1. NÉPek az ókorban kelet népei

A középkori román építészet

A török-román háborúk elősegítették a védelmi rendszer kiépítését. Először földvárakat építettek, majd pedig kővárakat: Basarabi, Brassó, Gyulafehérvár, Szépvíz.

Az erdélyi városok többségét (Segesvár, Szeben) és a fejedelmi székhelyeket (Târgovişte, Suceava) fallal vették körül. A határ mentén és a stratégiai szempontból fontos helyeken várakat és várkastélyokat építettek. Szintén a védelmi célokat szolgáltak a parasztvárak és a vártemplomok.

Az egyházi építészetben jellemző az ún. moldvai stílus (sokszínűség). Az uralkodók, ha tehették, minden győztes csata után templomot építtettek: Suceviţa, Voroneţ, Putna.

Erdélyben – a román fatemplomok mellett – inkább a nyugati hatások terjedtek el, előbb a román stílus (a gyulafehérvári katedrális), majd a gótikus stílus (szebeni Szűz Mária-templom, kolozsvári Szent Mihály-templom, brassói Fekete-templom).
8. A KÖZÉPKORI ÁLLAM
A BIZÁNCI BIRODALOM
Róma elfoglalása 476-ban a Nyugatrómai Birodalom bukását jelentette. A Keletrómai Birodalom (más néven Bizánci Birodalom) – a római kultúra és politikai modell örököse – még 1000 évig fennmaradt.

Konstantinápoly, amely az ókori görög gyarmat, Büzantion helyén jött létre, volt a főváros.

Nagy Konstantin 324-ben döntött úgy, hogy Róma helyett Konstantinápoly legyen a főváros. A város kerülete akkor nem volt nagyobb 8 négyzetkilométernél, de Konstantin idején kb. háromszorosára nőtt. 330-ban nagy pompával avatták fel a Boszporusz partján fekvő, hatalmassá kiépített új fővárost, Konstantinápolyt (görög nevén Bizáncot), melyet Új Rómának is neveztek. Konstantin nemcsak államigazgatási, hanem egyházi központtá is emelte kedvelt városát.

A kultúra és a civilizáció a VII. századig római, latin jellegű volt.

A római intézményektől való elkülönülés Jusztiniánusz (527-565) uralkodásával kezdődött. Megvalósítások:

- Corpus Iuris Civilis – a római jog összefoglalása

- beavatkozott az egyház ügyeibe

- területszerzés (Észak-Afrika, Itália, Hispánia)

- Hagia Sophia (Szent Bölcsesség)-templom felépítése

A VII. században kezdetét vette az elgörögösödés. Okok:

- a keleti és afrikai területek elvesztésével a birodalom Konstantinápolyra és Kis-Ázsiára zsugorodott

- a 602-es szláv beözönlés következtében a dunai határ is megszűnt

→ Bizánc néhány évszázadig védelmi politikát folytatott. Ez alatt az idő alatt, Hérakleiosz uralmával kezdődően (610-641), görögösödött el:

- a hivatalos nyelv a görög lett

- az uralkodó neve már nem császár, hanem baszileiosz volt

- a birodalmat katonai tartományokra, themákra osztotta, élükön: sztratégoszok

- a zsoldosokat felváltották a parasztkatonák (sztratióták).

A VIII. század a képrombolás kora.

A történetírás a 726-844 közöti időszakot a képrombolás (ikonoklazmus) korának nevezi. III. Leó bizánci császár 726-ban – miután a palota főbejárata fölül eltávolíttatta az ott lévő Krisztus-ikont – harcot kezdett a képek és azok tisztelői ellen. A képromboló császárok az ikonok helyére keresztet, de legtöbbször állat- és növényábrázolásokat tettek. Egy Theodóra nevű császárné volt az, aki 844-ben helyreállította a képtiszteletet.

1000 körül a Makedón-dinasztia újra hódító politikába kezdett.

- II. Bolgárölő Baszileiosz (976-1025) pl. visszahódította a Balkán-félszigetet és megsemmisítette a bolgár cárságot.

