It Ends with Us-Velünk véget ér

 

---

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Második rész

---

Tizennyolcadik fejezet
– 
JESSZUSOM! Mindjárt hányok.
Ryle az állam alá illeszti a hüvelykujját, és felemeli a fejemet.
Rám mosolyog.
– Minden rendben lesz, ne parázz már!
A kezemet rázva ugrabugrálok a liftben.
– Nem tehetek róla – mondom. – Tök ideges leszek attól,
amit Allysával anyukátokról meséltetek. – Elkerekedik a
szemem, és a szám elé kapom a kezem. – Te jó ég, Ryle! Mi lesz,
ha Jézusról kezd el kérdezősködni? Nem járok templomba, és
bár kisebb koromban olvasgattam a Bibliát, de ma már
gyakorlatilag semmilyen kérdésre nem tudnék válaszolni.
Most már igazán nevet. Odahúz magához, és halántékon
csókol.
– Nem fog Jézusról beszélgetni veled. Máris imád, elég volt
hozzá mesélnem neki rólad. Nincs más dolgod, csak hogy
önmagad legyél, Lily.
Bólogatni kezdek.
– Hogy önmagam legyek. Rendben. Azt hiszem, egy estére el
tudom játszani önmagamat. Ugye?
Nyílik az ajtó, Ryle-lal kilépünk a liftből, és elindulunk
Allysáék lakása felé. Fura látni, hogy bekopog, de végül is
gyakorlatilag már nem lakik itt. Az elmúlt pár hónap során
lassan beköltözött hozzám. Minden ruhája az én lakásomban
van. Minden tisztálkodószere is. A múlt héten még azt a
komolytalan, 
homályos 
fényképemet 
is 
kiakasztotta 
a
hálószobánkba, attól fogva pedig már minden teljesen
hivatalosnak érződött.
– Tudja, hogy együtt élünk? – kérdezem. – Nem bánja?

---

Mármint arra gondolok, hogy nem vagyunk házasok, ő meg
minden vasárnap templomba jár. Ja, ne, Ryle! Mi van, ha anyád
egy istentelen kurvának gondol?
Ryle az ajtó felé bök az állával, mire megpördülök, és az anyját
pillantom meg, amint döbbent tekintettel áll a küszöbön.
– Anya! – mondja Ryle. – Bemutatom Lilyt, az én istentelen
kurvámat.
Te jóságos ég!
Az anyja széttárja a karját, szorosan átölel, és a nevetésénél
semmi sem segíthetne többet, hogy átvészeljem ezt a pillanatot.
– Lily! – mondja, majd kartávolságra tol magától, hogy
alaposan szemügyre vehessen. – Drágaságom, egyáltalán nem
gondollak istentelen kurvának. Az angyal vagy, akiért tíz éve
imádkozom, hogy Ryle ölében landoljon!
Beterel bennünket a lakásba.
– Nem, határozottan nem istentelen kurva – közli. –
Ellentétben Marshall-lal, aki belemélyesztette a fogát a
kislányomba, amikor még csak tizenhét éves volt.
Célzatosan fordul a kanapén ülő Marshall felé. Marshall
elneveti magát.
– Ebben téved, dr. Kincaid, mert Allysa harapott belém
először. Az én fogaim éppen egy másik lányba voltak
mélyesztve, aki Cheetost evett, és...
Marshall kétrét görnyed, ahogy Allysa oldalba könyököli.
És ennyi elég is hozzá, hogy minden félelmem semmivé
legyen. Tökéletesek. Normálisak. Olyan szavakat használnak,
mint a „kurva”, és nevetnek Marshall viccein.
Jobbat nem is kívánhatnék.
Három órával később Allysával fekszem az ágyán.
A szüleik korán lefeküdtek, azt mondták, kifárasztotta őket a
repülőút. Ryle és Marshall valamilyen sportközvetítést néznek a
nappaliban. Én Allysa hasára fektetem a kezem, és várom, hogy
a baba rúgjon.
– Itt van a lába – mondja Allysa, és pár centivel odább húzza
a kezemet. – Pillanatok kérdése. Ma este különösen mozgékony.
Egy darabig mindketten csendben várjuk a rúgást. Amikor

