|
Egy kezeslábas pizsi.
És cicák vannak rajta.
– Bruins-meccs. Ingyensör. Csapat, beöltözni!
Allysa felnyög.
– Marshall! – mondja. – Idén eddig hatmillió dollárt kerestél.
Tényleg akkora szükségünk van arra az ingyensörre?
Marshall a felesége szájára szorítja az ujját.
– Csitt! Ne beszélj úgy, mint egy gazdag lány, Issa! Ez
istenkáromlás!
Allysa elneveti magát, Marshall pedig kiveszi a kezéből a
kezeslábast, aztán kicipzározza, és segít neki belebújni. Miután
mindannyian beöltözünk, elindulunk a bár felé.
Soha életemben nem láttam ennyi férfit kezeslábas
pizsamában. Csak ketten vagyunk nők, Allysa meg én, de
tulajdonképpen tetszik a dolog. Harsány. Annyira harsány, hogy
ahányszor a Bruins jól csinál valamit, be kell fogni a fülünket,
különben megsüketülnénk a hangzavartól. Nagyjából fél óra
elteltével felszabadul egy boksz a felső emeleten, és mind
odarohanunk, hogy lecsapjunk rá.
– Sokkal jobb – állapítja meg Allysa, ahogy letelepedünk.
Idefent már nincs akkora hangzavar, de azért még mindig
nagyobb a ricsaj az átlagosnál.
Egy pincérnő érkezik, hogy felvegye az italrendelésünket.
Vörösbort kérek, mire Marshall dühödten ugrik fel a székéről.
– Bort? – kiált fel. – De hát pizsiben vagy! Nem kapsz
ingyenbort, ha pizsiben vagy!
Közli a pincérnővel, hogy hozzon nekem inkább sört. Ryle
helyesbít, hogy inkább mégiscsak bort hozzon. Allysa vizet kér,
amivel még jobban kiborítja a férjét. Marshall utasítja a
pincérnőt, hogy hozzon négy sört.
– Két sört, vörösbort meg egy vizet.
Mire a pincérnő otthagyja az asztalunkat, teljesen össze van
zavarodva.
Marshall átkarolja Allysát, és megcsókolja.
– Hogy csináljalak fel ma este, ha nem vagy egy kicsit
benyomva?
Allysa arckifejezése megváltozik, és azonnal megsajnálom.
Tudom, hogy Marshall csak viccből mondta ezt, de azért így is
rosszuleshetett. Alig pár napja vallotta be, milyen depressziós,
amiért nem tud teherbe esni.
– Nem ihatok sört, Marshall.
– Akkor igyál bort. Jobban szeretsz, ha becsípsz.
Nevet a saját poénján, Allysa azonban nem csatlakozik hozzá.
– Bort sem ihatok. Ami azt illeti, semmilyen alkoholt.
Marshallba belefagy a nevetés. A szívem hátraszaltót vet.
Marshall megfogja Allysa vállát, és úgy fordítja a feleségét,
hogy egyenesen a szemébe nézhessen.
– Allysa?
Allysa bólogatni kezd, és igazából nem is tudom, ki sírja el
magát először, én, Marshall vagy Allysa.
– Apa leszek! – ordítja el magát Marshall.
El nem tudom mondani, milyen ez a pillanat. Egy felnőtt férfi
kezeslábas pizsamában, amint egy bár bokszában állva kiabálva
közli mindenkivel, aki csak hajlandó meghallgatni, hogy apa lesz.
Megfogja Allysa kezét, őt is felhúzza a székéről, és most már
ketten állnak a bokszban. Megcsókolja, és azt hiszem, életemben
nem láttam ennél édesebbet.
Amíg meg nem pillantom Ryle-t, és rajta nem kapom, hogy
úgy rágja az alsó ajkát, mint aki az előbukkanó könnycseppeket
próbálja visszakényszeríteni. Rám néz, észreveszi, hogy
bámulom, és gyorsan elkapja a fejét.
– Meg ne szólalj! – mondja. – Mégiscsak a húgom.
Mosolyogva közelebb hajolok, és nyomok egy puszit az arcára.
– Gratulálok, Ryle, nagybácsi leszel!