1100 után, a Komnénosz dinasztia idején a birodalom hanyatlani kezdett.

1204-ben, a IV. keresztes hadjáratban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. Megalakult a Latin Császárság, amely 57 évig állt fenn.

A Konstantinápoly központú római katolikus keresztes állam a görög és ortodox Bizánci Birodalmat volt hivatott helyettesíteni. Első császára VIII. Balduin flandriai gróf lett. Nem volt egy egységes és erős ország: kiskirályok + görög utódállamok.

1261-ben VIII. Palaiologosz Mihály visszahódította a fővárost és helyreállította a Bizánci Birodalmat, amely azonban már csak árnyéka volt önmagának.

A XIV. századtól az oszmán-törökök megkezdték Bizánc meghódítását. 1453-ban Konstantinápoly elfoglalásával a Bizánci Birodalom megszűnt. Konstantinápoly Isztambul néven a Török Birodalom fővárosa lett.
FRANCIAORSZÁG
A Római Birodalom felbomlása után Európában létrehozták a BARBÁR KIRÁLYSÁGOKAT (barbár népek + elrómaiasodott őslakosság alapította őket).

A frank királyság egyike volt a barbár királyságoknak. Itt jött létre Európában először a feudális (hűbéri) rendszer, amely seniorok és vazallusok kapcsolatán alapult. A legjelentősebb uralkodó NAGY KÁROLY (768-814) volt:

- Itália – langobárdok legyőzése

- Pannónia – avar kaganátus megszüntetése

- germán, szláv törzsek legyőzése

- az arab Hispánia (ma Spanyolország) északi részének elfoglalása

- 800-ban a pápa „római császárrá” koronázta, de az új állam csak elméletileg volt római (a Karoling és a Római Birodalom területéből csak Gallia és Itália egy része volt közös)

- székhely: Aachen (kulturális virágzás = „Karoling-reneszánsz”)

Nagy Károly halála után a birodalmat nem lehetett egybetartani. A 843-as verduni szerződésben Nagy Károly fia, Jámbor Lajos felosztotta fiai között a császárságot:

- Kopasz Károly kapta a keleti részt

- Német Lajos a jövendő német királyságot

- Lothar Itáliát + Franciaországot.

987-ben a Francia Királyság élére Capet Hugó került, aki megalapította a Capeting-dinasztiát (987-1328).

A királyi udvarból („Curia regis”) kormányozták az országot. Elvileg minden hűbéres az udvarban kellett volna legyen, mert a király volt elméletileg az összes föld tulajdonosa. A valóságban csak a királyi birtok (a Szajna és a Loire közötti terület Párizzsal és Orleans-nal) volt az övé.

A XII. században VI. Kövér Lajos és VII. Lajos központosították Franciaországot (= megnőtt a király politikai hatalma).

II. Fülöp Ágost (1285-1314) idején:

- saját birtoka a háromszorosára nőtt, így földbirtokosból uralkodó lett

- ő volt a hadsereg főparancsnoka, legfelső bíró, a közigazgatás feje

- elkezdték megszervezni a központi intézményeket (királyi tanács, rendi gyűlés = parlament, számvevőszék)

IV. Szép Fülöp (1285-1314):

- újabb területeket csatolt a királyi birtokhoz

- kitűnő tanácsosokat gyűjtött maga köré (legisták – jártasak voltak a római jogban)

- összetűzésbe került a pápával, amelyben ő győzött (→ avignoni fogság).

1328-ban kihalt a Capeting dinasztia.

Franciaország és Anglia között kitört a százéves háború (1337-1453). Okok:

- a trónt VI. Valois Fülöp foglalta el, de Anglia királya is igényt tartott rá

- az angol király visszautasította, hogy hűségesküt tegyen le Guyonne-ért

- Flandria, amely francia tulajdonban volt, de gazdaságilag Angliától függött.

Eleinte az angolok sikereket értek el: Crécy (1346) és Poitiers (1356).

Franciaországban zavargások törtek ki, pl. Jacquerie (1358).

