It Ends with Us-Velünk véget ér

Oké. Szóval most rögtön nekilátunk.
Az ajka elindul lefelé a nyakamon, én pedig lerúgom a
cipőmet, mire teljesen megszabadul a nadrágomtól.
Tulajdonképpen később is ráérek enni. A konyha felavatása
hirtelen fontosabb lett.
Amikor a szája megint rátalál az enyémre, felemel, a pultra
ültet, és a térdeim közé áll. Érzem a scotchot a lélegzetén, és
igazából tetszik is. Zihálva kapkodok levegő után, ahogy forró
ajka az enyémre tapad. Belemarkol a hajamba, és gyengéden
hátrahúzza, hogy felnézzek rá.
– A kendőzetlen igazság? – kérdezi suttogva, közben úgy nézi
a számat, mintha fel akarna falni.
Bólintok.
A másik keze lassan elindul felfelé a combomon, amíg már

---

nincs hová haladnia tovább. Két meleg ujja belém csúszik, a
tekintetét közben végig az enyémbe fúrja. Hirtelen beszívom a
levegőt, ahogy összekulcsolom a lábamat a dereka körül. Lassan
mozogni kezdek a kezén, közben halkan nyöszörgök, ő meg csak
bámul szenvedélyesen.
– Honnan szerezted azt a mágnest, Lily?
Mi van?
A szívem mintha visszafelé verne.
Miért kérdezgeti ezt folyton?
Az ujjai továbbra is bennem mozognak, a szemében továbbra
is ott a vágy. 
De a keze! Az
a keze, amelyik a hajamat markolja,
most már erősebbet ránt rajtam. Elfintorodom.
– Ryle! – suttogom. Sikerül elérnem, hogy a hangom nyugodt
maradjon, bár most már remegek. – Ez fáj.
Az ujja már nem mozog, de továbbra is farkasszemet néz
velem. Kihúzza belőlem a kezét, aztán a nyakamhoz emeli, és
puhán megszorítja. Az ajka megint megtalálja az enyémet, a
nyelve a számba siklik. Befogadom, mert fogalmam sincs, mi
zajlik most a fejében, és imádkozom, hogy csak túlreagáljam.
Ahogy hozzám préseli magát, érzem, hogy feszül a nadrágja.
Aztán hátralép. Hozzám sem ér többé, inkább a hűtőnek veti a
hátát, és úgy jártatja végig a tekintetét a testemen, mintha
legszívesebben ott helyben a magáévá tenne. A szívverésem
fokozatosan lelassul. 
Túlreagálom.
Lenyúl maga mellé, és a tűzhely mellől felvesz egy újságot.
Ugyanaz a lap, amit korábban megmutatott nekem, benne a
díjakról szóló cikkel. Felemeli, aztán odadobja nekem.
– Volt már érkezésed elolvasni?
Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.
– Még nem – felelem, és a cikkre pillantok.
– Olvasd fel hangosan!
Felnézek rá. Mosolygok, de görcsbe rándul a gyomrom. Van
most benne valami furcsa. Abban, ahogy viselkedik.
Bár magam sem tudom pontosan, hogy mi.
– Olvassam el a cikket? – kérdezem. – Most rögtön?
Hülye érzés félmeztelenül ülni a konyhapulton egy újsággal a

---

kezemben.
Ryle bólint.
– Szeretném, ha előbb levennéd a pólódat. Aztán olvashatod.
Ránézek, próbálom felmérni, mit akarhat. Talán a scotchtól
még kanosabb lett. A szex sokszor egyszerűen szeretkezés, néha
azonban egészen vad is tud lenni. Kicsit veszélyes, éppen mint
Ryle tekintete ebben a pillanatban.
Leteszem az újságot, majd miután kibújok a pólómból, újra a
kezembe veszem. Nekiállok, hogy hangosan felolvassam a cikket,
de pár lépéssel közelebb jön.
– Ne az egészet! – mondja, majd átfordítja a kezemben az
újságot a cikk folytatásához, ahol rámutat az egyik mondatra. –
Elég az utolsó pár bekezdés.
Lenézek, most már végképp nem értem, mi van. De mindegy,
csak essünk túl ezen, és kerüljünk ágyba...
– „Senkit nem érhet meglepetésként, melyik új vállalkozás
kapta a legtöbb szavazatot. A máris legendás Bak tavaly
áprilisban nyílt meg a Marketsonon, és a TripAdvisoron gyorsan
a város legjobb értékelést kapó étterme lett.”
Abbahagyom az olvasást, és felnézek Ryle-ra. Időközben
töltött magának még egy pohár scotchot, és most kortyol belőle.
– Olvass tovább! – mondja, és a kezemben lévő újság felé
biccent.
Nagyot nyelek, a nyál pillanatról pillanatra tovább sűrűsödik a
számban. Igyekszem kordában tartani a kezem remegését,
ahogy folytatom a cikket.
– „A tulajdonos, Atlas Corrigan kétszeres díjnyertes szakács,
aki a tengerészgyalogságnál is szolgált. Nem titok, hogy
rendkívül sikeres éttermének neve, a Bak, a Boston a király
kifejezés rövidítése.”