és hátralöki a székét.
– Neked meg mi a franc bajod van? – ordít rá Darinre.
Átnyúlok hozzá, és gyengéden megfogom a karját.
– Nyugi! – mondom. – Összebarátkoztunk, mielőtt hazaértél.
Igazából egyáltalán nem bánom, hogy viccet csinálnak ebből az
egészből. Nekem is könnyebb lesz egy kicsit tőle.
Atlas frusztráltan túr bele a hajába, és a fejét csóválja.
– Teljesen össze vagyok zavarodva – közli. – Tíz percig voltál
kettesben velük.
Nevetek egy sort.
– Tíz perc alatt sok mindent meg lehet tudni valakiről. –
Igyekszem másfelé terelni a beszélgetést. – És ti honnan
ismeritek egymást?
Darin előrehajol, és magára mutat.
– Én vagyok a sous chef a Bakban – feleli, aztán Braddel
folytatja. – Ő meg a mosogatófiú.
– Egyelőre – vág közbe Brad. – De felfelé török.
– És te? – kérdezem Jimmytől.
Önelégülten mosolyog.
– Találd ki!
Ha az öltözékéből indulok ki, meg abból, hogy nagyképű és
öntelt, akkor azt kell feltételeznem, hogy...
– A konyhafőnök?
Atlas elneveti magát.
– Jimmy igazából a parkolósegéd.
Felhúzott szemöldökkel nézek megint Jimmyre, aki középre
dob három zsetont, majd bólint.
– Igaz. Autókat parkolok borravalóért.
– Ne hagyd, hogy átverjen! – mondja Atlas. – Tényleg
parkolósegédként dolgozik, de csak mert kőgazdag, és unatkozik.
Elmosolyodom. Allysa jut róla eszembe.
– Nekem is van egy ilyen alkalmazottam. Csak azért dolgozik,
mert különben unatkozna. Ami azt illeti, ő a legjobb munkaerőm.
– Sima ügy – jegyzi meg Jimmy.
A kártyáimra pillantok, és amikor rám kerül a sor, a kupacra
dobok három zsetont. Megszólal Atlas telefonja, és előhúzza a
zsebéből. Amikor feláll, hogy fogadja a hívást, és félrevonul, még
egy zsetonnal emelem a tétet.
– Kiszállok – mondja Brad, és az asztalra dobja a lapjait.
A folyosót figyelem, ahol Atlas az imént sietve eltűnt. Azon
gondolkodom, hogy vajon Cassie-vel beszél-e, vagy talán valaki
más van az életében. Tudom, miből él, tudom, hogy legalább
három barátja van. Csak a szerelmi életéről nem tudok semmit.
Darin kiteríti a lapjait. Pókere van. Én bemutatom a
színsoromat, majd besöpröm a zsetonokat az asztalról. Darin
felnyög.
– Amúgy Cassie nem jár pókerezni? – kérdezem, hátha
sikerül megtudnom még ezt-azt Adásról. Olyasmit, amire félek
egyenesen rákérdezni.
– Cassie? – csodálkozik Brad.
Felstószolom magam előtt a nyereményemet.
– Nem úgy hívják a barátnőjét?
Darin elneveti magát.
– Atlasnak nincs barátnője. Két éve ismerem, és még soha
semmiféle Cassie-ről nem hallottam.
Nekilát az osztásnak, én pedig próbálom feldolgozni a friss
információt.
Éppen az első két lapomat veszem kézbe, amikor Atlas
visszaérkezik a szobába.
– Te Atlas! – szól Jimmy. – Ki a rosseb az a Cassie, és
hogyhogy még sosem beszéltél nekünk róla?
A büdös francba!
Halálra vagyok rémülve. Csak szorongatom a lapokat a
kezemben, és igyekszem elkerülni, hogy fel kelljen néznem
Atlasra, de a szoba annyira elcsendesedik, hogy már kínosabb
lenne, ha nem néznék rá.
Atlas Jimmyre mered. Jimmy Atlasra mered. Brad és Darin
rám merednek.
Atlas egy pillanatra összeszorítja a száját.
– Nincsen Cassie.
A tekintete találkozik az enyémmel, ha csak egy futó
pillanatra is. Viszont ez a futó pillanat éppen elég hozzá, hogy
mindent leolvassak az arcáról.
Cassie soha nem is létezett.
Hazudott nekem.
Megköszörüli a torkát.
– Figyeljetek, srácok – mondja –, le kellett volna fújnom ezt a
mai estét. Ez a hét eléggé...
A száját kezdi dörzsölgetni, mire Jimmy feláll, és megszorítja a
vállát.
– A jövő héten. Nálam.
Atlas hálásan bólint. Nekilátnak összeszedni a kártyákat meg
a zsetonokat. Brad óvatosan kifejti a lapokat az ujjaim közül,
mert én képtelen vagyok moccanni is.
– Örülök, hogy találkoztunk, Lily – mondja.
Valahonnan
sikerül
hozzá
erőt
merítenem,
hogy
elmosolyodjak, és felálljak a helyemről. Búcsúzóul mindenkit
megölelek, és miután az ajtó becsukódik mögöttük, kettesben
maradok Atlasszal a szobában.
Do'stlaringiz bilan baham: |