V. Károly francia király uralkodása idejére talpra állította az országot. Az angolok elvesztették területeik nagy részét.

VI. Károly ismét a csőd szélére sodorta Franciaországot. Azincourt (1415) – angol győzelem. Jeanne d’Arc orléans-i fellépése azonban megmentette az országot.

VII. Károly 1453-ig felszabadította az összes angolok által elfoglalt területet.

VII. Károly és XI. Lajos idején Franciaország Nyugat-Európa legnépesebb és legjobban szervezett állama lett.

A NÉMET-RÓMAI BIRODALOM
A Karoling Birodalom németek lakta területein több kisebb-nagyobb fejedelemség jött létre. Mivel a németekben erős volt a nemzeti azonosságtudat, egy közös uralkodót választottak maguknak, I. Konrádot = az első német király.

936-ban I. Ottó lett a német uralkodó:

- felhasználta az egyházat az önállósodásra törekvő hercegek ellen

- beleszólt a püspöki székek betöltésébe

- 955 – Lech-mező (Augsburg mellett) győzelem a magyarok felett

- 962 – a Német-Római Birodalom császárává koronázták

- hozzákezdett Itália meghódításához.

A XI. században kezdődött el az invesztitúraharc (= beiktatási harc).

A X. században a püspökök beiktatása még a király joga volt. Mivel minden egyházi hivatal egyben világi birtokot is jelentett, a királyok maguk kívánták eldönteni ezek adományozását. A XI. század közepétől a pápák is igényt tartottak a püspökök kinevezésének jogára, mert a püspökök egyházi méltóságok is voltak.

A harc VII. Gergely pápa és IV. Henrik császár idején érte el tetőpontját (a pápa magát a császárt is kiátkozta) és 1122-ben a wormsi konkordátummal zárult, amely a kettős invesztitúrát írta elő.

A megegyezés szerint az invesztitúra joga megoszlott a világi és egyházi hatalom között. A pápa iktatta be a jelölteket tisztségeikbe, azonban a császár adta át a világi hatalom jelképét, a jogart.

A XII. században I. Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes:

- visszaállította a birodalom tekintélyét

- jól szervezett hivatalnoki réteggel kormányzott

- folytatta Itália meghódítását

- 1176-ban a legnanói csatában a Lombard Liga legyőzte őt.

II. Frigyes:

- a birodalom súlypontját délre helyezte

- egy nagy mediterrán államot akart létrehozni, ezért megpróbálkozott Itália egyesítésével, de kudarcot vallott.

Ezután az anarchia (belpolitikai zűrzavar) időszaka következett. Egyszerre hárman is pályáztak a császári koronára. A Német Császárság több tucat majdnem független világi és egyházi fejedelemségre bomlott fel, amelyek felett az uralkodó csak névleges hatalommal rendelkezett.

Az anarchiának I. Habsburg Rudolf császárrá választása vetett véget. A Habsburg dinasztia tagjai 1806-ig, a Német-Római Birodalom felbomlásáig uralkodtak. Ellenőrzésük alá akarták vonni Burgundiát, Németalföldet és Svájcot. A birodalom belső megszilárdítására törekedtek.

IV. Károly:

- Prága intenzív fejlesztése (Károly-híd)

- az ő idején jelent meg az 1356-os Aranybulla, amely szerint a császárt hét választófejedelem választja (szász fejedelem, cseh király, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf, a trieri, mainzi és a kölni érsekek)

A XV. században létrejött a birodalmi gyűlés (Reichstag). Cél: a választófejedelmek hatalmának korlátozása. Emellett megalakultak a tartományi gyűlések (Landstag) is.

A középkori német császárság gyengeségének okai:

- nagy terület, pontos földrajzi határok nélkül

- püspökfejedelmek

- a császári méltóság választás útján való betöltése

- a birodalom és a pápaság közötti harc.

9. HŰBÉRI ÁLLAMOK A ROMÁNOK LAKTA TÉRSÉGBEN
Ezek az államok a következők voltak:

- Erdély

- Havasalföld

- Moldva

- Dobrudzsa.

