1. NÉPek az ókorban kelet népei

1. NÉPEK AZ ÓKORBAN
KELET NÉPEI
Kr.e. a IV. évezredben Mezopotámiában (görögül: folyóköz), a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti területen alakultak ki az első civilizációk.
I. Sumer népek

- eredetük nem tisztázott

- Mezopotámia déli részén éltek a Kr.e. IV. évezred elejétől

- városállamok (egymástól független királyságok): Ur, Uruk, Nippur, Lagas, Umma

- a király volt a legfőbb politikai, vallási, katonai vezető

- fő foglalkozások: földművelés, állattenyésztés

II. Szemita (Sémi) népek

1. Akkádok

- Mezopotámia központi részén telepedtek le Kr.e. a III. évezredben

- városállamok: Akkád (a legfontosabb), Kis, Babilónia

2. Amoriták

- Kr.e. a II. évezredben szivárogtak be Mezopotámiába

- ők voltak az első államalkotók, Babilónia alapítói

- híres uralkodó: Hammurapi (szigorú törvények)

3. Asszírok

- Kr.e. a III. évezredtől Mezopotámia északi felében foglaltak el területet

- híres városállamok: Assur, Ninive

- harcos nép voltak, kizsákmányolták a környező népeket

- az Asszír Birodalom alapítói (I. Tiglat-Pileszár – Kr.e. XI. század)

4. Babiloniaiak és médek

- Újbabilónia királyával, II. Nabokonodozorral az élen Kr.e. 605-ben elsöpörték az Asszír Birodalmat

- az Újbabiloniai Birodalmat Kr.e 538-ban Kürosz perzsa király elfoglalta és saját birodalmához csatolta.
III. Egyiptomiak

- Hérodotosz szerint „Egyiptom a Nílus ajándéka”

- az élet itt a Nílus áradásának függvénye volt (Kr.e. a IV. évezredtől bonyolult csatornarendszert hoztak létre a termőföldek öntözésére)

- a Nílus mentén a folyó első vízesésétől a Földközi tengerbe való ömléséig húzódott az egyiptomi nép által lakott terület

- a lakosok pontos eredete ismeretlen (észak-afrikai törzsek + sémi-hámita népcsoportok = ős egyiptomi nép)

- Kr.e. a IV. évezredben a Nílus völgyében 2 királyság volt: Alsó- és Felső-Egyiptom, Menész fáraó egyesítette őket Kr.e 3200 körül

- a földművelés mellett gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel, kézművességgel és kereskedelemmel is foglalkoztak

- modern családszemlélet: próbaházasság, női egyenjogúság
IV. Zsidók

- a Jordán folyó völgye az egyetlen termékeny terület = „tejjel-mézzel folyó Kánaán”

- a Biblia szerint a héber (zsidó) nép története Ábrahámmal, az első ősatyával kezdődött, aki családjával Mezopotámiában élt

- Isten megszólította őt, hogy vándoroljon Kánaánba

- Ábrahám + az ő fia, Izsák + unokája, Jákob alkották az első törzsszövetséget = ők voltak az ősatyák (patriarchák)

- Jákob 12 fia lett a 12 zsidó törzs megalapítója, akik a szegénység elől Egyiptomba menekültek

- Egyiptomban nagyon elszaporodtak → fiúgyermekek legyilkolása → az életben maradt Mózes, amikor felnőtt, elvezette a zsidókat az „ígéret földjére”

- Kr.e. a XI. században 2 állam jött létre:

- északon Izráel

- délen Júdea.

- 3 jelentős uralkodójuk volt (Kr.e. X-IX. század):

- Saul, az északi törzsek egyesítője

- Dávid, az északi és déli területek egyesítője, egységes zsidó állam, Jeruzsálem központtal

- Salamon, akinek az idején Izráel nagyhatalom lett.

