Figyelmeztethettem volna jó előre.
Megnézem az időt a telefonomon, majdnem fél tizenegy.
Lenémítom a készüléket, aztán Ryle mellé fekszem. Az ő
telefonja a fejénél van a párnán. Fogom, és bekapcsolom rajta a
fényképezőt. A fejünk fölé emelem, összetolom a dekoltázsomat,
hogy a lehető legelőnyösebben hasson. Lövök egy képet, hogy
legalább lássa, miről maradt le.
Lekapcsolom a lámpát, és kinevetem magamat, mert egy
félmeztelen férfi mellett alszom el, akit még csak meg sem
csókoltam.
Még ki sem nyitom a szememet, amikor érzem, hogy az ujjai
végigsimítják a karomat. Elnyomok egy fáradt mosolyt, és úgy
teszek, mintha még aludnék. Az ujjai a vállamon folytatják az
útjukat, aztán megállnak a kulcscsontomon, közvetlenül az előtt,
hogy elérnék a nyakamat. Van ott egy kis tetkóm, amit még az
egyetemen csináltattam. Egy egyszerű szív körvonala, ami felül
kissé nyitva marad. Érzem, ahogy az ujja hegyével körberajzolja
a tetoválást, aztán odahajol, és megérinti az ajkával. Még
szorosabban zárom össze a szememet.
– Lily – suttogja, és átkarolja a derekamat.
Halkan nyöszörgök, próbálok felébredni, aztán a hátamra
fordulok, hogy felnézhessek rá. Amikor kinyitom a szemem,
engem bámul. Abból, ahogy a napfény bevilágít a szobám
ablakán, tudom, hogy még reggel hét óra sincs.
– Én vagyok a legszánalmasabb férfi, akivel valaha találkoztál.
Ugye?
Nevetve bólintok.
– Hát baromi közel jársz hozzá.
Mosolyogva igazít félre egy hajtincset az arcomból. Közelebb
hajol, az ajkát a homlokomhoz érinti. Jobb lett volna, ha nem
teszi. Most én fogok álmatlanul hánykolódni éjszakánként, újra
meg újra felidézve ezt az emléket.
– Mennem kell – mondja. – Jócskán késésben vagyok. De
egy: ne haragudj. Kettő: ez nem fog megismétlődni. Ígérem,
hogy most hallasz rólam utoljára. És három: komolyan ne
haragudj. Elképzelni nem tudod, mennyire sajnálom.
Kipréselek magamból egy mosolyt, bár inkább elkomorodnék,
mert a kettes pontja igencsak lehangolt. Igazából egyáltalán nem
bánnám, ha újra próbálkozna, de emlékeztetem magam, hogy
teljesen mást akarunk az élettől. És jó, hogy elaludt, meg hogy
még csak meg sem csókoltuk egymást, mert ha orvosi ruhában
szexelt volna velem, akkor én lettem volna kénytelen
bekopogtatni hozzá, és térden állva könyörögni a folytatásért.
Jó lesz ez így. Egy mozdulattal letépem a ragtapaszt. Hagyom
Ryle-t elmenni.
– Legyen szép életed, Ryle! A világ minden sikerét kívánom
neked.
Sokáig nem felel. Némán, kissé összeráncolt homlokkal néz le
rám.
– Aha. Neked is, Lily – mondja.
Aztán odébb gördül, és feláll. Jelenleg rá sem tudok nézni,
úgyhogy az oldalamra fekszem úgy, hogy hátat fordítok neki.
Hallgatom, ahogy felveszi a cipőjét, majd a telefonjáért nyúl.
Hosszú szünet után moccan újra, és tudom, hogy azért, mert
engem bámul. Szorosan csukva tartom a szememet, amíg meg
nem hallom a bejárati ajtó csapódását.
Azonnal forróság önti el az arcomat, de nem vagyok hajlandó
búslakodásra adni a fejem. Erőnek erejével ráveszem magam,
hogy felkeljek. Dolgom van. Nem zaklathat fel, ha nem vagyok
elég hozzá, hogy egy férfi átírja a kedvemért az életcéljait.
Különben is, éppen elég most a saját céljaimmal foglalkoznom.
