Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára Megjelent a Gróf Mikó Imre Alapítvány, a História Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia

1198 Sepsiszentgyörgyön a „városiak”, armalisták és lófők (együtt 32 családfő) tulajdonában átlag 13,18 hold szántó, 1,09 szekér kaszáló, 1,96 ló és ökör, 1,06 tehén, 3,53 sertés volt; Illyefalván az 59 szabadrendűnek 16,08 hold szántója, 2,16 szekér kaszálója, 4,61 lova és ökre, 1,44 tehene, 5,27 sertése volt; Bereckben a 21 szabadrendűnek 17,28 hold szántója, 3,42 szekér kaszálója, 3,85 lova és ökre, 1,66 tehene, 3,52 sertése volt; Csíkszeredában a 36 „városi” átlag 2,91 hold szántót, 4,66 ökröt és lovat, 1,36 tehenet, 3,16 sertést birtokolt; Székelyudvarhelyen a 14 „városi” átlag 6,14 hold szántó, 2,42 szekér kaszáló, 1,64 ló és ökör, 1,35 tehén és 2,42 sertés fölött rendelkezett; Kézdivásárhelyen pedig a 66 „városi”-nak mindössze átlag 2,16 hold szántója, 2,13 lova és ökre, 0,69 tehene és 1,74 sertése volt. MOL EGLt F 49. 5. cs. 17. fasc.

1199 Uo. 20. fasc.

1200 Összehasonlításul álljanak itt két nagyobb falu adatai Háromszékről: Kovásznán az átlag 12,15 köböl szántó, 2,17 szekér kaszáló, Baróton pedig 13,53 köböl szántó és 2,99 szekér kaszáló. L. Magyarország népessége a Pragmatica sanctio korában 1720–21. = Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. XII. Bp 1896.

1201 Uo.

1202 MOL EGLt 16. cs. 12. fasc.

1203 A szántóföld átlagos nagysága 2,2 köböl (3 a „városiak” esetében); a kaszáló 0,36 szekér (ill. 0,5), átlag 2,78 (ill. 3,66) lovuk és ökrük van, 0,83 (0,88) tehenük, 2,96 (4,14) juhuk, 0,81 (0,97) sertésük, és 10 forint 42 krajcár (13 Ft 25 kr) adót fizettek. A „városiak”-nak a kocsmárlás még 50 krajcár plusz jövedelmet jelentett. MOL EGLt F 50. 1750-i erdélyi országos adóösszeírás, 48. téka.

1204 L. Prodan, David: Iobăgia în Transilvania în sec. XVII. Buc 1986. 395–396.

1205 Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben a szabad parasztoknak átlag 10,42 köböl szántójuk volt, 2,42 szekér szénájuk, 2,14 lovuk és ökrük, 0,90 tehenük, 6,91 juhuk, 0,94 sertésük és 5 forint 28 krajcár adót fizettek. MOL EGLt F 50. 48. téka.

1206 A lakosság legnépesebb csoportját képező lófőknek (76 családfő) átlag 22,31 köböl szántójuk volt, 3,5 szekér szénájuk, 4,51 lovuk és ökrük, 1,15 tehenük, 5,05 juhuk, 1,94 sertésük és 13 forint 27 krajcár adót fizettek. Uo. 46. téka.

1207 A Keresztúr „városiak”-nak átlag 9,93 köböl szántójuk volt, 3,18 szekér szénájuk, 1,62 lovuk és ökrük, 1 tehenük, 1,68 juhuk, 1,25 sertésük és 7 forint 52 krajcár adót fizettek. A 119 „falusi” adófizető családfő közül 71 volt a szabadrendű, nekik átlag 9,31 köböl szántójuk volt, 3,03 szekér szénájuk, 1,38 lovuk és ökrük, 0,84 tehenük, 1,23 juhuk, 1,06 sertésük és 8 forint 31 krajcár adót fizettek. Udvarhelyszéken az 5492 adófizető családfőnek átlag 8,53 köböl szántója volt (a lófőknek 10,38), 3,16 (ill. 3,49) szekér szénája, 2,43 (ill. 2,92) lova és ökre, 1,47 (1,87) tehene, 6,35 (7,19) juha és 3,52 (4,50) sertése. Uo. 61. téka.

