egyetemista voltam.
Ha Ryle Kincaid most itt lenne,
elmondanám neki a kendőzetlen igazságot, miszerint kicsit
megkönnyebbültem, amikor apám túl beteg lett hozzá, hogy
fizikailag bántalmazza anyámat. A rák teljesen megváltoztatta a
kapcsolatuk
dinamikáját,
és
többé
nem
éreztem
kötelességemnek Plethorában maradni csak azért, hogy
anyámra vigyázzak.
Most, hogy apám már nincs, és nem kell többé aggódnom
anyám miatt, arra készültem, hogy – amint mondani szokták –
kiterjesszem a szárnyaimat.
Erre Bostonba akar költözni?
Úgy érzem, mintha megnyesték volna azokat a bizonyos
szárnyaimat.
Hol vannak az ipari műanyagból készült kerti székek,
amikor szükségem lenne egyre?
Komolyan kikészülök, és elképzelni
nem tudom, mit tennék,
ha anyám tényleg Bostonba jönne. Nincs kertem, nincs udvarom,
nincs parcellám, nincsenek gyomjaim.
Máshogy kell kieresztenem a gőzt.
Elhatározom, hogy takarítani fogok. A naplókkal és
jegyzetekkel teli régi cipősdobozokat a szobámban lévő
szekrénybe teszem. Aztán átrendezem az egész szekrényt. Az
ékszereimet, a cipőimet, a ruháimat. ..
Nem költözhet Bostonba!
Harmadik fejezet
Fél évvel később.
– Ó!
Csak ennyit mond.
Anyám megfordul, felméri az épületet, az ujját végighúzza a
mellette lévő ablakpárkányon, aztán ledörzsöli róla a rátapadt
port.
– Hát ez...
– Sokat kell rajta dolgozni, tudom – szakítom félbe. A mögötte
lévő ablakokra mutatok. – De nézd meg a kirakatot. Van benne
potenciál.
Közelebb lép az ablakhoz, bólint. Szokása, hogy néha kiad egy
afféle halk torokhangot, mintha egyetértene, de a száját
összeszorítja közben. Ez azt jelenti, hogy igazából nem ért egyet.
És most ezt a hangot adja ki.
Kétszer!
Megadóan engedem le a karomat.
– Szerinted hülyeség volt?
Alig észrevehetően megrázza a fejét.
– Az attól függ, hogy fog elsülni, Lily – mondja. Az épületben
régebben étterem működött, és odabent még mindig sok a régi
szék meg asztal. Anyám odalép az egyik közeli asztalhoz, és leül
mellé. – Ha bejön a dolog, és a virágboltod sikeres lesz, az
emberek azt mondják majd, hogy merész és okos döntést hoztál.
Ha viszont becsődöl, és elveszted a teljes örökségedet...
– Akkor azt mondják majd, hogy ostoba üzleti döntést
hoztam.
Megrántja a vállát.
– Így működik.
Ezt tanultad az egyetemen, te is tudod. –
Lassan körülnéz a helyiségben, mintha máris azt látná, hogy fog
kinézni egy hónap múlva. – De az a fontos, hogy mindig ilyen
merész maradj, Lily.
Elmosolyodom. Ez így rendben van tőle.
–
El sem hiszem, hogy nem kérdeztelek meg, mielőtt
megvettem volna – mondom, és én is leülök az asztalhoz.
– Felnőtt vagy. Jogodban állt.
Azért hallom a hangjában a csalódottságot. Azt hiszem, most,
hogy egyre kevésbé van rá szükségem, még magányosabbnak
érzi magát. Fél év telt el apám halála óta, és bár ő nem volt
valami jó társaság, fura lehet anyámnak az egyedüllét.
Állást kapott az egyik itteni általános iskolában, szóval végül
tényleg Bostonba költözött. Egy kis külvárosi környéket nézett
ki magának, ahol egy zsákutcában vett egy kedves kis
háromszobás házat hatalmas hátsó udvarral. Álmodom róla,
hogy telepítek
oda egy kertet, de az napi gondoskodást
igényelne, én meg hetente legfeljebb egyszer vagyok hajlandó
elmenni hozzá.
Legfeljebb kétszer.
– Mit fogsz csinálni ezzel a rengeteg szeméttel? – kérdezi.
Igaza van. Túl sok a szemét. Egy örökkévalóságig fog tartani,
mire kipucolom ezt a helyet.
– Fogalmam sincs. Azt hiszem, bele fogok szakadni a
munkába, mielőtt egyáltalán elkezdhetek gondolkodni a
berendezésen.
– Meddig dolgozol még a marketinges cégnél?
Mosolygok.
– Tegnapig.
Megereszt egy sóhajt, aztán a fejét csóválja.
– Jaj, Lily! Nagyon remélem, hogy jól jössz ki ebből a dologból.
Mind a ketten felállni készülünk, amikor kinyílik a bejárati ajtó.
Útban van pár polc, ezért oldalt kell hajolnom, hogy lássam a
belépő nőt. A tekintete körbejár a teremben, amíg
meg nem
pillant.
– Szia! – emeli intésre a kezét.
Csinos. Jól öltözött, fehér kaprinadrágot visel. Katasztrófa
készülődik ebben a porfészekben.
– Segíthetek?
A hóna alá csapja a táskáját, odasiet hozzám, és kinyújtja a
kezét.
– Allysa vagyok – mondja.
Kezet fogunk.
– Lily.
A hüvelykujjával hátrabök a válla fölött.
– Jól láttam a táblát, hogy munkaerőt kerestek?
Követem az ujja vonalát, és felhúzom a szemöldökömet.
– Van kint egy tábla?
Do'stlaringiz bilan baham: 
