It Ends with Us-Velünk véget ér

Visszatartottam a lélegzetemet, nem tudtam, mire
számítsak.
– Ma felvettem a kapcsolatot a nagybátyámmal.
Anyámmal egy darabig nála laktunk Bostonban. Azt
mondta, 
hogy 
amikor 
visszajön 
a 
kiküldetéséről,
hozzáköltözhetek.
Örülnöm kellett volna abban a pillanatban, és
mosolyogva gratulálni neki. De ahogy becsuktam a
szememet, fiatalságom minden éretlenségével önmagamat
kezdtem sajnálni.
– És elmész? – kérdeztem.
Tanácstalanul vállat vont.
– Nem tudom. Előbb meg akartam beszélni veled.
Olyan közel feküdt hozzám az ágyon, hogy éreztem a
lélegzete melegét. Az is feltűnt, hogy mentaillata van, és
eszembe jutott, hogy talán üveges vízzel mos fogat, mielőtt

---

átjönne hozzám. Mindig rengeteg vizet küldök vele haza.
A párnához emeltem a kezemet, és egy kiálló tollat
kezdtem piszkálni. Amikor kiszedtem, az ujjaim között
forgattam tovább.
– Nem tudom, mit mondjak, Atlas. Örülök, hogy lesz
már hol laknod. De mi lesz a sulival?
– Befejezhetem Bostonban is – felelte.
Bólintottam. Nagyon úgy tűnt, hogy már döntött.
– Mikor mész el?
Azon gondolkodtam, milyen messze lehet Boston.
Valószínűleg pár órányira, de akár az Óperenciás-tengeren
túl is lehet, ha az embernek nincs autója.
– Még azt sem tudom biztosan, hogy megyek-e.
Visszaejtettem a tollat a párnára, és leengedtem a
kezemet.
– Mi tart vissza? A nagybátyád lakást ajánl neked. Az jó,
igaz?
Összeszorított szájjal bólintott, aztán felvette a tollat,
amivel az előbb még én játszottam, és az ujjai között
forgatta. Végül visszatette a párnára, és olyasmit tett,
amire egyáltalán nem számítottam. A számhoz érintette az
ujját.
Édes jó istenem, Ellen, hát én azt hittem, ott helyben
meghalok! Életemben nem éreztem ennyi mindent
egyszerre a testemben. Pár pillanatig ott tartotta az ujját,
aztán azt mondta:
– Köszönöm, Lily. Köszönök mindent.
Az ujjai elindultak felfelé, beletúrt a hajamba, aztán
közelebb hajolt, és nyomott egy puszit a homlokomra. Alig
kaptam levegőt, nyitott szájjal, zihálva kellett lélegeznem,
hogy ne fulladjak meg. Láttam, hogy az ő mellkasa is
ugyanolyan hevesen mozog, mint az enyém. Láttam, ahogy
a tekintete a számra téved.
– Csókoltak már meg, Lily?
A fejemet rázva jeleztem, hogy nem, és felfelé
fordítottam az arcomat, mert azt akartam, hogy ezen ott

---

helyben, azonnal változtasson, különben nem kapok többé
levegőt.
Aztán – majdnem olyan óvatosan, mintha tojáshéjból
lennék – a számhoz érintette a száját. Nem tudtam, mit
tegyek, de egyáltalán nem bántam. Az sem lett volna baj,
ha úgy maradunk egész éjszaka, és egyáltalán nem is
mozdul a szánk.
Az ajka összezárult az enyém körül, és éreztem, ahogy
remeg a keze. Utánoztam, amit ő csinált, és én is mozgatni
kezdtem a számat. A nyelve hegye végigsimította az
ajkamat, mire azt hittem, hogy rögtön kifordul a szemem a
helyéből. Aztán megismételte, utána meg még egyszer,
úgyhogy aztán én is ugyanígy tettem. Amikor a nyelvünk
először találkozott, kicsit el is mosolyodtam, mert sokat
gondolkodtam már rajta, milyen lesz az első csókom. Hogy