1208 Az udvarhelyi armalistáknak átlag 11,81 köböl szántója volt, 2,62 szekér szénája, 2,51 lova és ökre, 0,40 tehene, 0,25 juha és 0,96 sertése és átlag 4 forint 30 krajcár adót fizettek. A „városiak”-nak átlag 5,42 köböl szántója volt, 1,17 szekér szénája, 1,72 lova és ökre, 0,33 tehene, 0,12 juha és 0,26 sertése és átlag 3 forint 39 krajcár adót fizettek. Uo.

1209 A kézdivásárhelyi „városiak”-nak átlag 14,88 köböl szántója volt (az özvegyeknek 8,14), 0,83 (ill. 0,31) szekér szénája, 1,67 (0,74) lova és ökre, 0,45 (0,11) tehene, 0,52 (0,45) sertése, juha nem volt, és átlag 6 forint 34 krajcár (az özvegyek 3 Ft 40 kr) adót fizettek. Uo. 80. téka.

1210 Marosvásárhelyen a családfőknek átlag 3,34 köböl szántója volt (a „városiak”-nak 4,75), 0,56 (ill. 0,82) szekér szénája, 0,78 (1,10) lova és ökre, 0,42 (0,57) tehene, 0,27 (0,38) sertése, juha nem volt, kocsmárlásból 48 krajcár (ill. 1 Ft 4 kr) bevételük volt, és átlag 10 forint 40 krajcár (ill. 14 Ft 16 kr) adót fizettek. Uo. 79. téka.

1211 Orbán János: Székelykeresztúr története. Kv 1943. 214.

1212 MOL Exactoratus Provincialis F 389. Classificatiók iratai 1773–1836.

1213 MOL EGLt F 46. 1790/3395.

1214 Uo. F 50. 46, 50. téka.

1215 MOL Exactoratus Provincialis F 356. Adómérlegek 1780–81. Bilanx quanti contributionalis anni 1781.

1216 Más adatokból azonban az tűnik valószínűbbnek, hogy ez nem „igazi” hármas vetésforgó volt, hanem inkább egy 2+1-es rendszer, ahol a határ egy részét minden évben bevetették, a többi részben pedig a kettős vetésforgó uralkodott.

1217 Prodan, David: Problema iobăgiei în Transilvania 1700–1848. Buc 1989. 314. – Erre a kérdésre l. még Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790–1849. Bp 1956.

1218 Kőváry László: Erdélyország statistikája. Kv. 1847. 111.

1219 MOL EGLt F 52. Conscriptio Czirákyana. 117, 120, 129, 133, 134, 139, 143. köt.

1220 Uo. 140. köt.

1221 Uo.

1222 CorpStat I. 114.

1223 A székelyföldi földközösségre l. Imreh István1983, valamint a szerző más munkáit is. 1820-ban Erdély más részein is kimutathatóak voltak a földközösség nyomai, amint ez Trócsányi Zsoltnak a 27. jegyzetben idézett könyvéből is kiderül. 75–84.

1224 Tagányit idézi Imreh István: Földesúri gazdálkodás a Székelyföldön. In: Uő: Erdélyi hétköznapok. Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról. Buk 1979. 59.

1225 Egyed Ákos: A parasztság Erdélyben a századfordulón. Társadalom- és agrártörténeti áttekintés. Buk 1975. 58–61.

1226 MOL EGLt F 52. 134. köt.

1227 MOL K 150. 1874-V-12, 363. fasc. A Belügyminisztérium a bíróság hatáskörébe utalta át az ügyet.

1228 MOL EGLt F 52. 133. köt.

1229 MOL. Polgári kori központi kormányhatóságok levéltárai K 150. 1870-V-12.

1230 MOL EGLt F 52. 129. köt.

1231 Uo. (in Politicis) F 46. Ügyiratok, 1830/4147.

1232 Uo. 1830/11537.

1233 Uo. 1830/10818.

1234 Uo. 1805/4600.

1235 Bővebben l. Pál Judit: Comerţul, factor de conflict interetnic într-un târg din secolul al XVIII-lea (Gheorgheni). = Analele Brăilei. I (1993). 287–300.