EURÓPA NÉPEI
Indoeurópai népek

- Kr.e. a II. évezredben Európát új, indoeurópai eredetű népek foglalták el, amelyek a Közép-Európa és Dél-Oroszország közötti térségből származtak

- a „száz” szó ejtése szerint 2 csoportra oszthatók:

- kentum (pl. italikusok, germánok, görögök)

- szatem (pl. szláv, albán)

- ismerték a kereket, a bronzot és használták a lovat

- összekeveredtek az őslakos, földműves néppel → indoeuropaizálódás

- Spanyolország őslakosai (baszkok) és a finnugor népek kivételével Európa valamennyi népe indoeurópai nyelvet beszél
I. Görögök

- a Földközi-tenger térségében Kr.e. a II. évezredben 2 uralkodó kultúra létezett: a minószi (krétai) és az erre rátelepedő mükénéi kultúra

- jellemző: hatalmas paloták (pl. a krétai Knósszosz)

- Kr.e. 1200 körül a mükénéi kultúra hanyatlani kezdett, lehetséges okok:

- földrengés

- belső konfliktus

- az indoeurópai eredetű görög törzsek beözönlése

- 4 görög törzs volt:

- dórok (Peloponnészosz)

- iónok (Attika)

- akhájok (Kréta és Kis-Ázsia)

- aiolok (Görögország középső része + Kis-Ázsia egy része)

- ezt az időszakot „Görögország sötét korának” nevezzük

- a városok romokban hevertek

- az írást is „elfelejtették”

- Homérosz Iliász és Odüsszeia című eposzai erről a korszakról szólnak

- Kr.e. a VIII. századtól elkezdődött a gyarmatosítás, okai:

- nem volt elég termőföld

- jobban tudtak kereskedni

- politikai ellenfeleik elűzték őket

- a Delphoi jósda utasítására cselekedtek

- a gyarmatosítók élén egy vezető haladt

- a telepesek magukkal vitték a metropolisz (anyaváros) politikai és vallási intézményeit, a klb. tisztségeket, a vallási kultuszokat és a szent tüzet

- több hét hajózás után letelepedtek egy idegen földön és létrehoztak a gyarmatot (kolóniát)

- az új gyarmat politikailag és gazdaságilag már nem függött a metropolisztól
II. Rómaiak

- ugyancsak Kr.e. a II. évezredben indoeurópai törzsek telepedtek meg Közép-Itáliában – a legjelentősebbek a latinok

- eredetileg pásztorkodással, földműveléssel foglalkoztak

- többistenhívők (politeisták) voltak

- Róma alapítói (a legenda szerint Kr.e. 753-ban)

- Kr.e. a VIII. században megjelentek ugyanitt az etruszkok

- eredetüket homály fedi, de tudjuk, hogy nem indoeurópai népről van szó

- fejlett civilizációt hoztak létre

- Kr.e. a III. században a rómaiak teljesen leigázták őket
III. Trákok

- az Északi-Kárpátok, a Fekete-tenger és az Égei-tenger által határolt területen telepedtek meg (Kr.e. a II. évezredben)

- a trákok északi ágához tartoztak a géta-dákok; a görög forrásokban gétáknak, a római forrásokban dákoknak nevezték őket, de ugyanarról a népről van szó, mivel ugyanazt a nyelvet beszélték.
2. POLITIKAI SZERVEZŐDÉSI FORMÁK AZ ÓKORBAN
AZ EGYIPTOMI MONARCHIA
Kr.e. a IV. évezredben a Nílus völgyében két királyság volt: Alsó- és Felső-Egyiptom. Kr.e. 3200 körül Menész fáraó egyesítette a két országot. Főváros: Memphisz.
Egyiptom történelmének korszakai:
1. Az Óbirodalom (Kr.e. 2650-2150) – Rá a birodalmi isten

- nagyhatalom volt

- bonyolult csatornarendszer

- fejlett kézművesség, kereskedelem

- az első lépcsőzetes piramis (Dzsószer fáraó piramisa Szakkarában)

- a gízai Szfinx + 3 gízai piramis (Kheopsz, Khephrén, Mükerinosz)

