ketten együtt óriásiak lennétek.
Csak meg akarom köszönni neked. Tudom, hogy nem
kizárólag azért készíted a tévéműsorodat, mert engem
akarsz megnevettetni vele, néha mégis teljesen úgy érzem.
Nemegyszer előfordul, hogy azt hiszem, már teljesen
elvesztettem a képességet a nevetésre vagy a mosolyra,
aztán elindítom a műsorodat, és tök mindegy, milyen
hangulatban vagyok, a végére sokkal jobb lesz a kedvem.
Szóval igen, nagyon köszönöm.
Tudom, hogy valószínűleg hallani akarod a friss híreket
Atlasról, és mindjárt rá is térek, előbb azonban el kell
mesélnem, mi történt tegnap.
Anyu a Brimer Általános Iskolában dolgozik. Elég
messze van, úgyhogy soha nem szokott öt óra előtt
hazaérni. Apu csak pár kilométernyire dolgozik itthontól, ő
rögtön öt után mindig befut.
Van garázsunk, de csak egy autó fér el benne apu
rengeteg cuccától. Ide apu áll be a kocsijával, anyu meg a
felhajtón tartja az övét.
Nos, tegnap anyu kicsit korábban ért haza a
szokásosnál. Atlas még a házban volt, és már majdnem
vége lett a műsorodnak, amikor meghallottam, hogy nyílik
a garázsajtó. Atlas kiszaladt hátul, én meg gyorsan
összeszedtem a nappaliban az üdítősdobozokat meg a
chipseszacskókat.
Tegnap ebédidő körül erősen havazni kezdett, és
anyunak rengeteg cuccot kellett behordania, úgyhogy
beállt a garázsba, mert így a konyhaajtón keresztül
mindent egyszerűen be lehetett pakolni a házba. Én is
éppen segítettem neki, amikor apu befordult a felhajtóra.
Nekiállt dudálni, mert mérges volt, amiért anyu beállt a
garázsba. Nyilván nem akart kiszállni a havazásban. El
nem tudom képzelni, mi másért akarta volna, hogy azonnal
tűnjön el a másik autó a garázsból ahelyett, hogy
egyszerűen megvárta volna, amíg végzünk a pakolással.
Illetve ha jobban belegondolok, miért van az, hogy mindig
apáé a garázsé Az ember azt hinné, hogy egy férfi nem
sózza rá a szarabbik parkolóhelyet a nőre, akit szeret.
Na szóval, anyu szemében máris láttam a riadalmat,
amikor meghallottuk a tülkölést. Azt mondta, tegyem le
minden cuccát az asztalra, amíg ő kiáll a kocsival.
Nem igazán tudom, mi történt, miután kiment.
Csattanást hallottam, aztán egy sikolyt, úgyhogy a
garázshoz rohantam, mert azt hittem, anyu talán
megcsúszott a jégen.
Ellen... Nem szívesen mesélem el, ami ezután történt.
Kissé még mindig a hatása alatt állok.
Amikor kinyitottam a garázsajtót, nem láttam anyut.
Csak apám állt a kocsi mögött, és csinált valamit. Közelebb
léptem, és csak akkor jöttem rá, miért nem vettem észre
egyből anyut. Apu lenyomta a csomagtartóra, és a keze a
torkán volt.
Fojtogatta, Ellen!
Lehet, hogy még most is elbőgöm magam, ha csak
rágondolok. Apám ordított anyuval, és iszonyú gyűlölettel
nézett le rá. Valami olyasmit magyarázott, hogy nem
tiszteli eléggé, pedig nagyon sokat dolgozik értünk.
Igazából fogalmam sincs, miért dühöngött, mert nem
hallottam mást, csak anyu csendjét, ahogy küszködve
próbált levegőhöz jutni. A következő pár percet nem is
nagyon tudom felidézni, de az biztos, hogy üvölteni
kezdtem.
Apu hátára ugrottam, és a fejét csapkodtam.
Aztán meg már nem.
Nem igazán tudom, mi történt, de nyilván ledobott
magáról. Csak annyi biztos, hogy az egyik pillanatban még
Do'stlaringiz bilan baham: |