1236 Imreh István: Földközösség Aranyosszéken. In: Uő: i. m. 19–20. L. a 34. sz. jegyzetet.

1237 MOL EGLt F 46 1805/6991.

1238 Uo. 1830/355.

1239 Uo.

1240 Uo. A kis mezőváros iskolázottságának szintjéhez egy adalék, hogy 147 polgára közül több mint a fele aláírta a beadványt, a többi keresztet tett.

1241 Az 1841/1701. sz. királyi rendeletet egy későbbi tiltakozó beadvány nyomán ismertetem. MOL EGLt F 46. 1847/12994.

1242 Kőváry László: i. m. 200–201.

1243 MOL EGLt F 46. 1805/797.

1244 MmOL Marosvásárhely város levéltára (Primăria Târgu Mureş), 117. sz. Tanácsi jegyzőkönyvek, 1794. év. (A továbbiakban: MvLt.)

1245 MOL EGLt F 46, 1805/6545.

1246 Uo. 1805/8161. Erre a tanács azt válaszolta, hogy Borosnyai „a háromlevelű füvön kívül más semmi gyógynövényt nem vetett, sem különösebb buzgalmat nem tanúsított”. Uo. 1805/9191.

1247 Uo. 1830/8376. Felsorolják e földek egy részét is: Dinnyeföld, a Morgó (?) egy része, Hidak közötti földek, Halmok köze.

1248 Uo.

1249 Uo. 1830/8178.

1250 Uo. 1847/9780.

1251 Uo. 1830/8375.

1252 Uo. F 52 126. köt.

1253 Bónis Johanna: A marosvásárhelyi céhekről. In: A Maros megyei magyarság történetéből. Szerk. Pál-Antal Sándor, Szabó Miklós. Marosvásárhely 1997. 60.

1254 Gergely Lajos–Sükösd István: Maros-Tordamegye földrajza vezérkönyvül. Marosvásárhelytt 1891. 21.

1255 MOL F 46, 1847/9201.

1256 MvLt 117. sz. 1791. év.

1257 Uo. 1793. év.

1258 MOL EGLt F 46, 1805/1105.

1259 Uo. 1805/3257.

1260 Ezek mind megpróbáltak tilalmas időben bort vinni a városba, azzal az ürüggyel, hogy saját használatra viszik; ennek igyekezett gátat vetni a város. A sok peres ügynek szeri-száma sincs. A plébánossal folyó civakodásban például arra hivatkoznak, hogy a plébános is birtokos polgár, és mint ilyennek, polgári kötelessége a város privilégiumait és jussát betartani. Különben is, ha neki elnézik, akkor a nemeseknek és tiszteknek is meg kell engedni. Uo. 1805/3257.

1261 Uo. 1805/4217.

1262 Uo. 1830/14323.

1263 Uo. 1847/4065.

1264 Uo. 1847/6701. Mivel egy nap alatt (1847. május 27.) egy köböl rozs ára 8 Ft-ról 12 Ft-ra, egy köböl búza ára 10 Ft 42 krajcárról 16 Ft-ra emelkedett (rénes forint), a Gubernium a körülményekhez képest a pálinkafőzés betiltását javasolta.

1265 Uo. 1805/8256.

1266 Ezeknek a juhosgazdáknak számtalan kérése, panasza maradt ránk: útlevélért folyamodtak, kifogásolták a szigorú egészségügyi előírásokat, problémáik akadtak a hatóságokkal, a vámnál stb.

1267 MOL EGLt F 46. 1830/13407.

1268 Rugonfalvi Kiss István (szerk.): A nemes székely nemzet képe. II. Debrecen 1939. 229.

1269 MOL EGLt F 46. 1727/373.

1270 Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Bp 1988.

1271 L. erre Kézdivásárhely vagy Bereck esetét. Ezúttal is köszönetet mondok Imreh Istvánnak, aki a két város statútumairól készült jegyzeteit a rendelkezésemre bocsátotta.

