It Ends with Us-Velünk véget ér

Ne már, hogy le volt
némítva!
Aztán dühösen forgatom a szememet, mert egyáltalán
nem szabadna ilyen izgatottnak lennem.
Ryle: Alszol?
Ryle: Biztosan.
Ryle: Lily...
Ryle: :(
A szomorú arcot tíz perce küldte. Rábökök a válasz gombra,
és gépelni kezdek.
Én: Nem. Nem alszom.
Úgy tíz másodperccel később újabb üzenet érkezik.
Ryle: Jó. A lépcsőn jövök felfelé. Húsz másodperc, és ott
vagyok.

---

Mosolyogva ugrom ki az ágyból. A fürdőszobába sietek, és
ránézek az arcomra. 
Megteszi.
A bejárati ajtóhoz rohanok, és
abban a pillanatban, amikor kinyitom, Ryle már meg is jelenik a
lépcső tetején. Annyira fáradtnak látszik. A szeme vörös, és sötét
karikák veszik körül. Átkarolja a derekamat, és magához húz, az
arcát a nyakamba temeti.
– Olyan jó az illatod – mondja.
Behúzom a lakásba.
– Éhes vagy? Összeüthetek valami kaját.
Megrázza a fejét, és kibújik a kabátjából, szóval elkerülöm a
konyhát, és a hálószoba felé indulok. Követ, aztán egy szék
támlájára dobja a kabátját, majd lerúgja a cipőjét, és a falhoz
tolja.
Orvosi ruha van rajta.
– Fáradtnak tűnsz – mondom.
Mosolyog, és a csípőmre teszi a kezét.
– Az vagyok. Egy tizennyolc órás műtétnél asszisztáltam.
Lehajol, és megcsókolja a szíves tetoválást a kulcscsontomon.
Nem csoda, hogy kimerült.
– Az meg hogyan lehetséges? – kérdezem. – Tizennyolc óra?
Bólint, és az ágyhoz terel, ahol lehúz maga mellé. Úgy
helyezkedünk, hogy oldalt fekszünk egymással szemben,
ugyanazon a párnán.
– Igen, de fantasztikus volt. Úttörő eljárás. Írni fognak róla a
szaklapokban, és ott lehettem, úgyhogy nem panaszkodom. Csak
nagyon fáradt vagyok.
Közelebb hajolok, és nyomok egy apró puszit a szájára. Az
arcomra fekteti a kezét, és elhúzódik.
– Tudom, hogy készen állsz a vad, izzasztó szexre, de ma este
nincs rá energiám. Bocs. Hiányoztál, és valami különös oknál
fogva jobban alszom melletted. Nem gáz, hogy itt vagyok?
Elmosolyodom.
– A legkevésbé sem gáz.
Közelebb húzódik, és homlokon csókol. Megfogja a kezemet,
és kettőnk között fogja a párnán. Lehunyja a szemét, én viszont

---

nyitva tartom az enyémet, és őt nézem. Olyan arca van, amitől a
legtöbben megszeppennek, mert könnyű elveszni benne. És ha
csak belegondolok, hogy én folyton nézhetem ezt az arcot! Nem
kell szégyenlősködnöm, meg elfordítanom a fejemet, mert ő az
enyém.
Talán.
Ez egyelőre csak próbakapcsolat. Nem szabad elfelejtenem.
Egy perccel később elengedi a kezemet, és megmozgatja az
ujjait. A kezét figyelem, és azon gondolkodom, milyen lehet, ha
az ember tizennyolc órán keresztül csak áll egy helyben, és a
finommotorikus képességeit használja. El nem tudom képzelni,
miben lehetne még így elfáradni.
Kibújok az ágyból, és hozok testápolót a fürdőszobából.
Visszafekszem, és törökülésben lekuporodom mellé. Nyomok
egy kis testápolót a kezemre, aztán az ölembe húzom a karját.
Kinyitja a szemét, és felnéz rám.
– Mit csinálsz? – kérdezi félálomban.
– Pszt! Aludj csak vissza! – mondom.
A hüvelykujjamat a tenyerébe nyomom, és előbb fel, aztán
kifelé körkörösen mozgatom. Becsukódik a szeme, halkan nyög a
párnába.
Még vagy öt percig masszírozom a kezét, aztán a másikkal
folytatom. Közben végig lehunyva tartja a szemét.
Miután végzek a kezeivel, a hasára fordítom, és ráülök a
hátára. Segít, hogy lehúzzam az ingét, de mintha semmi erő nem
lenne a karjában.
A vállát, a nyakát, a hátát, a karját masszírozom. Miután
végzek, ledőlök róla, és elfekszem mellette.
Éppen a hajába túrok, és a fejbőrét dörzsölöm, amikor kinyitja
a szemét.
– Lily? – suttogja, és nyílt tekintettel néz rám. – Azt hiszem,
te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem.
A szavai meleg takaróként ölelnek körül. Nem tudom, mit
feleljek. Felemeli a kezét, közrefogja az arcom, tekintete a
gyomromig hatol. Lassan közelebb hajol, és a számhoz nyomja a
száját. Rövid csókra számítok, de nem húzódik el. A nyelve