És állati izgatott vagyok miattuk. Annyira, hogy igazából
egyáltalán nincs is időm egy pasival foglalkozni.
Nincs időm.
Semmi.
Elfoglalt csaj vagyok.
Merész üzletasszony vagyok, aki magasról tesz az orvosi
ruhás férfiakra.
Hatodik fejezet
ÖTVENHÁROM NAP TELT EL AZÓTA, hogy aznap reggel
Ryle kilépett a lakásomból. Ami azt jelenti, hogy ötvenhárom
napja nem hallottam felőle.
De nem is baj, mert az elmúlt ötvenhárom napban még rá
gondolni sem volt időm, miközben erre a pillanatra készültem.
– Mehet? – kérdezi Allysa.
Bólintok, ő pedig megfordítja a
nyitva
táblát. Megöleljük
egymást, és visítunk, mint a kisgyerekek.
A pult mögé rohanunk, és várjuk az első vásárlónkat. Nem
vertük nagy dobra az eseményt, gyakorlatilag egyáltalán nem
foglalkoztam még a marketinggel. A hivatalos megnyitó előtt
még meg akarunk győződni róla, hogy biztosan nincs semmi
gikszer.
– Nagyon szép lett – állapítja meg Allysa, ahogy a munkánk
eredményében gyönyörködik.
Körülnézek, és majd szétvet a büszkeség. Persze arra
vágyom, hogy a bolt sikeres legyen, de ezen a ponton igazából
egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez számít-e
egyáltalán. Volt egy álmom, és a belemet is kidolgoztam, hogy
valóra váltsam. Akármi is történik a mai naptól fogva, az csak a
hab lesz a tortán.
– Olyan jó illat van idebent – mondom. – Imádom!
Nem tudom, lesz-e ma vásárlónk, de mind a ketten úgy
viselkedünk, mintha ez lenne a legjobb dolog, ami valaha is
történt velünk, szóval talán nem is számít. Aztán meg előbb-
utóbb be fog állítani Marshall, és anyám is eljön munka után.
Szóval két vásárlót már biztosra vehetünk. Az rengeteg.
Allysa megszorítja a karomat, amikor nyílni kezd az ajtó.
Hirtelen pánikba esem kissé, mert mi lesz, ha valami baj
történik?
Azután következik csak az igazi pánik, mert valami bizony
félresikerült. Rettenetesen félresikerült! A legeslegelső vásárlóm
nem más, mint Ryle Kincaid.
Amikor az ajtó becsukódik mögötte, megáll, és tátott szájjal
néz körül.
– Hogyhogy? – kérdezi, és körbefordul. – Hogy a fenébe...? –
Rám néz, aztán Allysára. – Ez hihetetlen! Mintha nem is ugyanaz
az épület lenne!
Oké, talán nem is baj, hogy ő az első vásárlóm.
Beletelik pár percbe, mire eljut a pultig, mert nem tud
ellenállni a késztetésnek, hogy mindent megnézzen és
megérintsen. Amikor végül csak odaér hozzánk, Allysa futva
kerüli meg a pultot, hogy átölelhesse.
– Hát nem gyönyörű? – kérdezi. Felém int. – Az ő ötlete volt.
Az egész! Én csak a piszkos munkában segítettem.
Ryle elneveti magát.
– Nehezen hiszem el, hogy a Pinterest-szakértelmed nem
játszott egy kis szerepet.
Bólintok.
– Csak szerénykedik. Legalább felerészben az ő szakértelme
segített életre kelteni ezt a víziót.
Ryle rám mosolyog. Ezzel az erővel egy kést is döfhetne a
mellkasomba, mert
jaj!
A pultra csap a tenyerével.
– Én vagyok az első vásárló?
Allysa a kezébe nyomja az egyik szórólapunkat.
– Venned is kell valamit hozzá, hogy vásárlónak
tekinthessünk.
Ryle végigfutja a szórólapot, aztán visszateszi a pultra. Az
egyik asztalhoz lép, és felvesz róla egy váza lila liliomot.
– Ezeket kérem – közli, és leteszi a virágokat a pultra.
Elmosolyodom, kíváncsi lennék, tudja-e, hogy liliomot
választott.
Do'stlaringiz bilan baham: |