1272 L. Orosz István: Hagyományok és megújulás. Válogatott tanulmányok a magyar mezővárosok történetéből. Debrecen 1995.

1273 Kozma Ferenc: A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Bp 1879. 68.

1274 Pál-Antal Sándor–Szabó Miklós: A marosszéki szabad székelyek mozgalma 1809-ben. In: A Maros megyei magyarság történetéből. Tanulmányok. Szerk. Pál-Antal Sándor–Szabó Miklós. Marosvásárhely 1997. 77–98.

1275 Marosszék Lt Főkirálybírói iratok 8/1831. sz.

1276 Uo. Közgyűlési jegyzőkönyvek 179. sz.

1277 Uo. Főkirálybírói iratok 8/1831. sz.

1278 Uo. A január 8-i és február 10-i utasításokat l. a 13. és 74/1831. sz. alatt.

1279 A statisztikai felmérés levéltári jelzete: Marosszék Lt Adóösszeírások 751–752. sz. Főkirálybírói iratok 480. és 487/1831. sz.

1280 Dányi–Dávid 340–346. –Varga E. Árpád szerk.: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I. Kovászna, Hargita és Maros megye. Népszámlálási adatok 1850–1992 között. Bp–Csíkszereda 1998. 301–472.

1281 MOL Erdélyi Országos Főszámvevőségi Levéltár. Az erdélyi adózók 1831. évi összeírása. Marosszék (F. 392).

1282 Marosszék Lt Főkirálybírói iratok 125/1831. sz.

1283 Imreh István–Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. In: Székely felkelés. 1595–1596. Szerk. Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly. Buk 1979, 163–186.

1284 Pál-Antal, Alexandru–Chertes, Aurel: Populaţia Scaunului Mureş la începutul secolului al XVIII-lea. In: Studii şi materiale, Târgu Mureş, III–IV. 1972. 179–222.

1285 Pál-Antal–Szabó: i. m. 82.

1286 Marosszék Lt Tisztségi iratok 3312/1866. sz. 17.

* Eltökélt szándékom ezt a kérdést további levéltári, valamint helyszíni és kutatómunka révén feltárni és közzétenni. Itt közölt írásom keretében a honfoglalástól kezdődően foglalkozom a kérdéssel.

1287 Tonk Sándor: A magyarság megtelepedése Erdélyben a középkori magyar krónikák tükrében. = EM VIII (1996). 1–2. füzet. 41, 50.

1288 BánfOkl I. 3–7. – CDTr I. 169–170. Az oklevél hítelessége kétséges.

1289 Uo. 3–5. – CDTr I. 169–170.

1290 Csánki V. 640–645.

1291 BánfOkl. I. 377. Az utasítás latinul a következőképpen szól: „Universis iobagionibus nostris in Regen existentibus et aliis iobagionibus nostris tam Olachys, quam Oroz in partibus Transsiluanis existentibus...”

1292 Uo. I. 247: „item Vyfalu [Monosfalva] in capite Kuesd [Maroskövesd].”

1293 Uo I.452: „Idechpataka cum duabus villis Valahalibus et una villa Rutinorum in eadem Idechpataka existentibus... necnon Deda et medietate Lyget.”

1294 Csánki V. 708.

1295 Uo. 704. „Poss[essio] Fylehaza.”

1296 KmOL ENMLt Bánffy család nemzetségi levéltára F. G. 2. sz. 1580. (A továbbiakban: BfN.)

1297 A telepítések nevét és első okleveles említését Csánki V. kötetéből vettem. Eltekintünk attól, hogy az oldalszámokat is külön-külön jelöljük.

1298 Az Ózdi Főesperességre vonatkozóan l. DIR C Veacul XIV. III. 125–129, 195–196, 209–211.

1299 BánfOkl. I. 47–48.

1300 BfN F. T. T. 15. sz. Az első Magyaróról ismert birtokvásárlási szerződés. Az aláírók közt szerepel Paksi János református prédikátor és Wásárhelyi Mihály mogyorói scholamester.

