Oktv magyar nyelv 2016-17. Ajánló a pályamű elkészítéséhez Kertész Imre Sorstalanság című regényéből szabadon választott párbeszédek nyelvi elemzése

OKTV Magyar nyelv 2016-17.

Ajánló a pályamű elkészítéséhez
Kertész Imre Sorstalanság című regényéből szabadon választott párbeszédek nyelvi elemzése
A Kaddisban olvassuk, hogy „De ne próbálkozzatok itt szavakkal, hiszen ti is tudjátok, hogy bizonyos körülmények közt, képletesen szólva bizonyos hőfokon, a szavak elvesztik állagukat, tartalmukat, jelentésüket, egyszerűen megsemmisülnek,..."

Új tartalmat, jelentést, új hőfokot kell kapniuk a szavaknak? Igen, ez a nyelvteremtés történik Kertész Imre regényeiben. A Sorstalanság méltatói, a mű elemzői tehát megkerülhetetlenül szólnak a regény nyelvéről.

Ennek a nyelvteremtésnek a további felfedezésére írtuk ki OKTV pályázatunkat.

Dragomán György Kertészt-méltató soraiban is a nyelvteremtő íróról szól: "Nekem elsősorban a Sorstalanság jelent nagyon sokat, az, ahogy egy elmesélhetetlen és ennek ellenére sokszor elmesélt történetet tud úgy elmondani, mintha először lenne elmondva, úgy, hogy az olvasó is először láthatja annak, ami volt, a maga teljességében, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől, megrázó az a kíméletlen és elszánt tudatosság, amivel megteremti a feladatra alkalmas nyelvet, a Kudarcot és a Kaddist hozzáolvasva pedig azt gondolom, hogy az, amit Kertész ezekben végbevitt, egy becketti vállalkozás, megváltozott tőle az irodalom is, a nyelv is és a világ is."

Aki nem érti ezt a nyelvet, az félreérti a művet, és ami még súlyosabb veszteség; nem fogja érteni a holokauszttragédiát, vagy értetlenül néz szembe a méltatókkal, a Nobel-bizottsággal. A megszokott, konvencionális kódolással lehetetlen közel kerülni a mű lényegéhez. Egy példát idézünk megállapításunk igazolására. Vári György Elbeszélhetőség, törékenység, sorstalanság című tanulmányában írja: "A Sorstalanság híres villamos-jelenetében egy újságíró Kövest a »lágerek pokláról« faggatja, amire Köves azt válaszolja, hogy a pokolról beszámolni nem áll módjában, nem a pokolban volt, hanem Auschwitzban. Ez a részlet példázza, hogy Auschwitz, noha csak a nyelvben képes megjelenni, el is torzul benne a trópusok megtévesztő mozgása következtében. A trópusok hasonlító, helyettesítő, felcserélő és ezáltal azonosító működését Auschwitz megkerüli, hiszen egyedi, semmihez sem hasonlítható, nem helyettesíthető be és nem cserélhető fel semmivel torzulás nélkül. ... Auschwitz nem azonosítható semmilyen őt megelőző szörnyűséggel. Ezért válik olyan elviselhetetlenül hazuggá és banálissá »lágerek pokla« kifejezés. Ha Auschwitzot azonosítjuk valami elképzelhetővel (például itt a pokol elcsépelt toposzával), elképzelhetővé, elgondolhatóvá tesszük, domesztikáljuk. Vagyis Köves beszédét nem szabad a tropológia elutasításaként értelmeznünk, hiszen épp a banális metafora mutatja meg, hogy a retorika »nem származékos, marginális vagy aberráns formája a nyelvnek, hanem maga a par excellence nyelvi paradigma«”.

A regény párbeszédei különösen fontos mérföldkövek, hiszen nyelvi szinten is megmutatkozik a megszólalók (elnyomók és áldozatok, csendőr-deportáltak) etikai, kulturális stb. különbözősége. Az elkülönülésen túl azt is megmutatják ezek a dialógusok, hogy miként lehet a nyelv a megtévesztés eszköze, vagy éppen az intertextualitás által miként kaphat egy szó új vagy árnyaltabb jelentést. A dialógusokban is felfedezhető az iróniának az a fajtája, amely semmiképpen sem fordítható le a szokott ellentétes jelentésre.

