It Ends with Us-Velünk véget ér

Ez ám az irónia!
– Vitessük ki valahová? – kérdezi Allysa.

---

– Házhoz szállítást is vállaltok?
– Nem személyesen Allysa meg én – felelem. – De
készenlétben áll egy futár. Nem tudtuk, szükségünk lesz-e rá
már ma.
– Egy lánynak veszed őket? – érdeklődik Allysa.
Úgy turkál a bátyja szerelmi életében, ahogyan az egy húgtól
elvárható, de azon kapom magam, hogy közelebb lépek, mert
kíváncsi vagyok a válaszra.
– Úgy van – feleli Ryle. Ahogy a tekintete találkozik az
enyémmel, hozzáteszi: – Nem mintha sokat gondolnék rá.
Igazából szinte soha.
Allysa fog egy kártyát, és Ryle elé csúsztatja a pulton.
– Szegény lány – mondja. – Akkora pöcs vagy. –
Megkocogtatja az ujjával a kártyát. – Az elejére írd az
üzenetedet, a hátuljára meg a címet, ahová házhoz akarod
szállíttatni.
Figyelem, ahogy a kártya fölé hajol, és mindkét oldalára ír
valamit. Tudom, hogy semmi jogom hozzá, de majd megveszek a
féltékenységtől.
– Elhozod ezt a lányt a szülinapi bulimra pénteken? – kérdezi
Allysa.
Ryle reakcióját lesem. Anélkül, hogy felnézne, megrázza a
fejét.
– Nem – feleli. – Te ott leszel, Lily?
Pusztán a hangjából nem tudom megállapítani, miben
reménykedik: abban, hogy ott leszek-e, vagy abban, hogy nem.
Tekintve, hogy a jelek szerint milyen stresszt okozok neki, az
utóbbira tippelek.
– Még nem döntöttem el.
– Ott lesz – válaszol helyettem Allysa. Összehúzza a szemét,
úgy néz rám. – Eljössz a bulimra, ha tetszik, ha nem. Ha nem
jelensz meg, felmondok.
Amikor Ryle végez az írással, bedugja a kártyát a virágokhoz
erősített borítékba. Allysa beüti az összeget a pénztárgépbe,
Ryle készpénzzel fizet. Miközben kiszámolja a bankjegyeket, rám
néz.

---

– Lily, hallottál már arról a szokásról, hogy egy új üzletben
bekeretezik az első megkeresett dollárt?
Bólintok. Persze hogy hallottam róla. Ő is tudja, hogy
hallottam róla. Csak a képembe dörgöli, hogy az ő dollárja fog
bekeretezve lógni a falon, amíg csak ez az üzlet működik.
Megfordul a fejemben, hogy visszaadatom a pénzt Allysával, de
ez mégiscsak egy üzleti vállalkozás, amiből jobb, ha kihagyom a
sértett büszkeségemet.
Amint a kezében van a blokkja, Ryle megkocogtatja az öklével
a pultot, hogy felhívja magára a figyelmemet. Egy kicsit lehajtja a
fejét, és őszinte mosollyal néz rám.
– Gratulálok, Lily!
Megfordul, és kisétál a boltból. Amint bezáródik mögötte az
ajtó, Allysa a borítékért nyúl.
– Ki a fenének küld ez virágot? – kérdezi, ahogy kiveszi belőle
a kártyát. – Ryle nem az a virágküldős típus.
Felolvassa az üzenetet a kártya színéről.
– „Vess véget ennek!”
Azt a kurva!
Allysa egy pillanatig értetlenül bámulja a kártyát, aztán még
egyszer hangosan felolvassa, ami rajta áll.
– „Vess véget ennek!” De mit akar ez egyáltalán jelenteni?
Egy pillanattal sem bírom tovább. Kiveszem a kezéből a
kártyát, és megfordítom. Allysa is odahajol, együtt nézzük meg,
mi áll a hátoldalon.
– Mekkora marha! – mondja nevetve. – A virágbolt címét írta
a hátára.
Kiveszi a kártyát a kezemből.
Hinnye!
Ryle virágot vett nekem. És nem is akármilyen virágot. Egy
csokor liliomot.
Allysa a kezébe veszi a telefonját.
– Megírom neki, hogy elcseszte. – Küld egy sms-t, aztán a
virágokra néz, és elneveti magát. – Hogy lehet egy idegsebész
ennyire hülye?
Az arcomról egy pillanatra sem olvad le a mosoly.

---

Megkönnyebbülök, amiért Allysa a virágokat nézi, nem pedig
engem, különben valószínűleg képes lenne összeadni kettőt meg
kettőt.
– Az irodámba viszem őket, amíg ki nem derítjük, hová szánta
őket.
Felkapom a vázát, és biztonságba helyezem a virágaimat.

