kiváltanak belőlem. A mai nap után azt hiszem, ez lett a
kedvenc rajzfilmem. Mert az utóbbi időben úgy éreztem,
megfulladok, és néha mindenkit emlékeztetni kell rá, hogy
csak ússzon tovább.
Atlas megbetegedett. De úgy istenigazából.
Most már több éjszaka egymás után bemászott az
ablakomon, és nálam aludt a földön. Tegnap, amint
ránéztem, tudtam, hogy valami baj van. Vasárnap volt,
szóval egész nap nem találkoztunk, de rettenetesen nézett
ki. Véreres lett a szeme, sápadta bőre, és a hideg ellenére a
haja lucskos volt az izzadságtól. Meg sem kérdeztem, hogy
érzi magát, ránézésre is tudtam, hogy nem jól. A
homlokára tettem a kezem, és annyira forró volt, hogy
majdnem anyámért kiáltottam.
Atlas váltig állította, hogy úgyis meggyógyul, aztán
nekilátott megvetni a fekhelyét a padlón. Mondtam neki,
hogy várjon, aztán kimentem a konyhába, és töltöttem
neki egy pohár vizet. Találtam gyógyszert is a
szekrényben. Influenzára való orvosság volt, és igazából
nem is tudhattam, mi baja Atlasnak, de azért bevetettem
vele.
Csak feküdt a padlón összegömbölyödve, aztán fél
órával később megszólalt.
– Lily? Azt hiszem, szükségem lesz egy kukára.
Felugrottam, kikaptam a kukát az asztalom alól, és
letérdeltem Atlas elé. Amint a kuka a földön volt, fölé
hajolt, és belehányt.
Jaj, istenem, annyira sajnáltam! Annyira beteg volt, és
se fürdőszobája, se ágya, se háza, de még anyja se. Csak
rám számíthatott, én meg azt sem tudtam, mit tegyek.
Amikor végzett, itattam vele egy kis vizet, és mondtam,
hogy feküdjön be az ágyba. Nem akart, de én csak nem
engedtem. Letettem a kukát a földre, az ágy mellé, és
rábeszéltem, hogy feküdjön fel.
Annyira forró volt, és úgy remegett, hogy féltem a
padlón hagyni. Mellé feküdtem, és a következő hat órában
óránkét rókázott egyet, én meg kivittem a kukát a fürdőbe
kiüríteni. Tény és való, hogy undorító volt. Életem
legundorítóbb éjszakáját éltem át, de mi mást tehettem
volna? Segítenem kellett rajta, senki másra nem
számíthatott. Amikor reggel el kellett mennie a szobámból,
azt mondtam neki, hogy húzza csak meg magát a házában,
és én majd még ránézek iskola előtt. Meglepett, hogy
maradt még energiája kimászni az ablakon. A kukát az
ágyam mellett hagytam, és vártam, hogy anyu jöjjön
ébreszteni. Amikor észrevette a kukát, azonnal a
homlokomra tette a kezét.
– Hogy vagy, Lily?
Nyöszörögve jeleztem, hogy pocsékul.
– Végighánytam az éjszakát. Szerintem már vége, de
egy percet sem aludtam.
Fogta a kukát, azt mondta, maradjak ágyban, ő meg
majd felhívja az iskolát, és szól, hogy ma nem megyek.
Miután elindult dolgozni, visszahívtam Atlast, mondtam
neki, hogy egész nap velem maradhat a házban. Még
mindig rendszeresen hányt, szóval megengedtem neki,
hogy a szobámban pihenjen. Félóránként ránéztem, amíg
ebédidő körül végre elmaradtak a rókázások. Akkor
lezuhanyozott, én meg készítettem neki egy kis levest.
Még ahhoz is fáradt volt, hogy megegye. Kerítettem egy
takarót, aztán leültünk a kanapéra, és együtt bebújtunk
alá. Nem tudom, mikor fészkelődtem be annyira, hogy
odabújtam hozzá, de egyszerűen így esett jól. Pár perccel
Do'stlaringiz bilan baham: |