Van tehát mit felfedezni; van lehetőség az elmélyedésre, van lehetőség rácsodálkozni nyelvünk erejére vagy éppen erőtlenségére - ha az íróval együtt érezve a téma kifejezhetőségének lehetetlenségére gondolunk.

A pályaműben néhány dialógus nyelvi elemzését várjuk. Alapos, felfedező, önálló elemzésre szeretnénk biztatni a pályázókat. A szakirodalom igen nagy bőségével természetesen meg kell ismerkedni, de a konkrét szöveg/ dialógus elemzésénél csak alkalmazni lehet és kell az elméleti tudást.

Kertész több helyen is ír a kifejezés néhol lehetetlennek tűnő nehézségéről, de mégis csak van felelősség, az emlékezet felelőssége . Ő úgy emlékezik, hogy jelen időben tart minket, olvasókat; Köves Gyurival indulunk útnak, és vele járjuk végig az utat, miközben a sajátunkat is keressük, és átéljük.

Ajánlott irodalom

KERTÉSZ Imre: Sorstalanság. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1985.

Mi lenne, ha csak ennyit írnánk...? A források felhasználásának szabadságát szeretnénk minden befolyásoló tényezőtől megóvni.

1. 
   Az értelmezés szükségessége - Tanulmányok Kertész Imréről (Szerk. Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor.) Budapest, L'Harmattan Könyvkiadó és Terjesztő, 2002.
   
2. 
   Az ember mélye - Írások Kertész Imréről a Múlt és Jövőben. (Szerk. Kőbányai János Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2003.
   
3. 
   VÁRI György: Kertész Imre. Buchenwald fölött az ég. Budapest, Kijárat Kiadó, 2003.
   
4. 
   SZIRÁK Péter: Kertész Imre. Pozsony, Kalligram Könyv és Lapkiadó, 2003.
   
5. 
   FÖLDÉNYI F. László: Az irodalom gyanúba keveredett - Kertész Imre szótár. Budapest, Magvető Kiadó, 2007.
   
6. 
   HAFNER Zoltán: Kertész Imre Bibliográfia. Budapest, Magvető Kiadó, 2010.
   

Jegyzetek

1. 
   Irodalmi Jelen 11/10/2009
   
2. 
   Von Tilman Krause: "In Ungarn haben Antisemiten das Sagen" (német nyelven). Die Welt, 2009. november 5.
   
3. 
   Kertész Imre szerint meghamisították a szavait. Origo, 2009. november 9.
   
4. 
   Kertész Imre és Rubik Ernő átvette a Szent István Rendet. Origo, 2014. augusztus 19.
   
5. 
   Idézet Kertész Imrétől. Szegedi Egyetem a Szegedi Tudományegyetem lapja, 2007/8. ápr. 16.
   
6. 
   Idézet Kertész Imrétől, nepszava.com
   
7. 
   „Nobelpreis: Imre Kertész: „Endlich Sicherheit”. FAZ.NET.
   
8. 
   Grande Médaille de Vermeil de la ville de Paris
   
9. 
   Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). (Főszerk. Péter László.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 1024. p. 
   
10. 
    Paul de Man: Olvasás (Proust). In: Az olvasás allegóriái. Szeged, Ictus, 1999. 96. p.
    
11. 
    Paul de Man: A trópusok retorikája (Nietzsche). In: i. m. 145.p.
    
12. 
    Hayden White: A történelmi cselekményesítés és az igazság problémája. In: A történelem terhe. Budapest, Osiris,1997. 251–279. p.
    
13. 
    Hayden White: A történelmi szöveg, mint irodalmi alkotás. In: i. m. 74.p.
    

Internetes források

1. 
   http://konyves.blog.hu/2016/04/01/_megvaltozott_tole_az_irodalom_is_a_nyelv_is_es_a_vilag_is_magyar_irok_kertesz_imrerol
   
2. 
   http://magyarnarancs.hu/konyv/buchenwald_folott_az_eg_kertesz_imre_koszontese-59026