---

Hetedik fejezet
– 
NE FESZENGJ MÁR! – mondja Devin.
– Nem feszengek.
Belém karol, ahogy a lift felé kísér.
– De igen. És ha ráhúzod azt a felsőt a dekoltázsodra,
egyszerűen értelmét veszti a kis fekete rucid.
Megfogja a felsőmet, lejjebb rángatja, aztán benyúl a ruhám
alá, és megigazítja a melltartómat.
– Devin!
Rácsapok a kezére, mire elneveti magát.
– Nyugalom, Lily! Sokkal jobb cickókat is taperoltam már a
tiednél, és azóta is meleg vagyok.
– Ja, de lefogadom, hogy azok a cickók olyan emberekhez
tartoztak, akikkel nem csak félévente találkoztál.
– Igaz – mondja –, de ez részben a te hibád. Te hagytál ott
csapot-papot, hogy inkább virágokkal játszadozz.
Devin volt az egyik kedvenc kollégám a marketingcégnél, ahol
dolgoztam, de nem kerültünk olyan közel egymáshoz, hogy a
munkahelyünkön kívül is barátkozzunk. Ma délután beugrott a
virágboltba, és Allysa azonnal megkedvelte. Könyörgött neki,
hogy jöjjön el a buliba, és mivel nem igazán akartam egyedül
beállítani, az lett a vége, hogy ketten könyörögtünk.
A tenyeremmel lesimítom a hajamat, és próbálom meglesni a
tükörképemet a lift falán.
– Miért vagy ilyen feszült? – kérdezi Devin.
– Nem vagyok feszült. Csak utálok olyan helyekre menni, ahol
nem ismerek senkit.
Devin megereszt egy mindentudó mosolyt.
– Hogy hívják?

---

Kifújom a bent akadt levegőt. 
Ennyire átlátszó lennék?
– Ryle. Idegsebész. És nagyon, de nagyon le akar feküdni
velem.
– Honnan tudod, hogy le akar feküdni veled?
– Onnan, hogy szó szerint letérdelt előttem, és azt mondta,
hogy: „Könyörgöm, Lily, feküdj le velem.”
Devin felhúzza a szemöldökét.
– Könyörgött?
Bólintok.
– Nem volt olyan szánalmas, mint ahogy hangzik. Általában
összeszedettebb.
A lift csilingel, az ajtó nyílni kezd. Dübörgő zene árad felénk a
folyosón. Devin mindkét kezemet a kezébe veszi, és megkérdezi:
– Szóval mi a terv? Tegyem egy kicsit féltékennyé a srácot?
– Nem. – Megrázom a fejemet. – Az nem lenne helyénvaló. –
Viszont. .. Ahányszor csak találkozunk, Ryle gondosan
kihangsúlyozza, hogy reményei szerint soha többé nem futunk
össze. – Na jó, talán csak egy kicsit. – Összeráncolom az
orrnyergemet. – Egy hangyabokányit?
Devin csettint a nyelvével.
– Kívánságod számomra parancs.
A derekamra teszi a kezét, úgy lép ki velem a liftből. Csak
egyetlen ajtó nyílik a folyosóról, úgyhogy odamegyünk, és
becsöngetünk.
– Miért csak egy ajtó van? – kérdezi Devin.
– Övé a teljes felső emelet.
Ezen kuncog egy sort.
– Közben meg az alkalmazottad? Azt a mindenit, egyre
érdekesebb lesz az életed.
Nyílik az ajtó, és mérhetetlenül megkönnyebbülök, amikor
Allysával találom szembe magam. Zene és nevetés hangjai
szűrődnek ki a lakásból a háta mögül. Az egyik kezében
pezsgőspoharat, a másikban lovaglópálcát tart. Amikor
észreveszi, hogy értetlenül bámulom a lovaglópálcát, hátradobja
a válla fölött, és megfogja a kezemet.
– Hosszú történet – mondja nevetve. – Gyertek be! Gyertek

---

be!
Behúz a lakásba, én pedig megszorítom Devin kezét, és őt is
magammal vonszolom. Allysa egyre csak így vontat bennünket
egy rakás ember között, amíg át nem érünk a nappali
túloldalára.
– Ezt nézd! – mondja, és megrángatja Marshall karját.
A férje megfordul, rám mosolyodik, aztán átölel. A háta mögé
pillantok, aztán körülnézek, de Ryle-nak nyomát sem látom.
Talán mázlim van, és be kellett mennie dolgozni ma este.
Marshall megrázza Devin kinyújtott kezét.
– Szia! Örvendek.
Devin átkarolja a derekamat.
– Devin vagyok – kiabálja túl a zenét. – Lily szexuális