- a fáraó Rá napisten fia, ő maga is isten

- a vezír, a fáraó után a 2. ember a közigazgatás irányítója

- Heliopolisz (= napváros) jelentős vallási központ, az itt élő főpapok az ország tulajdonképpeni irányítói

Kánaánból nomád népek özönlötték el Egyiptomot és ez az Óbirodalom végét jelentette.
2. A Középbirodalom (Kr.e. 2100-1750) – Ámon a birodalmi isten

- újraszervezik a központi hatalmat és a királyi udvar veszi át az irányítást

- hajózható csatorna a Vörös-tenger és a Nílus között

- lecsapolták a Fajjúm-oázist

- virágzó kereskedelem indul be Föníciával, Szíriával, Babilóniával, Núbiával és az Égei-tenger szigeteivel

- jelentős városok: Théba (közelében Karnak Ámon tiszteletére)

Abüdosz (Ozirisz, a halottak istenének tisztelete)

A hükszoszok (ázsiai nomád nép) elfoglalták és kirabolták Egyiptomot = a Középbirodalom vége.
3. Újbirodalom (1555-1090)

- a thébai királyi családok legyőzték a hükszoszokat és újraegyesítették Egyiptomot

- Egyiptom világhatalom lett (Afrikában Núbiáig, Ázsiában az Eufráteszig terjedtek határai)

- jelentős uralkodók: III. Tuthmoszisz, II. Ramszesz (67 évig uralkodott)

- a Királyok Völgyébe temetkeztek
Ezután Egyiptomot sorra foglalták el az idegen népek: asszírok, perzsák, makedónok (Nagy Sándor).
AZ ATHÉNI DEMOKRÁCIA
A görög szigetvilágban több városállam (POLISZ) létezett. A legjelentősebbek: ATHÉN és SPÁRTA.
Azt a 4 évszázados fejlődést Athénban, amely a következő évezredekre példát mutatott a világnak, a következőképpen ábrázolhatjuk: KIRÁLYSÁG (monarchia = egy személy uralkodik) a meghódítottaktól vették át ezt az államformát, szükség volt egyetlen vezetőre, amíg a görög törzsek területfoglalása be nem fejeződött. A király hatalma nem volt korlátlan. → ARISZTOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG (oligarchia = kevesek uralma a sokak felett) Az eupatridák (arisztokrata családok) soraiból választott 1, majd 3, majd 9 arkhón vezette a várost. Eleinte életük végéig, majd 10, majd 1-1 évre választották az arkhónokat. → ZSARNOKSÁG (= türannisz) A nép soraiból kiemelkedett egy politikus (= türannosz), aki a többség akarata ellenére önkényesen magához ragadta a hatalmat. → DEMOKRÁCIA (= néphatalom).
A következő államférfiak járultak hozzá az athéni demokrácia kialakulásához:

DRAKÓN (Kr.e. 621)

- az eupatridák visszaéléseinek megfékezése (drákói szigor)

- jogszokások rögzítése írásban

- törvényes lehetőséget teremtett a nép számára, hogy politikai hatalomhoz jusson, nem születési, hanem vagyoni alapon

SZOLÓN (Kr.e. 594-593)

- a lakosságot vagyoni helyzete szerint 4 csoportra osztotta

1. csoport – 500 mérősök

2. csoport – 300-500 mérősök

3. csoport – 200-300 mérősök

4. csoport – 200 mérő alattiak

(1 mérő = 62,5 liter gabona, olaj, bor)

- ebből a 4 csoportból 100-100 tag, összesen 400 alkotta a BULÉT (= Tanács), jogkör: bíráskodás, igazságszolgáltatás, politika

- emellett működött az EKKLÉZSIA (= népgyűlés, törvényhozói testület) és a HÉLIAIA (= a nép törvényszéke)

- eltörölte az adósrabszolgaságot is (külföldre eladott athéni polgárok visszaváltása)

PEISZISZTRÁTOSZ ÉS FIAI (Kr.e. 560-509)

- türannoszok (zsarnokok) voltak

- Athén lakossága földrajzi helyzete szerint 3 részre oszlott: tengerpartiak, síkságiak és hegyvidékiek. Ezek közül a legszegényebbek a hegyvidékiek voltak, akik földosztást követeltek. Ők juttatták hatalomra Peiszisztrátoszt és ő valóban földet adott nekik a harcok során elesett arisztokraták birtokaiból.