---

beoson az ajkaim közé, és puhán szétnyitja őket. Ryle szája olyan
meleg. Nyöszörgök, ahogy a csók egyre mélyebb lesz.
A hátamra fordít, aztán végigsimítja a testemet, egészen a
csípőmig. Közelebb húzódik, a keze továbbindul, le a combomon.
Ahogy egymásnak feszülünk, forróság árad szét bennem.
Belemarkolok a hajába, és a szájába suttogok.
– Azt hiszem, eleget vártunk. Most már nagyon szeretném,
hogy megdugj.
Gyakorlatilag felhördül, ahogy újult erőre kap, és nekilát,
hogy lefejtse rólam a pólót. A vetkőztetésből kezek, nyögések,
nyelvek és verejték közjátéka lesz. Úgy érzem, most először
érint meg férfi. Az a pár, akik előtte jöttek, mind fiúk voltak
ideges kezekkel és félénk ajkakkal. Ryle-ból azonban árad a
magabiztosság. Pontosan tudja, hol érintsen meg, és hogyan
csókoljon.
Csak addig nem szenteli száz százalékig nekem a figyelmét,
amíg lenyúl a padlóra, és kihalász egy óvszert a táskájából.
Amikor megint a takaró alatt van, és az óvszer is a helyére
került, egy pillanatig sem habozik. Egyetlen gyors, határozott
lökéssel tesz magáévá, én pedig az ajkával az ajkamon sóhajtok
fel, miközben minden izmom megfeszül.
A szája tüzes, és követelőző, csókol mindenhol, ahol csak
hozzám fér. Annyira megszédülök, hogy tehetetlennek érzem
magam, nincs más választásom, mint hogy átadjam magam neki.
Minden finomkodás nélkül szeretkezik velem. A kezét az
ágytámla 
és 
a 
fejem 
közé 
csúsztatja, 
ahogy 
egyre
keményebbeket és keményebbeket lök a csípőjével, minden
mozdulatával újra a falnak koppantva az ágyat.
A körmöm a hátába váj, ahogy az arcát a nyakamba temeti.
– Ryle! – suttogom.
– Istenem! – mondom.
– Ryle! – sikítom.
Aztán beleharapok a vállába, hogy elfojtsam az ez után feltörő
hangokat. Az egész testemen végigfut az érzés – előbb a fejem
búbjától a lábujjam hegyéig, aztán vissza felfelé.
Attól félek, hogy egy pillanatra a szó szoros értelmében

---

elájulok, úgyhogy átkulcsolom a lábammal, mire megfeszül.
– Jesszusom, Lily!
A testén remegések futnak végig, aztán még egyszer utoljára
nekem feszül. Hangosan nyöszörög, ahogy elmegy bennem. A
teste rándul egyet, az izmai ellazulnak, a fejem pedig
visszahanyatlik a párnára.
Egy teljes perc eltelik, mire bármelyikünk is képes
megmozdulni. De még akkor sem tesszük inkább. Ryle a
párnába fúrja az arcát, és mélyet sóhajt.
– Ezt nem... – Felemeli a fejét, és lenéz rám. A szemében
csupa... Nem is tudom megfogalmazni. Szájon csókol, aztán azt
mondja: – Annyira igazad volt.
– Mivel kapcsolatban?
Lassan kihúzza magát belőlem, és felkönyököl.
– Figyelmeztettél. Azt mondtad, egy alkalom nem lesz elég
veled. Azt mondtad, olyan vagy, mint a kábítószer. Csak azt nem
tetted hozzá, hogy a legaddiktívabb fajtából.

---

Tizedik fejezet
– 
FELTEHETEK EGY SZEMÉLYES KÉRDÉST?
Allysa bólint, aztán tökéletesre igazítja a kiszállításra
előkészített csokrot. Három nap van hátra a hivatalos
megnyitóig, és napról napra egyre több a dolgunk.
– Miről lenne szó? – kérdezi, és felém fordul.
Rádől a pultra, és a körmét kezdi piszkálni.
– Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz – figyelmeztetem.
– Hát ha nem kérdezed meg, nem is fogok tudni válaszolni rá.