Basszuskulcs!
Ledobom a táskámat, és odafutok hozzá. Amint leülök mellé,
elbőgi magát.
– Mi a baj? Alex szakított veled?
A fejét rázza, mire most már komolyan pánikba esem.
Csak
azt ne mondd, hogy rákos vagy.
Megfogom a kezét, és csak ekkor veszem észre.
– Lucy! Ti eljegyeztétek egymást?
Biccent.
– Bocs, tudom, hogy még visszavan hat hónap a bérletből, de
azt akarja, hogy költözzek vele össze.
Egy pillanatig értetlenül nézek rá.
Ezért sír? Mert nem akar
többé beszállni a bérleti díjba
?
Zsebkendőért nyúl, a szemét
törölgeti.
– Rettenetesen érzem magam, Lily. Tök egyedül leszel.
Elköltözöm, és nem marad senkid.
Mia...?
– Lucy? Hm... Jól megleszek. Ígérem.
Reménykedve néz fel rám.
– Tényleg?
Mi a fenéért néz ez engem ilyen szerencsétlennek? Megint
bólintok.
– Igen. Nem haragszom. Örülök, hogy boldog vagy.
Átkarol, szinte a nyakamba ugrik.
– Jaj, annyira köszönöm, Lily! – Két sírásroham között
kuncogni kezd. Amikor végül elenged, felpattan a kanapéról. –
Megyek, el kell mondanom Alexnek! Annyira félt, hogy nem
engedsz kiszállni a bérletből.
Felkapja a tárcáját meg a cipőjét, és kivágtat az ajtón.
Hátradőlök a kanapén, és a mennyezetet bámulom.
Ezek
szerint csak manipulálni akart?
Nevetni kezdek, mert egészen eddig a pillanatig fogalmam
sem volt róla, mennyire vártam rá, hogy ez megtörténjen.
Az
egész lakás csak az enyém!
És ami még jobb, amikor végül eljön az idő, hogy lefeküdjek
Ryle-lal, bármikor csinálhatjuk itt is, és nem kell ügyelnünk rá,
hogy csendben legyünk.
Legutóbb akkor beszéltem Ryle-lal, amikor szombaton
eljöttem tőle. Abban állapodtunk meg, hogy adunk magunknak
egy esélyt. Egyelőre nem kötelezzük el magunkat. Csak afféle
próbakapcsolatnak futunk neki, hogy kiderüljön, mind a ketten
ugyanazt akarjuk-e. Most hétfő este van, és kicsit csalódtam,
amiért nem hallottam még felőle. Mielőtt szombaton elváltunk,
megadtam neki a számomat, de nem igazán vagyok tisztában az
üzenetek
ilyenkor
szokásos
etikettjével,
főleg,
ha
próbakapcsolatról van szó.
Akárhogy is, nem én fogok először írni neki.
Arra jutok, hogy inkább a tinédzserkori szorongással és Ellen
DeGeneresszel töltöm az időmet ahelyett, hogy egy olyan pasi
hívó szavára várnék, akivel még csak nem is kufircolunk. Közben
persze nem tudom, hogyan terelhetném el úgy a gondolataimat
egy srácról, akivel nem szexelek, ha arról a srácról olvasok,
akivel először szexeltem.
Kedves Ellen!
A dédnagyapámat Ellisnek hívják. Egész életemben úgy
voltam vele, hogy ez nagyon menő név egy ilyen
öregembernek.
A halála után aztán elolvastam róla egy megemlékezést.
És vajon mi derült ki róla? Hogy az Ellis nem is a valódi
neve volt. Igazából Levi Sampsonnak hívták, és én meg
még csak nem is sejtettem.
Megkérdeztem nagymamát, honnan jött az Ellis név. Azt
mondta, hogy az öreget mindenki L. S.-nek szólította, a
neve kezdőbetűi miatt, és aztán az évek során
összemosódtak a hangok.
Ezért szólította mindenki Ellisnek.
Az előbb ránéztem a nevedre, és ez jutott eszembe. Ellen.
Egyáltalán ez a valódi neved? Lehet, hogy te is olyan vagy,
mint a dédnagyapám, és a monogramodat használod
álnévnek. L. N.
A sarkadban vagyok, „Ellen”!
Erről jut eszembe, az Atlas szerinted nem furcsa név? De
Do'stlaringiz bilan baham: |