---

végül megtörténik, nevetve sikkantok fel.
– Te jó ég, mintha valami földönkívüli lenne!
Allysa mosolyogva szorítja a pocakjára a kezét.
– Az utolsó két és fél hónap pokoli lesz – mondja. – Nagyon
szeretnék már találkozni vele.
– Én is! Alig várom, hogy nagynéni legyek.
– Én meg alig várom, hogy nektek is gyereketek szülessen
Ryle-lal – mondja.
Hátradőlök, és összekulcsolom az ujjaimat a tarkóm alatt.
– Nem tudom, akar-e gyereket egyáltalán. Még nem
beszélgettünk róla.
– Az nem számít, hogy akar-e – jelenti ki Allysa. – Lesz neki.
Kapcsolatot sem akart, mielőtt találkozott veled. Megnősülni
sem akart, márpedig érzem, hogy most már bármelyik
hónapban megkérheti a kezedet.
Felemelem a fejem, és felé fordulok.
– Alig fél éve vagyunk együtt. Elég biztos vagyok benne, hogy
ennél sokkal többet akar várni.
Nem erőltetem, hogy haladjunk gyorsabban Ryle-lal, ami a
kapcsolatunkat illeti. Amúgy sem érnénk rá esküvővel
foglalkozni, úgyhogy nem is bánom, ha tényleg sokkal többet
vár.
– És te hogy vagy ezzel? – erőlteti Allysa. – Igent mondanál,
ha megkérne?
Nagyot nevetek.
– Hülyéskedsz velem? Hát persze. Akár ma este
hozzámennék.
Allysa a vállam fölött a szobaajtó irányába néz. Csücsörít az
ajkával, igyekszik leplezni a mosolyát.
– Az ajtóban áll, mi?
Bólint.
– És hallotta, amit az előbb mondtam, mi?
Allysa megint bólint.
A hátamra gördülök, és Ryle-ra nézek, aki karba font kézzel
támaszkodik az ajtófélfának. Fogalmam sincs, mi járhat a fejében
ezek után. Rezzenéstelen az arca. Összeszorítja a száját. Szűkre

---

húzott szemmel néz rám.
– Lily – közli rezzenéstelen nyugalommal –, úgy elvennélek,
mint a rosseb.
Ezt hallva a lehető legkínosabb, legszélesebb mosoly ül ki az
arcomra, úgyhogy gyorsan egy párnát rántok a fejemre.
– Nos, köszönöm, Ryle – mondom, szavaimat elfojtja a párna.
– Ez nagyon cuki – hallom Allysa hangját. – A bátyám cuki is
tud lenni!
A párna eltűnik az arcomról. Ryle tartja a kezében, ahogy ott
áll fölöttem.
– Menjünk!
Gyorsabban kezd verni a szívem.
– Most rögtön?
Bólint.
– Én szabadságot vettem ki a hétvégére a szüleim látogatása
miatt. Neked megvannak az embereid, akik elvezetik helyetted
a boltot. Irány Vegas, házasodjunk össze!
Allysa felül az ágyon.
– Azt nem lehet! – jelenti ki. – Lily lány. Valódi esküvőt akar
virágokkal, nyoszolyólányokkal meg ilyen szarságokkal.
Ryle megint rám néz.
– Valódi esküvőt akarsz virágokkal, nyoszolyólányokkal meg
ilyen szarságokkal?
Ezen elgondolkodom pár pillanatra.
– Nem.
Egy darabig mind a hárman csendben maradunk, aztán Allysa
az izgatottságtól megszédülve kapálózni kezd fektében.
– Összeházasodnak! – kiabálja. Legördül az ágyról, és futva
indul a nappali felé. – Marshall, csomagolj! Megyünk Vegasba!
Ryle megfogja a kezemet, és talpra húz. Mosolyog, de kizárt,
hogy beleegyezzem a dologba, ha nem tudom teljesen biztosan,
hogy tényleg akarja.
– Biztos vagy a dolgodban, Ryle?
Beletúr a hajamba, közelebb húzza az arcomat, az ajka az
ajkamhoz ér.
– Kendőzetlen igazság – suttogja. – Majd behugyozok az

---

izgatottságtól, annyira várom, hogy a férjed lehessek.