1301 Marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc Memorialéja. In: Erdélyi Történelmi Adatok. I. Szerk. Mikó Imre. Kv 1855. 67. (A továbbiakban: ETA.) Pusztaalmásra vonatkozólag l. még: Református Szemle 1957. 271–274. Kozmatelkére: Jakó Zsigmond: Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához. In: ETA V. 2. Kv 1945 (Kozmatelkére vonatkozó melléklet). Ezenkívül itt kell megjegyeznem, hogy 1942-ben Kozmatelkén jártamkor, a román templom mellett megmutatták nekem azt a földből kiálló fehér követ, amelyet állítólag Barcsay Ákos fejedelem meggyilkolása helyén állítottak. Az 1950-es években a követ a magyarói Varga Miklós behozta a régeni ócskavasgyűjtő telepre, de onnan nyomtalanul eltűnt. Szászfülpösre: 1730 körüli feljegyzés. Binder Pál kéziratából vett adat. Körtekapura: 1602: Combusta et desolata. Református Szemle i. h. Szászbanyica: Ugyancsak a Basta-korban pusztult el. Binder Pél kéziratából vett adat.

1302 Görgényvár összeírása 1642–1652. KvAKT Filmtár (Fotótéka) F. 154.

1303 L. Kraus, Georg: Cronica Transilvaniei 1608–1665. Ford. G. Duzienchievici, E. Reus-Mîrza. Buc 1965. (A magyar szöveg a szerző fordítása.)

1304 Cserei Mihály: Erdély históriája (1661–1711). Bp 1983. 293.

1305 Wesselényi István: Sanyarú világ. I. 1703–1705. Közzéteszi Magyari András. Buk 1983: II. 1707–1708. Közzéteszi Demény Lajos–Magyari András. Bp 1985.

1306 BfN F. G. 2. sz. 1580. R. – L. Dányi–Dávid.

1307 A Béldi család levéltárában eredetileg a IV. csomóban volt meg, az új rendezés után csak egy másik 1665 körüli, ugyancsak Dédáról áttelepedett 31 fogarasinak a névjegyzéke van meg.

1308 Az 1850-ben közzétett Magyar Statisztikai Közleményben a népesség számaránya mellett szerepel a nemzetiségi összetétel is: magyar, román, német és idegen. Ebben az utolsó kategóriában elsősorban zsidók szerepelnek. 1808-ban Dédán említik az első Szabolcsból betelepedett zsidókat. Először a falusi kocsmákat, majd az üzleteket bérelik. A nagyon gazdag magyarrégeni Farkas család a Bánffyaktól és a Keményektől több mint 30 ezer hold erdőt vásárolt. Egyéb üzleti vállalkozásba is belekezdenek: bécsi zsidó bankárok gőzfűrésszel ellátott deszkagyárakat létesítenek, s ennek tisztviselő személyzete is zsidókból áll. A zsidók mellett 1850-ben megjelenik Szászrégenben néhány örmény kereskedő, s megjelennek az erdélyi fakitermelésben a „talián” (olasz) vállalkozók is. Füleházán az 58 idegen zsidóból és olaszból állhatott. Az olaszok között akadtak kőfaragók is. Az uralomváltozás után valamennyien hazatértek. A cigányokat először 1725-ben említik Bánffy Péter beresztelki birtokán. A cigányok többsége a XIX. század első felében telepedett le a Felső-Maros menti falvakban.

1309 Az erdélyi települések népessége, nemzetiség szerint (1930–1992). Bp 1996. Maroshévízre és a többi Maros megyei településre l. a következő számok alatt: 306, 318–321.

1310 Magyarónál 1977-ben 4147 lakost tüntettek fel, míg 1992-ben mindössze 3367-et. A különbözet abból adódik, hogy tisztán csalásból ide számították azt a 780 személyt is, akiknek az állandó lakhelye már nem volt Magyarón. Kegyes csalás volt, mert attól féltek, hogy a községhez esetleg más falukat csatolnak.

1311 KvSzám. A számadáskönyvek jelzete: az arab szám a kötegre, azon belül a törtvonalat követő római szám a kötetre, a következő arab szám pedig az oldalszámra utal. Írásunkban a következő jelzetű kötetekre hivatkozunk (zárójelben keltezésük éve): 8/XIV. (1599); 9/XXXV. (1602); 12b/VII. (1610); 12b/VIII. (1611); 13a/VI. (1611. december–1612. november); 13a/XVI. (1613); 13a/XXIII. (1614); 13b/IX. (1614. december–1615. december); 14a/I. (1616); 14a/XXII. (1617); 14a/XXV. (1618); 15a/III. (1619); 15b/XII. (1621. december–1622. január); 15b/XVIII. (1622. január–1623. január); 16/XI. (1623); 18b/IV. (1630. február–1631. január); 19/VII. (1633); 19/XI. (1634); 20/II–I. – a levéltárban fordítva kötötték be a kötetet – (1635); 20/V–VI. (1635. december–1636. november); 20/VI. (1637. október–november).