Eleinte FALUKÖZÖSSÉGEK, MEZŐSÉGEK, ERDŐSÉGEK voltak → később megjelentek a ZSUPÁNSÁGOK, KENÉZSÉGEK, VAJDASÁGOK → ezután létrejöttek a KÖZÉPKORI HŰBÉRI ÁLLAMOK.

Ezt elősegítették:

- társadalmi-gazdasági színvonal (kezdetleges hűbéri, feudális viszonyok)

- hadsereg

- népességnövekedés

- kedvező nemzetközi helyzet.

Befolyásolták:

- népvándorlás

- Arany Horda (mongol állam a mai Délnyugat-Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán területén) gyengülése

- magyar és lengyel királyságok terjeszkedése

- Bizánci Birodalom hanyatlása.

ERDÉLY
Az írott források több helyi államalakulatot említenek a X. századból:

- Anonymus: Gesta Hungarorum

- Szent Gellért legendája

- Rogerius: Siralmas Ének.

Ezek a következőek:

- Ménmarót, Gelu, Glad kenézsége

- Gyla és Ahtum vajdasága.

A X-XIII. században a magyarok fokozatosan meghódították Erdélyt. 1541-ig Erdély vajdaság, 1541-től fejedelemség volt.

A magyarok gazdasági és határvédelmi szempontok miatt idegen népcsoportokat telepítettek be Erdélybe:

1. székelyek – kezdetben a Körösök, a Maros és a Küküllők, később a Keleti Kárpátok mellett

2. szászok – Szászváros, Nagyszeben, Beszterce-Naszód környékén (fontos központok: Brassó, Segesvár, Meggyes)

3. Német (Teuton) Lovagrend – Barcaság.

A Fogaras, Hátszeg, Máramaros térségét továbbra is a románok lakták. Az Anjou uralkodók idejétől a románok fokozatosan háttérbe szorultak (Nagy Lajos 1366-os rendelkezése).
HAVASALFÖLD
Erdély megszerzése után a magyar királyok figyelme fokozatosan a Kárpátokon túli területek felé irányult.

Lovagrendeket (német, majd johannita rend) telepítettek le Havasalföld határaihoz közel.

A Johannita lovagrend részére kiállított oklevél (1247) helyi államalakulatokat említ a Duna és a Kárpátok között: Szaniszló és Litovoj vajdaságát, János és Farkas kenézségét. Ezeknek többsége a magyar király hűbérese volt.

A XIII. század végén a magyar állam válságon ment keresztül (1301 – az Árpád-ház kihalása). Ilyen körülmények között Radu Negru (Negru Vodă) felkerekedett Fogaras vidékéről és Curtea de Argeş környékén telepdett le.

Írott forrásokból tudjuk, hogy a térség későbbi (XIV. század első fele) vezetői a Basarabok családjából származtak. I. Basarab 1330-ban a posada-i csatában (a pontos helyet nem ismerjük, posada = egy szurdokvölgy valahol a Déli-Kárpátokban) legyőzte Károly Róbert magyar királyt. Így Havasalföld kivívta függetlenségét.
MOLDVA
A középkori források országok, erdőségek, mezőségek nevű államalakulatokat említenek a térségben. Ahogy Havasalföld, úgy Moldva is egy kettős államalapítás eredménye volt.

Nagy Lajos magyar király Dragoş máramarosi vajdát a Moldva folyó mentén alapított határőrség élére nevezte ki. Dragoş és utódai tehát a magyar király hűbéresei voltak.

Bogdan, aki szintén máramarosi vajda volt, átkelt a Kárpátokon, a magyarok elleni helyi ellenállás élére állt és elűzte Dragoş utódait.

Moldva kb. 1364-1365-ben lett független.

DOBRUDZSA
A X. századból származnak az első feljegyzések a helyi államalakulatokról. Vezetők: Dimitrie, Gheorghe, Theodor.

971-1204 között Dobrudzsa bizánci fennhatóság alatt volt, majd az Aszen dinasztia birtokába került.

1230 körül Mangalia és Várna között terült el Cavarna országa, melynek vezetője a XIV. század közepén Balica vajda volt. Balica utódja, Dobrotics vajda egyesítette a Duna és a Fekete-tenger közötti államalakulatokat. Őt tekintjük a dobrudzsai állam megalapítójának.
10. AZ ISZLÁM ÉS EURÓPA
AZ ARAB KALIFÁTUS
Az Arab-félszigetet már az ókor óta az arabok lakták, de egészen az iszlám megjelenéséig több, egymással versengő törzsben éltek. Az iszlám terjedése által megvalósuló vallási egység a későbbi politikai egység alapja lett.

632-ben, Mohamed halála után a kalifák kora kezdődött.

Kalifa = legfelső vallási és politikai vezető. A kalifák kezdetben a próféta rokonai voltak (pl. Abu Bakr, Mohamed apósa), de ez késõbb megváltozott.

Mohamed halálakor kezdődött az iszlám szent háborúja, a dzsihád is:

- a szomszédos Bizánci és a Perzsa Birodalmak válsága elősegítette ezt

- meghódították Szíriát, Palesztinát, Irakot, Perzsiát, Egyiptomot

- a meghódított területek állami tulajdonba kerültek, de a régi tulajdonosok művelték meg adófizetés fejében

- vallási tolerancia a legyőzött népekkel szemben.

661-ben Szíria kormányzója kalifának nyilvánította magát és megalapította az Omajjád dinasztiát (661-750):

- székhely: Damaszkusz

- újabb hódítások: Észak-Afrikától az Atlanti-óceánig és az Indus-völgyig

- zsákmányszerző hadjáratok Bizáncban és Európában.

A következő az Abbászida-dinasztia (750-1258) volt:

- székhely: Bagdad

- despotikus politikai rendszer

- Harun ar-Rasid (786-809) a legismertebb kalifa

- a VIII. században az Abbászidák által félreállított Omajjád család egyik tagja létrehozta a Córdobai Kalifátust (Spanyolország); 1492-ig tartott a Reconqista, azaz a spanyolok harca az Ibériai-félsziget visszahódításáért

- a X. században vallásháború dúlt

- a szunniták: kitarottak a bagdadi kalifák mellett, a Koránt a próféta által örökbehagyott formában ismerték el

- a síiták: Mohamed utódai közül választottak kalifát és Egyiptomban megalapították a Fátimidák Kalifátusát.

- a hanyatlás, a további széttagolódás ettől kezdve megállíthatatlan volt

Az arabok által uralt területek fokozatosan a szeldzsuk törökök kezére kerültek, 1258-ban pedig a mongolok elfoglalták Bagdadot és megdöntötték az utolsó kalifa hatalmát.

AZ OSZMÁN BIRODALOM
A szeldzsuk-török birodalom felbomlása után több kis független állam jött létre. A legjelentősebb a török KAJA törzshöz tartozók állama, melynek vezetője, OSZMÁN lerakta az oszmán állam alapjait.

Fia, ORHÁN (1326-1359)

- elfoglalta BURSZÁT, amely az Oszmán Birodalom fővárosa lett

- új pénzt veretett

- új nemzeti jelképet vezetett be (fez = jellegzetes török fejfedő)

- megszervezte a hadsereget

- janicsárok (gyalogos katonák, keresztény országokból szedték össze őket, fanatikus iszlám szellemben nevelték őket)

- akindzsik (könnyűlovas elővéd)

- szpáhik (zsoldos lovaskatonák).

- meghódította a Bizánci Birodalom kis-ázsiai területeit

I. MURÁD (1359-1389)

- az ő idejében DRINÁPOLY lett a főváros

- területeket hódított a Balkán-félszigeten

I. BAJAZID (1389-1402)

- folytatta Murád hódításait, egészen a Dunáig jutott el

- megostromolta Konstantinápolyt, de

- az 1396-os keresztes hadjárat

- Timur Lenk mongol fejedelem inváziója + Bajazid veresége Ankaránál miatt a törökök elhalasztották Bizánc meghódítását

II. MOHAMED (1451-1481)

- 1453-ban meghódította Konstantinápolyt, amely ISZTAMBUL néven főváros lett

NAGY SZULEJMÁN (1520-1566)

- 3 döntő győzelmet aratott

- Belgrád (1521)

- Rodosz (1522)

- Mohács (1526).

Az Oszmán Birodalom feudális katonai állam volt:

- a szultán korlátlan politikai és szellemi hatalommal rendelkezett (hasonlóan az arab kalifákhoz)

- a nagyvezír a szultán utáni legfontosabb tisztség volt

- Diván (legfelső tanács, a nagyvezír is tagja volt)

- vallási bírák (kádik) ítélkeztek az iszlám vallásúak felett

- a meghódított területeket pasák kormányozták

- toleránsak voltak a más vallásúakkal szemben, amíg azok behódoltak nekik és fizették az adót.

A XVII. században megkezdődött az Oszmán Birodalom hanyatlása.
A KERESZTES HADJÁRATOK
Két évszázadon át (XI-XII. század) 8 keresztes hadjáratot indítottak.

Hivatalos indoklás:

- Jeruzsálem, a „Szent Sír” felszabadítása a „pogányok” uralma alól, amely újra szabaddá tette volna a zarándoklatot a Szentföldre.

Valódi okok:

- vallásos

- az 1054-es nagy egyházszakadás után a pápák helyre akarták állítani hatalmukat és alárendelni az ortodox egyházat

- örök üdvösséget ígértek a résztvevőknek

- anyagi

- birtokok szerzése

- menekülés a szegénységelől

- menekülés a törvény elől.

4 fontosabb hadjárat volt:

1. keresztes hadjárat (1096-1099)

Elfoglalták Nikaiát, Edesszát, Antiochiát és Jeruzsálemet. Létrehozták a Jeruzsálemi Királyságot, az Antiochiai Fejedelemséget, a Tripoliszi és Edesszai Őrgrófságokat.

2. keresztes hadjárat (1147-1149)

A két leghatalmasabb európai uralkodó is résztvett rajta, III. Konrád német-római császár és VII. Lajos francia király. A nagyszámú résztvevő és a két hadsereg szervezettsége ellenére a hadjárat kudarccal végződött.

3. keresztes hadjárat (1189-1192)

Barbarossa Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia király és Oroszlánszívű Richárd angol király vett részt rajta. Nem tudták felszabadítani Jeruzsálemet.

4. keresztes hadjárat (1202-1204)

III. Ince pápa hirdette meg. Cél: Jeruzsálem felszabadítása. Ehelyett Konstantinápolyt dúlták fel és a Bizánci Császárság helyén létrehozták a Keleti Latin Császárságot, amely 1261-ig maradt fenn. A Bizánci Császárság ezután már csak az árnyéka volt önmagának.

Még 4 kisebb jelentőségű hadjáratot indítottak, pl. a gyermekek keresztes hadjáratát.

A IV. és V. keresztes hadjárat között francia illetve német gyermekekből álló sereg indult el a Szentföld felszabadítására. A hadjárat teljes kudarccal végződött, a gyermekek nem jutottak el a célig, de nagy részük otthonába sem tért vissza.

Ezután a figyelem a Török Birodalom európai terjeszkedésének megállítására irányult.

Következmények:

- a keresztény egység megerősödött

- az antiszemitizmus hangsúlyosabbá vált

- javult a kereskedelem Kelettel

- a Szentföldet nem tudták megtartani

- kialakultak az európai központosított államok.

11. A ROMÁN ORSZÁGOK ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK A KÖZÉPKORBAN (XIV-XVI. SZ.)
A ROMÁN ORSZÁGOK KAPCSOLATAI A KÖZÉPKORBAN
A XIV-XVI. századokban a Török Birodalom terjeszkedése, Lengyelország és Magyarország nagyhatalmi törekvései a térségben bonyolult nemzetközi helyzetet eredményeztek.