---

Tizenkilencedik fejezet
– 
HAT HETE VOLT, ANYU, TEDD MÁR TÚL MAGAD
RAJTA.
Anyám sóhajt a telefonban.
– Te vagy az egyetlen lányom. Nem tehetek róla, hogy egész
életemben az esküvődről álmodoztam.
Még mindig nem bocsátott meg nekem, pedig ott volt.
Felhívtuk, közvetlenül azelőtt, hogy Allysa lefoglalta volna a
repülőjegyeket. Kivertük az ágyból, ahogy Ryle szüleit is
kivertük az ágyból, és mindenkit kényszerítettünk, hogy üljenek
fel az éjfélkor induló vegasi gépre. Anyám nem próbált meg
lebeszélni a dologról, mert nyilván látta, hogy mire a reptérre
ért, mi már rég elszántuk magunkat Ryle-lal. Azért nem hagyta,
hogy elfelejtsem a dolgot. Hatalmas esküvőről, ruhavásárlásról
és tortakóstolásról álmodott a születésem perce óta.
Felhúzom a lábamat a kanapéra.
– Mit szólnál hozzá, ha kárpótolnálak? – kérdezem. – Mi
lenne, ha megígérném, hogy idővel, amikor majd úgy döntünk,
hogy gyereket vállalunk, természetes úton hozzuk össze, és nem
Vegasban veszünk egyet?
Anyu elneveti magát, aztán felsóhajt.
– Ha egy nap lesznek unokáim, akkor azt hiszem, túl tudom
tenni magamat ezen.
Amíg 
Vegasba 
repültünk, 
beszélgettünk 
Ryle-lal 
a
gyerekvállalásról. Biztosan akartam tudni, hogy nem zárja ki
valamikor a jövőben, mielőtt megfogadom, hogy vele élem le az

---

életemet. Azt mondta, még véletlenül sem zárja ki. Aztán
tisztáztunk még pár dolgot, amik esetleg problémát okozhattak
volna később. Közöltem vele, hogy külön bankszámlát akarok
vezetni, mivel azonban ő jobban keres nálam, sok-sok ajándékot
kell vennie, hogy boldoggá tegyen. Beleegyezett. Megígértette
velem, hogy soha nem leszek vegán. Ebbe nem volt nehéz
belemennem. Ahhoz túlságosan szeretem a sajtot. Mondtam,
hogy alapítanunk kell egy jótékonysági szervezetet, vagy
legalábbis pénzt adnunk azoknak, amiket Marshall és Allysa
kiválasztott. Kiderült, hogy ő máris adakozik, és ettől most csak
még hamarabb feleségül akar venni. Megígértette velem, hogy
elmegyek szavazni. Azt mondta, felőle szavazhatok akár
demokratára, akár republikánusra, akár függetlenre, a lényeg,
hogy ne maradjak ki a választásokból. Erre kezet ráztunk.
Mire leszálltunk Vegasban, mindenben közös nevezőre
jutottunk.
Hallom, hogy nyílik az ajtó, úgyhogy hanyatt dőlök.
– Le kell tennem – mondom anyámnak. – Hazaért Ryle. –
Amikor becsukódik mögötte az ajtó, elmosolyodom. – Várj, anyu,
mondom inkább máshogy. Hazaért a férjem.
Anyám nevetve köszön el. Kinyomom, és félredobom a
készüléket. A fejem fölé emelem a karomat, és lustán a kanapé
karfáján nyugtatom. Aztán a támlára emelem a lábamat, amitől
a szoknyám felcsúszik a combomon, és a derekamon állapodik
meg. Ryle végigjáratja a tekintetét rajtam, aztán vigyorogva
indul el felém. Letérdel a kanapén, és araszolva kúszik felfelé a
testemen.
– Hogy van az én kis feleségem? – suttogja, miközben egyik
csókot a másik után nyomja a szám környékére.
A lábam közé furakodik, én pedig hátrahajtom a fejemet,
ahogy a nyakamat puszilgatja.