1312 A kihagyások számtani módszerrel felbecsült adatait 1. Pap, Francisc–Goldner, Gavrilă–Kása, Zoltán: Taxa vamală tricesimală şi frecvenţa transporturilor la oficiul vamal din Cluj (1599–1637). Existent şi întregiri. = AMN 33. II. 1998. 171–173, 175–182.

1313 Az alkalmi szállítók között felismerhetők a saját termékeiket továbbjuttató kolozsvári mester­em­berek vagy esetleg feleségük, hozzátartozóik. Kialakult viszont a kereskedést foglalkozásszerűen űző kolozsvári polgárok rétege is, akik főleg az árukivitel célpontjában vagy (a behozatal esetében) a vásárlás helyében szakosodnak, nem pedig bizonyos, mindig azonos árufajtákkal kereskednek. L. bővebben Pap, Francisc: Negustori şi capital comercial la Cluj în prima jumătate a secolului al XVII-lea. = AIIA–CN XXIX (1989). 149–150.

1314 Kassa 1502–1503 közötti kereskedelmi feljegyzéseit feldolgozta Kerekes György: A kassai kereskedelmi társaság följegyzései 1502 és 1503. = MGtSz IX(1902). – Kassára vonatkozóan 1. még Fügedi, E.: Kaschau, eine osteuropäische Handelsstadt. = Studia Slavica II (1956). – Az 1542-es magyar harmincadkönyveket (1. MOL Kincstári Levéltárak Városi és kamarai iratok Fol. Lat. 907. és 920.) feldolgozta Ember Győző: Külkereskedelmünk történetéhez a XVI. században.= Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi és Történeti Tudományok Osztályának Közleményei VIII. 4. Bp 1958. – Uő: Magyarország külkereskedelmének történetéhez. = Sz 1961. 1. sz. – A lengyel-sziléziai vámkönyveket összefoglalja Wolanski, Marian, többek között Statystyka handlu Slazska z Rzeczapospolita w XVII wieku c. munkájában Wroclaw 1963. – A magyar helyzetre vonatkozólag 1. Zimányi Vera és Harald Prickler: Konjunktúra és depresszió a XVI–XVII. századi Magyarországon az ártörténet és a harmincadbevételek tanúságai alapján, kitekintés a XVIII. századra. = AgtSz 1974. 1–2. sz. 79–201. – Pozsonyra vonatkozik főleg Kováts Ferenc Nyugat-Magyarország áruforgalma a XV. században a pozsonyi harmincadkönyv alapján. Bp 1902. c. munkája. – Brassó kereskedelmét Havasalfölddel és Moldvával az 1503-as, 1529–30-as, 1542-es, 1543-as, 1545-ös, 1546-os, 1547-es, 1548-as, 1549-es, 1550-es, 1551-es, 1554-es vámkönyvek alapján ismerteti Manolescu, Radu: Comerţul Tării Ramâneşti si Moldovei cu Braşovul (Secolele XIV–XVI). Buc 1965.

1315 A kolozsváriak lókereskedése minden bizonnyal kettős célt szolgált. Egyrészt igyekeztek meg­felelni a kor hadászati (ezenkívül esetleg a nemesség vadászati) szükségleteinek, másrészt már akkor is a mezőgazdaság lóvontatásigényének szolgálatában álltak. Mivel harmincadkönyveink nem adnak támpontot e két igény különválasztására, ezúttal mellőzzük részletezésünkből az – egyébként nem mellőzhető – vonatkozó adatokat.

1316 L. a harmincas években (más árufajtáknál is) megnövekedett vámösszeget Fluctuaţii de valoare vamală la oficiul tricesimal clujean c. írásunk táblázataiban: AMN VIII (1971). 242–249.