mindenre megvannak az emberei, miért vállalt
el egy olyan
állást, ahol neki kell kivinnie a szemetet és bemocskolnia a kezét.
– Miért dolgozol itt? – kérdezem.
Felnéz, és elmosolyodik.
– Mert megszerettelek – mondja.
De egy fél pillanattal azelőtt, hogy elfordulna, a mosoly eltűnik
a szeméből. Kiviszi hátul a szemetet, majd amikor visszajön,
továbbra is kíváncsian figyelem.
– Allysa? Miért dolgozol itt? – ismétlem meg a kérdést.
Megtorpan, lassan beszívja a levegőt, mint aki azt fontolgatja,
hogy őszinte lehet-e velem. Visszasétál a pulthoz, nekidől, egyik
bokáját keresztbe teszi a másikon.
– Mert – feleli leszegett fejjel stírölve a lábát – nem tudok
teherbe esni. Két éve próbálkozunk, de semmilyen módszerrel
nem sikerül. Belefáradtam, hogy folyton csak otthon ülök, és
sírok, szóval úgy döntöttem,
hogy keresek valamit, amivel
lefoglalhatom magam. – Kihúzza magát, és beletörli a kezét a
farmerébe. – Márpedig nálad, Lily Boom, elég rendesen le
tudom foglalni magam. – Megfordul, és ugyanazzal a csokorral
kezd vacakolni megint. Fél órája tökéletesítgeti. Fog egy kártyát,
a virágok közé teszi, aztán megfordul, és a kezembe nyomja a
vázát. – Ami azt illeti, ez a tiéd.
Nyilvánvaló, hogy Allysa témát akar váltani, úgyhogy
elveszem tőle a virágokat.
– Hogyhogy?
A szemét forgatja, és int, hogy vonuljak be az irodámba.
– Rajta van a kártyán. Vonulj félre, olvasd el!
Látom az ingerült reakciójából, hogy Ryle-tól kaptam a
virágot. Elvigyorodom, és beszaladok az irodámba. Leülök az
íróasztalhoz, és előveszem a kártyát.
Lily!
Komoly elvonási tüneteim vannak.
Ryle
Mosolyogva dugom vissza a kártyát a borítékba.
Fogom a
telefonomat, lövök magamról egy képet a virágokkal, miközben
kidugom a nyelvemet. Elküldöm Ryle-nak.
Én: Próbáltalak figyelmeztetni.
Azonnal elkezd válaszolni. Feszülten figyelem, ahogy a
pöttyök ide-oda mozognak a telefonomon.
Ryle: Szükségem van a következő adagra. Úgy fél óra múlva
végzek itt. Elvihetlek vacsorázni?
Én: Nem lehet. Anya ki akar próbálni velem egy új éttermet ma
este. Iszonyat, hogy rá van kattanva a kajákra. :(
Ryle: Én is szeretem a kaját. Enni is szoktam. Hová viszed?
Én: Egy Bak nevű helyre a Marketsonon.
Ryle: Van hely még egy embernek?
Egy pillanatig némán bámulok arra, amit írt.
Találkozni akar
anyámmal?
Hivatalosan még csak nem is járunk. Mármint...
éppenséggel nem baj, ha találkoznak. Anyu imádná. De Ryle
nemrég még
ott tartott, hogy hallani sem akart semmiféle
kapcsolatról, aztán beleegyezett, hogy tegyünk egy próbát, most
már szívesen találkozna anyámmal is, és mindehhez alig öt nap
kellett neki?
Do'stlaringiz bilan baham: