Tudom, hogy furán hangzik, de szoktam ilyet. Még csak
kártyázni sem tudok, de amikor a szüleim összevesznek, a
kártyák keverése néha megnyugtat, és leköti a
figyelmemet.
Na szóval, sötét volt odakint, úgyhogy azonnal
észrevettem a fényt. Nem világított valami erősen, de az
öreg házból jött. Leginkább gyertyának tűnt, úgyhogy
kimentem a hátsó verandára, és megkerestem apu
távcsövét.
Próbáltam meglesni, mi történik odaát, de nem láttam
semmit. Ahhoz túl sötét volt. Aztán egy idő után kialudt a
fény.
Ma reggel, amikor iskolába készülődtem, mozgást
vettem észre a ház mögött. Lekuporodtam a szobám
ablakánál, és meglestem, ahogy valaki kioson a hátsó
ajtón. Egy hátizsákos srác volt az. Úgy nézett körül, mint
aki nem akarja, hogy meglássák, aztán elsietett a mi
házunk meg a szomszédé között, és beállt a buszmegállóba.
Soha korábban nem láttam még. Most először utaztam
egy buszon vele. Hátul ült, én meg középen, úgyhogy nem
beszéltem vele, de ő is a sulinál szállt le a buszról, és be is
ment, úgyhogy nyilván odajár.
Fogalmam sincs, miért abban a házban aludt.
Valószínűleg nincs bent áram meg víz sem. Gondoltam,
talán bátorságpróba volt, de hazafelé jövet ugyanott szállt
le a buszról, ahol én. Elindult az utcán, mintha valahova
máshová menne, de egyenesen a szobámba futottam, és
kinéztem az ablakon. Pár percre rá meg is jelent, és hátul
visszaosont az üres házba.
Nem tudom, szóljak-e anyámnak. Nem akarok minden
lében kanál lenni, mert semmi közöm hozzá. De ha a
srácnak nincs hová mennie, anyu szerintem tudná, hogyan
segítsen neki, ha már egyszer egy iskolában dolgozik.
Nem is tudom. Talán várok pár napot, mielőtt szólok,
kivárom, hazamegy-e. Lehet, hogy csak egy kis nyugtot
akar a szüleitől, ahogyan néha szerintem rám is rám férne.
Ez minden. Majd elmesélem, mi lesz holnap.
Lily
Kedves Ellen!
Amikor a műsorodat nézem, áttekerem azt a sok táncot.
Régen megnéztem az elejét is, amikor a közönség között
ráztad, de most már unom egy kicsit, és inkább csak
hallgatnám, amiket mondasz. Remélem, nem haragszol
ezért.
Na, szóval kiderítettem, ki az a srác, és igen, még mindig
a házban lakik. Most már két napja tudom, és még nem
mondtam el senkinek.
Atlas Corrigannek hívják, és végzős, de egyelőre csak
ennyit tudok. Katie-től kérdezősködtem róla, amikor leült
mellém a buszon. A szemét forgatva közölte velem a fiú
nevét, de aztán azt mondta: „Nem tudok róla semmi mást,
csak azt, hogy büdös. ”Elhúzta az orrát, mint aki irtózik a
gondolatától is. Legszívesebben üvöltve közöltem volna
vele, hogy nem tehet róla, mert nincs víz ott, ahol lakik. De
azért inkább csak megint felé fordultam. Túlságosan is
megbámulhattam, mert észrevette, hogy nézem.
Amikor hazaértem, kimentem a hátsó udvarba
kertészkedni kicsit. Beértek a retkek, úgyhogy kihúztam
őket a földből. Mostanra nem is maradt más a kertben a
retkeken kívül. Kezd hűvösre fordulni az idő, úgyhogy
nemigen tudok már mit vetni. Valószínűleg várhattam
volna még pár napot a retekszedéssel amúgy, csak a
kíváncsiság vitt ki az udvarra.
Ahogy huzigáltam őket kifelé, észrevettem, hogy néhány
Do'stlaringiz bilan baham: |