It Ends with Us-Velünk véget ér

hol lesz, kivel lesz. Soha fel sem merült volna bennem, hogy
ilyen lesz.
A hátamra fordított, a kezét az arcomra szorította, és
tovább csókolt. Egyre jobb és jobb lett, ahogy
belemelegedtem. A kedvenc pillanatom az volt, amikor egy
másodpercre elhúzódott, hogy lenézhessen rám, aztán még
hevesebben folytatta.
Nem tudom, meddig csókolóztunk. Sokáig. Addig, amíg
már fájt a szám, és nem tudtam nyitva tartani a szemem.
Elég biztos, hogy amikor elaludtunk, a szája még mindig
hozzáért az enyémhez.
Többet nem hoztuk szóba Bostont.
Még mindig nem tudom, hogy elmegy-e.
Lily
Kedves Ellen!
A bocsánatodat kell kérnem.
Egy hete nem írtam neked, és egy hete nem is néztem a

---

műsorodat. Ne aggódj, azért mindig felveszem, úgyhogy a
nézettségi adatokba beleszámítok, de az a helyzet, hogy
minden áldott nap, miután Atlasszal leszállunk a buszról, ő
gyorsan lezuhanyozik, aztán smárolunk.
Mindennap!
Fantasztikus!
Nem tudom, miért, de annyira könnyen elengedem
magam a társaságában. Olyan kedves és figyelmes. Soha
nem tesz semmit, ami nekem nem esne jól, igaz, hogy eddig
meg sem próbálkozott ilyesmivel.
Nem tudom, mennyit árulhatok el, hiszen személyesen
nem ismerjük egymást. De annyit azért hadd mondjak,
hogy ha kíváncsi volt rá, milyen a cicim fogása...
Na hát most már tudja.
Fel nem foghatom, hogyan képesek emberek nap mint
nap élni az életüket, ha ennyire tetszik nekik valaki. Ha
rajtam múlna, egész nap meg egész éjjel csókolóznánk, és
nem is csinálnánk semmi mást, talán csak beszélgetnénk
közben egy keveset.
Atlas vicces történeteket mesél. Imádom, amikor
beszédes kedvében van, mert nem fordul elő gyakran.
Olyankor mindig gesztikulál, és sokat is mosolyog. A
mosolyát még jobban szeretem, mint a csókjait. Néha
rászólok, hogy hallgasson el, és ne mosolyogjon meg ne is
csókoljon, mert egyszerűen gyönyörködni szeretnék benne.
Nagyon szeretem a szemét nézni. Olyan kék, hogy ha a
szoba másik felében állna, akkor is bárki láthatná, milyen
élénk a színe. A csókjainkban csak az nem jó néha, hogy
lehunyja közben a szemét.
És nem. Még mindig nem beszéltünk Bostonról.
Lily
Kedves Ellen!

---

Tegnap délután, amikor a buszon ültünk, Atlas
megcsókolt. Nem volt ebben semmi új, hiszen időközben
rengeteget csókolóztunk, de most először tettük meg
nyilvánosan. Amikor együtt vagyunk, minden más mintha
eltűnne, szóval eszünkbe sem jutott, hogy más is
észreveheti. De Katie észrevette. Mögöttünk ült, és amint
Atlas odahajolt, hogy megcsókoljon, hallottam, ahogy azt
mondja:
– Pfuj! – A mellette ülő lányhoz beszélt, és még folytatta
is. – Nem igaz, hogy Lily csak úgy hagyja, hogy letapizza.
Majdnem mindennap ugyanaz a ruha van rajta!
Ellen, én annyira begurultam. Atlast is borzasztóan
megsajnáltam. Elhúzódott tőlem, és láttam, hogy zavarja,
amit Katie mondott. Megfordultam volna, hogy leordítsam
Katie fejét, amiért ilyen könnyen ítélkezik valaki felett, akit
még csak nem is ismer, de Atlas elkapta a kezemet, és
megrázta a fejét.
– Ne, Lily! – mondta.
Úgyhogy nem tettem.
De aztán már végig nagyon dühös voltam a buszon.