Miután a jövendőbeli szülők abbahagyják a smacizást a
bokszban, Ryle-lal felállunk, és gratulálunk nekik. Allysa
említette már, hogy egy ideje furcsán kavarog a gyomra, de csak
a mai megnyitó előtt csinálta meg a terhességi tesztet. Csak
otthon akarta elmondani Marshallnak a nagy hírt, de képtelen
volt akár csak egy pillanattal tovább magában tartani.
Megérkeznek az italok, és ételt is rendelünk. Miután a
pincérnő távozik, Marshallra nézek.
– Hogyan találkoztatok?
– Allysa jobban el tudja mesélni, mint én – mondja.
Allysa vigyorogva dől előre.
– Rühelltem! – kezd bele. – Ryle legjobb haverja volt, és
folyton nálunk lógott. Baromi idegesítőnek találtam. Akkor
költözött Bostonba Ohióból, aztán mégis felvette a bostoni
akcentust. Azt hitte, így menőbb lett, de én legszívesebben
felképeltem volna, ahányszor kinyitotta a száját.
– Olyan cuki, nem? – jegyzi meg szarkasztikusan Marshall.
– Egy kretén voltál – feleli Allysa a szemét forgatva. – Na
szóval, egy szép napon Ryle-lal meghívtuk pár barátunkat.
Semmi nagy ügy, de a szüleink elutaztak, szóval gondoltuk,
rendezünk egy kis összejövetelt.
– Harmincan voltak ott – közli Ryle. – Nyugodtan
nevezhetjük bulinak.
– Oké, buli volt – hagyja rá Allysa. – Belépek a konyhába, és
Marshall ott nyomul valami lotyóra.
– Nem lotyó volt – jelenti ki Marshall. – Nagyon kedves
lánynak találtam. Cheetos-íze volt, de...
A felesége tekintetét látva inkább elhallgat. Allysa
visszafordul hozzám.
– Ettől totál kijöttem a sodromból. Ordítani kezdtem vele,
hogy vigye inkább haza a kurváit. A lány kábé halálra rémült
tőlem, elrohant, és vissza sem jött.
– Egy jót dugni sem lehet tőled – jegyzi meg Marshall.
Allysa belebokszol a vállába.
– Na szóval, miután nem hagytam, hogy egy jót dugjon,
visszarohantam a szobámba. Nagyon kellemetlenül éreztem
magam, hogy ilyesmit műveltem. Puszta féltékenység volt a
részemről, pedig le sem esett, hogy valójában tetszik nekem,
amíg meg nem láttam a kezét egy másik lány seggén.
Levetettem magam az ágyra, és bőgtem. Pár perccel később
beállított a szobámba, és megkérdezte, hogy minden rendben
van-e. Felé fordultam, és ráüvöltöttem, hogy „tetszel nekem, te
hülye faszfej!”.
– A többi pedig már történelem – fűzi hozzá Marshall.
Elnevetem magam.
– Azta! Hülye faszfej, milyen aranyos!
Ryle felemeli az egyik ujját.
– Kihagytad a legjobb részt!
Allysa vállat von.
– Ja, igen. Szóval Marshall odajött, lerántott az ágyról,
megcsókolt ugyanazzal a szájjal, amelyikkel korábban a lotyót,
aztán vagy fél órán keresztül smároltunk. Akkor benyitott Ryle,
és elkezdett ordítani Marshall-lal. Marshall erre kitaszigálta
Ryle-t a szobámból, ráfordította a kulcsot, és még egy órát
smároltunk.
Ryle a fejét rázta.
– A legjobb barátom árult el.
Marshall magához húzza Allysát.
– Tetszik nekem, te hülye faszfej.
Nevetnék, de Ryle komoly tekintettel fordul felém.
– Egy teljes hónapig szóba sem álltam vele, annyira
haragudtam. Végül túltettem magam rajta. Tizennyolc évesek
voltunk, a húgom meg tizenhét. Nem igazán állhattam az
útjukba.
– Azta! – mondom. – Néha elfelejtem, milyen kicsi köztetek a
korkülönbség.
– Három gyerek három év alatt – mosolyog Allysa. – Annyira
sajnálom a szüleinket.
Elcsendesedünk az asztal körül. Észreveszem, ahogy Allysa
bocsánatkérően pillant Ryle-ra.
– Három? – kérdezem. – Van még egy testvéretek?
Ryle hátradől, belekortyol a sörébe, aztán visszateszi a
poharat az asztalra.
– Volt egy bátyánk. Még gyerekkorunkban meghalt.
Do'stlaringiz bilan baham: |