Bekapcsolódtak az európai kereskedelmi forgalomba. Exportáltak: gabonaféléket, állatokat, halat, viaszt, mézet, sót. Kereskedelmi utak:

- Cetatea Albă és Chilia Lembergig (ma: Lviv – Ukrajna), onnan a Balti-tengerig vagy Németországig vezetett

- a Duna mentén Közép-Európába, egyik elágazása Brăilat Brassóval kötötte össze, innen továbbmenve Erdélyt Magyarországgal és Csehországgal.

A román uralkodók kereskedelmi kiváltságokat adtak, ezért cserébe komoly bevételeik voltak:

- Mircea cel Bătrân – a brassói kereskedőknek

- Alexandru cel Bun – a lembergi kereskedőknek

- Ştefan cel Mare – szintén a brassói kereskedőknek.

Külpolitikai törekvések:

- függetlenség

- belső önrendelkezés (autonómia)

- az ország és határainak védelme.

Ennek érdekében:

- politikai szövetségek (a törökök ellen)

- érdekházasságok

- fegyveres ellenállás ill. felperzselt föld taktikája.

Később a román országok és a Török Birodalom viszonyát szerződésben rögzítették: a belső önrendelkezés ellenében

- a román országok adófizetői lettek a szultánnak

- ajándékokat adtak a trón megvásárlására és megtartására

- finanszírozták a török hadjáratokat.

Az első román-török összecsapás 1369-ben, Vlaicu havasalföldi vajda uralkodása idején volt. Ezt követte sok más.

MIRCEA CEL BĂTRÂN. HUNYADI JÁNOS. VLAD ŢEPEŞ
Mircea cel Bătrân (1386-1418) – Havasalföld

- cél: állami intézmények létrehozása

- Turnu újjáépítése, Giurgiu felépítése

- 1388-1389 elfoglalta Dorudzsát és Szilisztra várát

- 1390 – szövetség a lengyelekkel a magyar befolyás ellensúlyozására

- 1394. október 10 vagy 1395. május 17 – a rovinei ütközetben Mircea győzött

- 1395 törökellenes szövetség a magyar királlyal: a közösen indított nikápolyi keresztes hadjárat kudarccal végződött

- 1397, 1401 – győzelem a törökök felett

- beavatkozott a török trónharcokba

- 1417 – a törökök elfoglalták Dobrudzsát és Mircea elfogadta az adófizetést.

Hunyadi János (1438-1456) – Erdély, Magyarország – különböző tisztségek

- 1438 – szörényi bán

- 1441 – erdélyi vajda

- 1442 – a Ialomiţa folyónál győzelem a törökök felett

- 1443-1444 – a „hosszú hadjárat” a magyarok számára előnyös szegedi békével zárult

- 1444-ben, miután a magyar király megszegte a békét, Várnánál a magyar sereg vereséget szenvedett, I. Ulászló is meghalt, Hunyadi pedig Magyarország kormnányzója lett

- 1456 – nándorfehérvári győzelem, amely után Hunyadi pestisben meghalt.
Vlad Ţepeş (1448, 1456-1462, 1476) – Havasalföld

- 1448 – egyhónapos uralom

- 1456 – az erdélyi vajda támogatásával ismét trónra került

- karóbahúzások (innen ered a Ţepeş melléknév, a későbbi Drakula elnevezés pedig apja, Vlad Dracul, a „Sárkányrend Lovagja” melléknevéből)

- célok: a központ hatalom megerősítése, politikai viták befejezése, a havasalföldi kereskedők támogatása

- 1457 – a szász kereskedők megbüntetése; Ştefan cel Mare az ő segítségével került trónra

- 1458 – győzelem a portyázó törökök felett, amely török megtorlást von maga után

- 1462 – II. Mohamed szultán személyesen vezet ellene büntető hadjáratot; Vlad a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, majd 1462. június 16/17-én éjjel megtámadta a târgoviştei török tábort, eredménytelenül

- ezután Magyarországra menekült, ahol Mátyás király bebörtönözte őt

- 1476-ban szabadult, visszaszerezte a trónt, de egy hónap múlva meggyilkolták.