It Ends with Us-Velünk véget ér

valami történik odaát. Kiabálás volt. Sikítottál, aztán
láttam, hogy apád elmegy. Át akartam menni, hogy
megnézzem, jól vagy-e, de mire odaértem volna, anyukád
elvitt autóval.
Nyilván a veszekedést hallotta a garázsból, és azt látta,
amikor anyu a kórházba vitt, hogy összevarrják a
homlokomat. El sem akartam hinni, hogy átjött a

---

házunkhoz. Tudod, mit művelne vele apám, ha meglátná a
saját ruháiban? Annyira aggódtam érte, mert nem is
sejtheti, mire képes apu.
A szemébe néztem.
–Atlas, ezt nem teheted! Nem jöhetsz csak úgy át,
amikor a szüleim otthon vannak.
Egy pillanatig néma maradt.
– Hallottam, hogy sikítottál, Lily.
Úgy mondta, mintha az, hogy veszélybe kerültem,
mindent felülírna.
Kellemetlenül éreztem magam, mert tudtam, hogy csak
segíteni akar, de mégis csak tovább rontott volna vele a
dolgokon.
– Elestem – mondtam, de abban a pillanatban megint
lelkiismeret-furdalásom támadt.
És őszintén szólva láttam rajta, hogy kicsit csalódott
bennem, mert azt hiszem, ő is tudta, hogy nem egyszerű
esésről van szó.
Aztán felhúzta az inge ujját, és kinyújtotta a karját.
Elszorult a gyomrom, Ellen. Annyira szörnyű volt. Az
egész karját apró sebek borították. Némelyik úgy nézett ki,
mintha valaki égő cigarettát nyomott volna el a bőrén.
Aztán megfordította a karját, és láttam, hogy a másik
oldala is olyan.
– Régebben én is sokszor elestem, Lily.
Aztán megigazította az inge ujját, és nem szólt többet.
Először azt akartam mondani, hogy félreérti, apám
sosem bántana, csak le akart rázni magáról, de aztán
rájöttem, hogy ugyanúgy kifogásokat keresnék a számára,
mint anyu.
Kicsit feszélyezett, hogy most már tudta, mi történik
nálunk. Az út hátralévő részén végig kifelé bámultam az
ablakon, mert nem tudtam, mit mondjak neki.
Amikor hazaértünk, anyu kocsija már ott volt. Persze a
felhajtón. Nem a garázsban.
Ez azt jelentette, hogy Atlas nem jöhetett át, hogy

---

megnézze velem a műsort. Szerettem volna elmondani
neki, hogy később viszek át neki pokrócokat, de amikor
leszállt a buszról, még el sem köszönt tőlem. Egyszerűen
elindult, mint aki haragszik rám.
Most már sötét van, és azt várom, hogy a szüleim
elaludjanak. Akkor átviszem neki a takarókat.
Lily
Kedves Ellen!
Most aztán nyakig benne vagyok.
Előfordul, hogy olyasmit csinálsz, amiről tudod, hogy
nem kellene, de valamiért mégis úgy érzed helyesnek? Nem
tudom, hogyan fogalmazhatnám meg ennél egyszerűbben.
Szóval még csak tizenöt éves vagyok, és nagyon nem
helyénvaló, ha egy fiú a szobámban tölti az éjszakát.
Viszont ha tudjuk, hogy valakinek nincs hol laknia, akkor
nem kötelességünk-e emberként segítenünk rajta?
Tegnap este, miután a szüleim elaludtak, kiosontam a
hátsó ajtón, hogy odaadjam Atlasnak azokat a takarókat.
Vittem magammal egy zseblámpát is, mert már rég
besötétedett. Még mindig erősen havazott, úgyhogy mire a
szomszéd 
házhoz 
értem, 
alaposan 
átfáztam.
Bedörömböltem a hátsó ajtón, és amint Atlas kinyitotta,
berontottam mellette, hogy ne fagyoskodjak tovább.
Csakhogy... ugyanúgy fagyoskodtam. Abban az öreg