It Ends with Us-Velünk véget ér

hányán járhatnak hasonló cipőben, mint Atlas, és hogy
vajon vannak-e más hajléktalan diákok is az iskolánkban.
Mindennap bemegyek a suliba, és magamban általában
nyafogok miatta, de soha, egyetlenegyszer sem jutott
eszembe, hogy más gyerekeknek talán ez az egyetlen
otthona. Atlas sehol máshol nem juthat ételhez.
Többé nem leszek képes tisztelni a gazdagokat, tudván,
hogy saját jószántukból anyagi javakra költik a pénzüket
ahelyett, hogy másokon segítenének.
Nem akarlak megbántani, Ellen. Tudom, hogy gazdag
vagy, de nem az olyanokról beszélek, mint te. Láttam a
műsorban, hogy mennyi mindent megteszel másokért, és
hány jótékonysági szervezetet támogatsz. De tudom, hogy
sok olyan gazdag ember is van, aki önző. A francba hát,
még 
a 
szegények 
is 
lehetnek 
önzők. 
Meg 
a
középosztálybeliek. Nézd csak meg a szüleimet. Nem
vagyunk gazdagok, de az hétszentség, hogy szegények
sem, úgyhogy simán segíthetnénk másokon. Mégsem
hiszem, hogy apu valaha is bármilyen formában
jótékonykodott volna.
Emlékszem, egyszer pont bementünk egy boltba, ahol
egy öregember az Üdvhadseregnek gyűjtött egy persellyel.
Megkérdeztem aput, hogy adhatnánk-e neki egy kis pénzt,
de azt felelte, hogy nem, ő keményen megdolgozik a
pénzéért, és nem engedi, hogy csak úgy elosztogassam. Azt
is mondta, hogy nem az ő hibája, ha mások nem akarnak
dolgozni. Amíg a boltban voltunk, végig arról papolt, hogy
az emberek kihasználják az államot, és amíg az állam csak
úgy ingyen mindent megad nekik, ez a probléma nem fog

---

megszűnni.
És én hittem neki, Ellen. Ez három évvel ezelőtt történt,
és én azóta végig azt gondoltam, hogy a hajléktalanoknak
azért nincs hol lakniuk, mert mind drogosok, vagy
legalábbis másokkal ellentétben lusták dolgozni. De most
már tudom, hogy ez nem igaz. Persze bizonyos mértékig
lehetett igazság abban, amit apu mondott, de ő csak a
legrosszabb példákat hozta fel. Nem minden hajléktalan
azért lakik az utcán, mert ő maga akarja így. Azért nincs
otthonuk, mert nem könnyű segítséghez jutni.
És az igazi problémát az apámhoz hasonlók jelentik.
Ahelyett, hogy segítenének másokon, a legrosszabb
példákat használják ürügynek a saját önzésükre meg
kapzsiságukra.
Én soha nem leszek ilyen. Esküszöm neked, ha felnövök,
mindent megteszek, hogy segítsek a rászorulókon. Olyan
leszek, mint te, Ellen. Csak valószínűleg nem olyan gazdag.
Lily
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

---

Kilencedik fejezet
A MELLEMRE EJTEM A NAPLÓT. Meglep, de könnyek
csordulnak ki a szememből. Ahányszor csak beleolvasok ezekbe
a levelekbe, azt hiszem, minden rendben lesz, hiszen az egész
olyan régen történt, és úgysem élem át megint az akkori
érzéseimet.
Olyan érzelgős vagyok. Hirtelen vágyat érzek, hogy átöleljek
egy csomó embert a múltamból. Főleg anyut, mert az elmúlt egy
évben nem is igazán gondoltam rá, mi mindenen kellett
átmennie apám halála előtt. Tudom, hogy valószínűleg még
mindig fáj neki.
Kézbe veszem a telefonomat, hogy felhívjam, de ahogy a
képernyőre pillantok, látom, hogy négy üzenetet is kaptam
Ryle-tól. A szívem majd kiugrik a helyéről.