- Kr.e. 509-ben zsarnok-ellenes mozgalom tört ki, elűzték őket

KLEISZTHENÉSZ (Kr.e. 508-507)

- új területi beosztást vezetett be

A városi (Athén), tengerparti és szárazföldi (belső területek) lakói 10 PHÜLÉBE (törzsbe) csoportosultak. Mindegyik phülébe 50-50 polgár tartozott, sorshúzással választották ki őket a 30 év felettiek közül. Ők alkották az 500 tagú BULÉT.

- 10 ARKHÓN KOLLÉGIUMA – a 10 törzs választotta őket sorshúzással, közigazgatási, igazságszolgáltatási szerep

- 10 SZTRATÉGOSZ (tábornok) – szintén a 10 törzs választotta minden évben őket (nem sorshúzással, érteniük is kellett a hadvezetéshez!)

- OSZTRAKISZMOSZ (= cserépszavazás) – a polgárok 10 évre száműzték azt, akinek a neve a legtöbbször fordult elő

PERIKLÉSZ (Kr.e. 458-443)

- Kr.e. az V. század meghatározó egyénisége

- 15 éven keresztül volt 1. sztratégosz

- miután legyőzték a görögök a perzsákat (Marathón – Kr.e. 490, Szalamisz – Kr.e. 480), Athén gyors fejlődésnek indult

- Kr.e. 451 – új polgári törvény: csak az számít teljes jogú polgárnak, akinek a szülei is polgárok voltak

- a polgárok 30 éves kortól klb. tisztségeket is viselhettek, amiért fizetést kaptak (nagykorúság: 20 éves kortól)

- az Akropolisz az ő idejében épült ki
Kr.e. 431-ben háború tört ki a Déloszi Szövetség (Athén és szövetségesei) és a Peloponnészoszi Szövetség (Spárta és szövetségesei) között. Ezt nevezzük a Peloponnészoszi Háborúnak és gyakorlatilag a teljes görögség feletti uralomért (hegemóniáért) zajlott Athén és Spárta között.

Kr.e. 404-ben Spárta győzött, de a 27 évig tartó harcok után egyik városállam sem talált többé magára. Kr.e. 350-től a Makedón Királyság uralma alá került az egész görög szárazföld.

Spárta államformája arisztokratikus (oligarchikus) volt. A lakosság leigázott őslakosokból, körüllakókból (szintén alárendeltek) és spártai polgárokból állt. Minden spártai polgárra 8 őslakos és 3 körüllakó jutott, akiket féken kellett tartaniuk. Így lett Spárta katonaállam.

Két király (katonai és vallási vezető) vezette az államot. A többi teljes jogú polgár egyenlő jogokkal rendelkezett. Részt vehetett a népgyűlésen (APELLA), amely megválasztotta közülük a legfontosabb tisztségviselőket, az 5 EPHOROSZT. A vének tanácsa, a GERÚSZIA a királyból és a 60 évesnél idősebb polgárokból állt.

RÓMA
I. A KIRÁLYSÁG KORA (Kr.e. 753-509)
Rómát a legenda szerint Romulus és Remus alapította Kr.e. 753-ban. A valóságban ez a város eleinte csak egy kis település volt a latin népek által alkotott szövetségben.

Kr.e. 753-509 között 7 király uralkodott Rómában. Az utolsót, az etruszk származású Tarquinius Superbust elűzték és kikiáltották a köztársaságot.

A királyi hatalom nem volt erős, választott méltóság volt. A királyt támogatta a SZENÁTUS (Öregek Tanácsa, senex = öreg).

