|
partnere.
Nevetve oldalba könyökölöm, aztán a füléhez hajolok.
– Ő Marshall. Másik pasi, de azért ügyes.
Allysa elkapja a karomat, és elhúz Devintől, aki viszont
Marshall-lal elegyedik szóba. A kezem hátrafeszül, ahogy az
ellenkező irányba haladok.
– Nyugi, megleszel nélkülem is! – kiáltja Devin.
Követem Allysát a konyhába, ahol egy pohár pezsgőt nyom a
kezembe.
– Igyál! – mondja. – Megérdemled!
Belekortyolok a pezsgőbe, de igazából nem is tudom értékelni
így, hogy körülnézek az ipari méretű konyhában, ahol két teljes
tűzhely van, meg egy akkora hűtőszekrény, ami ránézésre
nagyobb, mint a lakásom.
– Ne bassz! – suttogom. – Te tényleg itt laksz?
Kuncog.
– Hát igen – mondja. – És ha belegondolok, hogy még csak
nem is a pénzéért kellett hozzámennem. Marshallnak hét
dolcsija volt, és egy Ford Pintóval járt, amikor beleszerettem.
– Még mindig egy Ford Pintóval jár, nem?
Felsóhajt.
– Igen, de sok szép emlék köt bennünket ahhoz a kocsihoz.
– Pfuj!
Kíváncsian húzogatja a szemöldökét.
– Na de... Ez a Devin cuki.
– És valószínűleg jobban bejön neki Marshall, mint én.
– Ehh! – mondja. – Hát ez szívás. És én még azt hittem, össze
foglak hozni benneteket, ha meghívom a buliba.
Nyílik a konyhaajtó, és Devin lép be rajta.
– A férjed keres – mondja Allysának, aki erre kuncogva
kisurran a konyhából. – Nagyon bírom – fordul aztán hozzám.
– Klassz csaj, mi?
A konyhapultnak dől.
– Na szóval, azt hiszem, találkoztam a térdeplővel.
A szívem hevesebben kezd verni. Úgy érzem, „az idegsebész”
jobban hangzana. Még egyet kortyolok a pezsgőmből.
– Honnan tudod, hogy ő volt az? Bemutatkozott?
Megrázza a fejét.
– Nem, de hallottam, amikor Marshall Lily pasijaként mutat
be valakinek. Azt hittem, mindjárt lángra lobbanok, úgy nézett
rám. Ezért is jöttem be ide. Bírlak, de nem óhajtok meghalni
érted.
Elnevetem magam.
– Nyugi, elég tuti, hogy a halálos pillantás valójában csak a
mosolya volt. A kettő általában együtt jár.
Újra kivágódik az ajtó, és azonnal mozdulatlanná merevedek,
de csak az egyik pincér az. Megkönnyebbülten sóhajtok fel.
– Lily! – mondja Devin, mintha már a nevemben is csalódnia
kellene.
– Mi van?
– Úgy nézel ki, mint aki rögtön elhányja magát – állapítja meg
vádlón. – Tényleg bejön neked ez a pasi.
A szememet forgatom, de aztán behúzom a nyakamat, és
sírást tettetek.
– Igen, Devin! Igen, bejön, csak nem akarom.
Elveszi a pezsgőmet, felhajtja a maradékot, aztán megint
belém karol.
– Menjünk, keveredjünk! – mondja, és akaratom ellenére
kivonszol a konyhából.
A szoba most még zsúfoltabb. Biztosan vannak itt vagy
százan. Szerintem én összesen nem ismerek ennyi embert.
Körbejárunk, ismerkedünk. Én inkább a háttérben maradok,
főleg Devin beszél. Eddig mindenkivel talált közös ismerőst,
akivel trécselt, és úgy fél óra után meggyőződésemmé válik,
hogy ezt tűzte ki céljául minden jelenlévővel kapcsolatban.
Mindeközben én fél szemmel rá figyelek, fél szemmel pedig a
szobát vizslatom Ryle nyomai után kutatva. Nem látom sehol, és
kezdek gyanakodni, hogy Devin esetleg nem is őt látta.
– Ez azért elég furcsa – mondja egy nő. – Szerinted mi akar
lenni?
Felnézek, és látom, hogy egy képet bámul a falon. Vászonra
kinagyított fotónak tűnik. Félrebillentett fejjel veszem
szemügyre. A nő felszegi az állát.
– Nem tudom, miért akarná bárki éppen ezt a képet
kiakasztani a falra. Rettenetes! Olyan homályos, hogy nem is
látni, mi a csoda van rajta.
Pufogva elvonul, én pedig megkönnyebbülök. Mármint...
tényleg fura egy kicsit, de hogy jövök én ahhoz, hogy belekössek
Allysa ízlésébe?
– Te mit gondolsz?
Halk és egészen mély a hangja, ahogy közvetlenül mögöttem
megszólal. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és mély lélegzetet
veszek. Csak remélni tudom, hogy nem veszi észre, milyen
hatással van rám a hangja.
– Nekem tetszik. Nem igazán tudom, mi ez, de érdekes. A
húgodnak jó ízlése van.
Mellém lép, és felém fordul. Olyan közel húzódik, hogy már
megérinti a karomat.
– Hoztál magaddal valakit?
Elsőre úgy tűnik, mintha csak egy kedélyes kérdés lenne, de
tudom, hogy nem az. Amikor nem felelek, egészen közel hajol, és
a fülembe suttog. Ugyanazt ismétli el, de ezúttal már nem
kérdésnek szánja.
– Hoztál magaddal valakit.
Összeszedem a bátorságomat, hogy ránézzek, de azonnal azt
kívánom, bár ne tettem volna. Fekete öltönyt vett fel, ami
mellett az orvosi ruha gyerekjátéknak hat. Először is lenyelem a
torkomban váratlanul támadt gombócot.
– Talán gondot jelent, hogy hoztam magammal valakit? –
szólok aztán. Elfordítom a tekintetemet, és megint a falon lógó
fényképet kezdem el mustrálni. – Csak meg akartam könnyíteni
a dolgodat. Tudod. Hogy
Do'stlaringiz bilan baham: |
