It Ends with Us-Velünk véget ér

anyut. Anyu a karját fogta, próbálta megnyugtatni, de apu
visszakézből akkorát kevert le neki, hogy anyu a földre
zuhant. Elég biztos vagyok benne, hogy bele is rúgott
volna, 
de 
amikor 
meglátott, 
visszafogta 
magát.
Mormogott valamit az orra alatt, aztán bevonult a
szobájukba, és bevágta az ajtót.
A konyhába szaladtam, hogy segítsek, de anyu sosem
szereti, ha ilyen állapotban látom. Elhessegetett.
– Minden rendben, Lily – mondta. – Semmi bajom, csak
összevesztünk egy hülyeségen.
Sírt, én pedig láttam, hogyan vörösödik máris az arca az
ütés nyomán. Amikor közelebb léptem, hogy megnézzem,
tényleg nem esett-e baja, hátat fordított, és a pult sarkába
kapaszkodott.
– Mondtam, hogy minden rendben, Lily. Menj vissza a
szobádba!
Kifutottam a folyosóra, de nem mentem vissza a
szobámba. Egyenesen a hátsó ajtóhoz rohantam, aztán át
az udvaron. Annyira haragudtam anyura, amiért ilyen
kurtán- furcsán elintézett. Egy fedél alatt sem akartam
lenni velük, úgyhogy akármilyen sötét is volt, átmentem a
házhoz, ahol Atlas meghúzta magát, és bekopogtam.
Mozgást hallottam odabentről, mintha véletlenül
fellökött volna valamit.
– Én vagyok az. Lily – súgtam.
Pár pillanattal később kinyílt a hátsó ajtó, megjelent
Atlas, mögém nézett, aztán balra meg jobbra. Csak amikor
az arcomra pillantott, akkor látta, hogy sírok.
– Mi a baj? – kérdezte, ahogy kilépett a házból.
A pólómmal töröltem le a könnyeimet. Mivel ő jött ki
hozzám, ahelyett hogy behívott volna, leültem a veranda
lépcsőjére. Atlas mellém telepedett.

---

– Semmi – mondtam. – Csak nagyon dühös vagyok.
Néha sírok, ha felhúzom magam.
Felém nyúlt, és a fülem mögé igazította a hajamat.
Tetszett, ahogy ezt csinálta, és hirtelen már nem is voltam
olyan dühös. Aztán átkarolt, és magához húzott, én pedig a
vállára hajtottam a fejemet. Nem tudom, hogyan
nyugtatott meg egyetlen szó nélkül, de sikerült neki.
Vannak emberek, akikből árad a nyugalom, és ő éppen
ilyen. Apám tökéletes ellentéte.
Egy darabig így ültünk, aztán észrevettem, hogy a
szobámban ég a villany.
– Jobb lesz, ha most mész – súgta.
Mind a ketten láttuk, ahogy anyu odabent áll, és engem
keres. Csak ebben a pillanatban esett le, hogy Atlasnak
milyen tökéletes rálátása nyílik a szobámra.
Ahogy hazafelé tartottam, megpróbáltam felidézni azt
az időszakot, amióta Atlas a szomszéd házban lakik. Arra
igyekeztem visszaemlékezni, járkáltam-e sötétedés után
felkapcsolt villanynál, merthogy este általában nincs
rajtam más, csak egy póló.
Megmondom, 
mi 
ebben 
az 
őrültség, 
Ellen:
tulajdonképpen reméltem, hogy igen.
Lily
 
 
Amikor elkezd hatni a fájdalomcsillapító, becsukom a naplót.
Majd holnap folytatom. 
Talán.
Rosszkedvem lesz tőle, ha arról
olvasok, miket művelt apám anyámmal.
Ha Atlasról olvasok, az meg tulajdonképpen elszomorít.
Próbálok elaludni, közben Ryle jut eszembe, de ettől az egész
helyzettől, ami kialakult vele, egyszerre leszek rosszkedvű és
szomorú.
Talán inkább Allysára gondolok, meg arra, hogy mennyire
örülök a felbukkanásának. A következő pár hónapban rám fog
férni egy barát – a segítség meg még inkább. Az az érzésem,
hogy stresszesebb időszak vár rám, mint ahogy terveztem.

---

---

Ötödik fejezet
RYLE JÓL GONDOLTA. Csak pár nap kellett hozzá, hogy a
bokám megint elbírja a súlyomat, és járni tudjak. Azért egy
egész hetet vártam, mire ki mertem tenni a lábamat a lakásból.
A legkevésbé arra volt szükségem, hogy újra megsérüljek.
Először természetesen a virágboltomba mentem. Amikor ma
megérkeztem, Allysa már ott volt. Az nem kifejezés, hogy
megdöbbentett a látvány. Mintha egy teljesen másik épületet
vettem volna meg. Maradt még egy rakás tennivaló, de Allysa és
Marshall 
megszabadultak 
mindentől, 
amit 
szemétnek
minősítettünk, a maradékot pedig gondosan kupacokba
rendezték. Még az ablakokat is lemosták. Ráadásul Allysa azt a
helyiséget is kitakarította, ahol az irodámat akarom berendezni.
Pár órát én is segítettem ma, de nem engedte, hogy
olyasmivel foglalkozzam, amihez pár lépésnél többet kellett
volna megtennem, úgyhogy leginkább csak terveket rajzoltam a
bolthoz. Kiválasztottuk a festékek színeit, és célul tűztük ki, hogy
mától nagyjából ötvennégy napra megnyitjuk a boltot. Miután
Allysa elment, a következő órákat azokkal a feladatokkal
töltöttem, amiket nem engedett ellátnom, amíg ő is velem volt.
Jólesett megint dolgozni. De atyaúristen, mennyire fáradt
vagyok!
Éppen ezért vívódom, hogy felálljak-e a kanapéról, és ajtót
nyissak-e annak, aki kopog. Lucy ma megint Alexnél alszik, és öt
perce beszéltem anyámmal telefonon, szóval biztosan tudom,
hogy nem ők azok.
Végül az ajtóhoz lépek, és kilesek a kémlelőnyíláson. Először
nem ismerem fel a férfit, mert lehajtja a fejét, de aztán felnéz, és
jobbra fordul. A szívem majd kiugrik a helyéről.

---