Kr.e. a VI. századra kialakult Róma 3 társadalmi rétege:

1. PATRÍCIUSOK (pater = atya) gazdag, arisztokrata családok, akikből a szenátus is összeállt

2. KLIENSEK (engedelmeskedők), akik a patríciusok függőségében éltek

3. PLEBEJUSOK (sokaság), a tömeg, a köznép, később a szegények, akik a politikai jogokból nem részesültek.
II. A KÖZTÁRSASÁG KORA (Kr.e. 509-27)
Kr.e. a III. századig Róma belső és külső nehézségekkel kellett megküzdjön:

1. Belső nehézségek:

A patríciusok és plebejusok közötti harcok. Amíg Róma veszélyben forgott, patríciusok és plebejusok összefogtak, amikor a veszély elmúlt, a plebejusokkal kegyetlenül bántak. A plebejusok tiltakozásul kivonultak az Aventinus dombra (Mons Sacer = Szent Hegy). Addig nem tértek vissza, amíg jogokat nem kaptak → 12 táblás törvény (patríciusok és plebejusok jogilag egyenlők lettek).

A jogok haszonélvezői elsősorban a gazdag plebejusok voltak.
2. Külső nehézségek:

- Kr.e. 272-ig etruszkok, gallok, szamniszok legyőzése, Tarentum meghódítása → Itália ura

- Kr.e. 264-146 3 háború a punokkal → a Földközi-tenger medencéjének ura

- Kr.e. II. század - meghódította Makedóniát és Görögországot

- Kr.e. I. század - meghódította Keleten Kisázsiát és Szíriát, Nyugaton Galliát és Hispániát
Az államforma arisztokratikus köztársaság volt.

Az állam élén 2 KONZUL állt, akiket 1-1 évre választottak (az egyik plebejus volt).

A fő hatalmat a SZENÁTUS gyakorolta: hadügy, pénzügy, kül- és belpolitika.

A NÉPGYŰLÉS keretén belül a római nép igennel vagy nemmel szavazott a MAGISZTRÁTUSOK (magas állami hivatalnokok) által felvetett ügyekben, anélkül, hogy saját kezdeményezési lehetősége lett volna.

A törvények betartásáról szintén a MAGISZTRÁTUSOK gondoskodtak.
A meghódított területeken településeket (KOLÓNIA) hoztak létre:

- római jogú

- latin jogú (ez utóbbiak alacsonyabb szinten álltak)

A hódítások alapja a hadsereg volt:

- általános hadkötelezettség 17-46 év között

- a LÉGIÓK (elit alakulatok) tagjai eleinte csak római polgárok lehettek (4200-6000 közötti létszám)

- a SEGÉDCSAPATOK tagjait a legyőzött népek adták (5000 gyalogos és 900 lovas)

- szigorú fegyelem (tizedelés)

- Kr.e. 107 – Gaius Marius hadseregreformja: zsoldoshadsereg

A hódítások haszonélvezői a nemesek (NOBILITAS) és a lovagok (EQUITES) voltak, akik a kisbirtokos parasztok rovására nagyon meggazdagodtak → LATIFUNDIUMOK (nagy földbirtokok) tulajdonosai lettek.

Kr.e. az I. században a köztársaság válságba került, Róma egyre inkább önkényuralmi rendszer lett.

- Kr.e. 133 és 123 TIBERIUS és CAIUS GRACCHUS NÉPTRIBUNUSOK reformokat kezdeményeztek → meggyilkolták őket

- Kr.e. 73-71 SPARTACUS rabszolgalázadása → véres megtorlás

- SULLA diktatúrája → PROSCRIPTIO (feketelista)

Kr.e. 60-ban létrejött az I. TRIUMVIRÁTUS, tagjai: CRASSUS, POMPEIUS és IULIUS CAESAR.

Kr.e. 43-ban létrejött a II. TRIUMVIRÁTUS, tagjai: LEPIDUS, ANTONIUS és OCTAVIANUS.

Kr.e. 27-ben Octavianus új államformát vezetett be, a PRINCIPÁTUST, melynek élén a PRINCEPS SENATUS (a szenátus első embere) állt.
III. A CSÁSZÁRSÁG KORA (Kr.e. 27-Kr.u. 476)
1. Principátus (Kr.e. 27-Kr.u. 284)

Az új államforma alapja a hadsereg volt. = KATONAI DIKTATÚRA

A Szenátus és a Népgyűlés elvesztette addigi jelentőségét.

