It Ends with Us-Velünk véget ér

a fűre. Abból, ahogy megrándult a szája, azt hittem, vágni
fog 
egy 
grimaszt, 
de 
aztán 
inkább 
halványan
elmosolyodott.
Attól a mosolytól olyan érzésem támadt, mintha hosszú
téli álomból ébresztettem volna fel.
– Annyira egyformák vagyunk – ismételte meg, amit
korábban mondott.
– A növények meg az emberek?
A fejét rázta.
– Nem. Te meg én.
Erre felszisszentem, Ellen. Remélem, nem vette észre,
milyen élesen szívtam be a levegőt. Mert hát mi a csudát is
mondhattam volna?
Csak ültem ott zavartan, csendben, amíg aztán felállt.
Elfordult, mint aki hazakészül.
– Atlas, várj!
Lenézett rám, én pedig a kezére mutattam.
– Talán le kellene zuhanyoznod gyorsan, mielőtt
visszamész. A komposzt tehéntrágyából van.
Felemelte a kezét, alaposan megvizsgálta, aztán
végigpillantott komposzttól mocskos ruháin.
– Tehéntrágyából? Komolyan?
Mosolyogva bólintottam.
Felkacagott, aztán mielőtt észbe kaptam volna,
levetette magát mellém a földre, és belém törölte a kezét.
Mind a ketten nevettünk, ahogy belenyúlt a mellettünk
lévő zsákba, és a karomra kente a tartalmát.
Meglehetősen biztos vagyok benne, Ellen, hogy a most
következő mondatomat még soha senki nem írta le vagy
mondta ki hangosan.
Amikor azt a tehénszart kente rám, simán úgy

---

beindultam, mint még soha életemben.
Pár perc múlva mind a ketten a földön feküdtünk,
ziháltunk, és csak nem akartuk abbahagyni a nevetést.
Végül felállt, és engem is talpra segített. Tudta, hogy nem
húzhatja az időt, ha le akar zuhanyozni, mielőtt a szüleim
hazaérnek.
Amíg a zuhany alatt volt, én megmostam a kezemet a
mosdóban, csak álltam ott, és azon gondolkodtam, mire
célzott korábban, amikor azt mondta, hogy annyira
egyformák vagyunk.
Bóknak szánta? Határozottan annak tűnt. Azt akarta
mondani vele, hogy én is erős vagyok? Mert az fix, hogy az
idő java részében egyáltalán nem érzem magam erősnek.
Abban a pillanatban például már attól is elgyengültem, ha
csak Atlasra gondoltam. Azon járt az eszem, hogy vajon
mit kéne kezdenem az érzésekkel, amik újabban a
társaságában törnek rám.
Abban sem voltam biztos, hogy sokáig tudom még
rejtegetni a szüleim elöl. Vagy hogy mennyi ideig maradhat
még abban a házban. A maine-i telek elviselhetetlenül
hidegek tudnak lenni, és fűtés nélkül nem maradhat
életben.
Vagy legalábbis takarók nélkül.
Fogtam magam, és összeszedtem minden fellelhető
használaton kívüli pokrócot. Oda akartam adni őket neki,
amikor kijön a zuhany alól, de közben öt óra lett, és sietve
távozott.
Holnap megkapja a pokrócokat.
Lily
 
 
Kedves Ellen!
 
Harry Connick Jr. kicseszettül vicces! Nem tudom,
szerepelt-e már a műsorodban, mert fájó szívvel be kell

---

vallanom, egykét adásról lemaradtam, de ha még sosem
járt nálad, feltétlenül hívd meg.
Jut eszembe, láttad már Conan O’Brien beszélgetős
műsorát? Egy Andy nevű fazon minden adásban ott ül nála
a kanapén. Úgy örülnék, ha Harry meg nálad ülne a
kanapén minden epizódban. Állati beszólásai vannak, és ti