It Ends with Us-Velünk véget ér

az, ugye?
Tegnap, 
amikor 
együtt 
néztük 
a 
műsorodat,
megkérdeztem tőle, honnan kapta a nevét. Azt mondta,
nem tudja.
Bele sem gondoltam, csak rávágtam, hogy kérdezze
meg az anyját, miért nevezte el így.
Egy pillanatra rám nézett, és csak ennyit felelt:
– Ahhoz már kicsit késő.
Gőzöm sincs, mire gondolt. Nem tudom, hogy az anyja
meghalt-e vagy csak lemondott róla, és örökbe adatta. Pár
hete, hogy barátok vagyunk már, és még mindig nem
tudok róla semmit. Azt sem, hogy miért nincs hol laknia.
Megkérdezném, de egyelőre nem vagyok biztos benne,
hogy bízik bennem. Úgy tűnik, nem könnyű elnyerni a
bizalmát, de persze valószínűleg meg is lehet érteni.
Aggódom miatta. Ezen a héten már elég hűvösre fordult
az idő, és a jövő héten állítólag még hidegebb lesz. Ha nincs
a házban villany meg gáz, akkor az azt jelenti, hogy fűteni
sem tud. Remélem, legalább takarói vannak. El tudod

---

képzelni, milyen borzasztóan érezném magam, ha halálra
fagyna?
Az elég rohadt dolog lenne, Ellen.
A héten kerítek valahonnan pár takarót, és nekiadom.
Lily
Kedves Ellen!
Hamarosan havazni fog, ezért úgy döntöttem, ma
elrendezem a kertemet télre. A retkeket már kiszedtem,
úgyhogy nem akartam mást, csak lerakni egy kis mulcsot
meg komposztot, ami nem tartott volna sokáig, de Atlas
ragaszkodott hozzá, hogy segít.
Feltett egy csomó kérdést a kertészkedésről, nekem
pedig tetszett, hogy láthatólag érdekelte, engem mi
érdekel.
Megmutattam neki, hogyan kell beteríteni a földet
komposzttal meg mulccsal, nehogy a hó túl nagy károkat
tudjon tenni benne. A kertem viszonylag kicsi másokéhoz
képest. Talán úgy háromszor négy méteres, de apám csak
ennyit enged használni a hátsó udvarból.
Atlas beterítette az egészet, én pedig törökülésben ültem
a fűben, és figyeltem. Nem lustálkodni akartam, de
egyszerűen kivette a kezemből a szerszámokat, és mindent
meg akart csinálni helyettem, úgyhogy engedtem neki.
Látom, hogy szorgalmas. Talán azért foglalja le magát,
hogy elterelje a figyelmét bizonyos dolgokról, és ezért akar
annyira segíteni.
Amikor végzett, odajött hozzám, és lehuppant mellém a
fűbe.
– Hogyan találtad ki, hogy növényeket akarsz
termeszteni? – kérdezte.
Ránéztem, ahogy keresztbe tett lábakkal ült, és
kíváncsian várta a választ. Egyszerre rájöttem, hogy soha

---

nem volt még nála jobb barátom, pedig alig tudunk
egymásról valamit. Vannak barátaim a suliban, de persze
ők soha nem jöhetnek át hozzánk. Anyu mindig aggódik,
hogy apu esetleg művel valamit, és híre megy, hogy milyen
a természete. Én sem járok el másokhoz, bár azt igazából
nem tudom, hogy ez miért van. Talán apám azért nem
akarja, hogy a barátaimnál legyek, mert akkor látnám,
hogyan bánik egy rendes férj a feleségével. Valószínűleg
azt szeretné, ha azt tekinteném normálisnak, ahogy ő
bánik anyuval.
Atlas az első barátom, aki megfordult a házunkban.
Egyben ő az első, aki tudja, hogy mennyire szeretek
kertészkedni. Most pedig ő lett az első, aki meg is kérdezte,
miért kertészkedem.
– Amikor tízéves voltam, anyu befizetett egy