A császár:

- PRINCEPS SENATUS (első szenátor)

- IMPERATOR (a hadsereg főparancsnoka)

- PONTIFEX MAXIMUS (főpap)

- NÉPTRIBUNUS

- „PATER PATRIAE” (a haza atyja)

- AUGUSTUS (fenséges)

→ Octavianusból Augustus lett, a köztársaságból pedig császárság. Ezt erősítette a császárkultusz is a későbbiekben.

A trón utódlása történhetett apáról fiúra vagy örökbefogadás által is.

A közigazgatás terén a császár megosztotta hatalmát a Szenátussal:

- a békés állapotú tartományokat (PROVINCIA) a Szenátus

- a határmenti vagy még meg nem békélt tartományokat a császár irányította.

4 DINASZTIA követte egmást:

1. JULIUS CLAUDIUS (Kr.e. 27-Kr.u. 68)

2. FLAVIUS (69-96)

3. ANTONINUS (96-193)

4. SEVERUS (193-235)

TRAIANUS idején érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését.

A 4 dinasztia a PAX ROMANA (római béke) kora volt = politikai stabilitás és jólét.

A Severus uralkodócsalád utolsó császárának halála után KATONAI ANARCHIA = zavargások és felkelések kora következett (235-284).
2. Dominatus (284-476)

DIOCLETIANUS császár (284-305) vetett véget a katonai anarchiának:

- isteni eredetűnek nyilvánította magát, és ennek megfelelően az általa bevezetett politikai rendszert DOMINATUSNAK nevezte el

- a birodalmat 4 részre osztotta és 3 társcsászárt vett maga mellé, ez az államforma a TETRARCHIA (4 uralkodó: 2 Augustus és 2 Caesar)

NAGY KONSTANTIN (306-337)

- folytatta Diocletianus reformjait, de megszüntette a tetrarchiát

- 313 – MILÁNÓI EDIKTUM

- új fővárost alapított a birodalom keleti részében, KONSTANTINÁPOLYT

→ Így kezdetét vette a nyugati és keleti tartományok elkülönülése, amely 395-ben vált véglegessé, amikor THEODOSIUS császár felosztotta a birodalmat fiai között. Létrejött:

- a NYUGATRÓMAI BIRODALOM, Róma központtal, 476-ban megszűnt, amikor a germánok elfoglalták Rómát

- a KELETRÓMAI BIRODALOM (később Bizánci Birodalom), főváros: Konstantinápoly, még 1000 évig fennmaradt

A meghódított területek, provinciák lakosai átvették a latin nyelvet, szokásokat és a vallást. Ezt a folyamatot nevezzük ELRÓMAIASODÁSNAK.

LEIGÁZOTT ŐSLAKOSOK + RÓMAIAK + BARBÁR NÉPEK (Nyugaton germánok, Keleten szlávok) = ÚJLATIN NÉPEK ÉS NYELVEK
A DÁK KIRÁLYSÁG
A Dunától északra levő területen éltek a géta-dák törzsek, amelyek a trákok északi ágához tartoztak.

Kr.e. VI. század – Dareiosz perzsa királlyal harcoltak és vereséget szenvedtek.

Kr.e. IV. század – Makedón Nagy Sándor elfoglalt egy géta várat. Nagy Sándor utódát, Lüszimakhoszt már sikerült legyőzniük.

Kr.e. I. század – BUREBISTA (Kr.e. 82-44) hatalmas királyságot hozott létre.

Határok: - Észak – Erdős Kárpátok

- Dél – Balkán Hegység

- Kelet – Fekete-tenger

- Nyugat – a mai Szlovákia

Központ: Sarmizegetusa Regia.

- legyőzte a keltákat (Dácia ÉNY-i részén)

- meghódította a Fekete-tenger parti görög gyarmatokat

- bevatkozott a Caesar és Pompeius közötti polgárháborúba, Pompeius oldalán.

Utódai: Decaineus főpap, Comosicus, Coryllus (Scorilo), Duras. Ők jóval kisebb, Sarmizegetusa körüli területen uralkodtak.

Kr.u. az I. század – DECEBAL (Kr.u. 87-106) egyesítette a géta-dák törzsek egy részét.

4 nagy háborúja volt a rómaiakkal:

87 – Decebal győzött

88 – a rómaiak győztek és Dácia Róma kliense (= a teljes behódolást megelőző szakasz) lett

101-102 – római győzelem

105-106 – ismét római győzelem, Decebal öngyilkos lett, Dacia pedig római tartomány.
3. AZ ÓKOR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGE
AZ ÉPÍTÉSZET KELETEN
1. Mezopotámia

Az építészet szoros kapcsolatban állt a vallással és az államhatalommal. Jellemzők:

- monumentalitás

- hatalmas városfalak (pl. Uruk, Horszábád)

- a legfontosabb épületek: a templomok és a paloták (pl. II. Nabokonodozor babilóniai palotája)

- jellegzetes épület: zikkurat – négyzet alapú, emeletes építmény, szentély és csillagvizsgáló egyben

- építőanyag: agyag (napon szárított vagy égetett tégla)

- színes burkolat az épületeken (égetett zománc + domborművek)

- bitumen (útburkolat)

2. Egyiptom

Az építészet szervesen kapcsolódott a városépítészethez, a valláshoz és a halottkultuszhoz. Jellemzők:

- síremlékek: masztaba (kőpad) → lépcsőzetes piramis (Szakkara – Dzsószer piramisa) → egyenes oldalú piramis (pl. Gízai piramisok); később a föld alá is temetkeztek (Királyok és Királynők Völgye)

- Szfinx (oroszlántestű, emberfejű lény)

- monumentális templomok (Hatsepszut – Deir-el-Bahari, II. Ramszesz – Abu Szimbel, Karnak, Luxor)

- oszlopépítés (nem csak tartószerkezeti funkcióval, hanem díszítőelemként is)

- obeliszk – négyszögletes, felfelé keskenyedő, csúcsban végződő kőoszlop, napszimbólum.
A GÖRÖG-RÓMAI VILÁG MŰVÉSZETE, ISKOLÁI ÉS TUDOMÁNYA
1. A görög művészet

Építészet

- Kréta – Knósszoszi palota

- kezdetben főleg fából építkeztek, később (Kr.e. a VII. századtól) kőből és márványból is

- 3 oszloptípus: dór, ión és korinthoszi

- a legjelentősebb épületegyüttes az athéni Akropolisz (Athéné Niké temploma, Propüleia, Erekhteion és Athéné Parthenosz temploma)

- színházépületek.

Irodalom

- Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiákat

- Arisztophanész komédiákat írt.

Szobrászat

- az emberi test szépségét akarták ábrázolni

- az olimpiai győzteseknek is szobrot állítottak

- híres szobrászok: Pheidiász, Praxitelész, Lüszipposz, Szkopasz.

Festészet

- a templomok és szobrok díszítésére szolgált

- fára is festettek, de ez nem maradt fenn

- híres festők: Polügnotosz és Mükon.

Hellenizmus

- Nagy Sándor hódításai eredményeként a görög művészet és tudomány Egyiptom és Ázsia jelentős részén elterjedt

- ezt nevezzük hellenizmusnak (= elgörögösödés)

- a hellenizmus idején élte virágkorát a retorika (szónoklattan): Demoszthenész, Szókratész, Lükurgosz.

2. A római művészet

A görög művészetet utánozták. Elsősorban az építészetben vezettek be újításokat:

- boltívek, kupolák, égetett tégla, malter és beton

- amfiteátrumok (Colosseum)

- diadalívek (Septimius Severus, Nagy Konstantin)

- győzelmi jelvények (Traianus és Marcus Aurelius oszlopai)

- közfürdők.