It Ends with Us-Velünk véget ér

Haragudtam Katie-re, amiért ilyesmit mondott, csak hogy
megbántson valakit, akiről úgy gondolta, hogy nem ér fel
hozzá. Az is bántott, hogy Atlas láthatólag hozzászokott a
hasonló megjegyzésekhez.
Nem akartam, hogy azt higgye, zavarba jöttem, amiért
más is látta a csókunkat. Én jobban ismerem Atlast, mint
azon a buszon bárki, és tudom, milyen jó ember,
függetlenül attól, hogy milyenek a ruhái és hogy büdös
volt, mielőtt elkezdett rendszeresen zuhanyozni nálam.
Odahajoltam, nyomtam egy puszit az arcára, és a
vállára hajtottam a fejemet.
– Mondjak valamit? – kérdeztem tőle.
Az ujjait az ujjaim közé csúsztatta, és megszorította a
kezemet.
– Mit?
– Te vagy a kedvenc emberem.

---

Éreztem, 
hogy 
picit 
felnevet, 
és 
ettől 
én 
is
elmosolyodtam.
– Hányból? – kérdezte.
– Mindből.
Megcsókolta a fejem búbját.
– Nekem is te vagy a kedvenc emberem, Lily.
Utcahosszal.
Amikor a busz megállt az utcánkban, nem engedte el a
kezemet, úgy indultunk leszállni. Ő elöl ment az üléssorok
között, én pedig követtem, úgyhogy nem látta, amikor
megfordultam, és bemutattam Katie-nek.
Valószínűleg nem kellett volna, de az arca látványáért
megérte.
Amikor hazaértünk hozzánk, kivette a kezemből a
kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Fura volt látni, milyen
otthonosan mozog nálunk. Beléptünk, és bezárta
mögöttünk az ajtót.
Akkor vettem észre, hogy nincs áram. Kinéztem az
ablakon, és láttam, hogy egy furgon áll az utcában,
mellette pedig szerelők dolgoznak a villanyvezetékeken,
ami azt jelentette, hogy nem nézhettük meg a műsorodat.
Nem zaklatott fel a dolog különösebben, mert ez azt
jelentette, hogy így valószínűleg másfél órán keresztül
csókolózni fogunk helyette.
– Villany- vagy gáztűzhelyetek van? – kérdezte.
– Gáz – feleltem, bár nem igazán értettem, miért
érdekelheti a tűzhelyünk.
Lerúgta a cipőjét (ami valójában apám egyik régi cipője
volt), és elindult a konyha felé.
– Készítek neked valamit – mondta.
– Tudsz főzni?
Kinyitotta a hűtő ajtaját, és elkezdte benne ide-oda
tologatni a dolgokat.
– Aha. Valószínűleg legalább annyira, mint amennyire te
kertészkedni.
Kivett pár dolgot a hűtőből, és begyújtotta a sütőt. Én a

---

pultnak támaszkodva figyeltem. Még csak receptre sem
volt szüksége, csak beleöntött mindenfélét egy tálba
anélkül, hogy bármivel kimérte volna a mennyiségeket, és
minden hozzávalót összekevert.
Apám soha egy szalmaszálat keresztbe nem tett a
konyhában. Elég biztos vagyok benne, hogy a sütőt sem
tudná begyújtani. Igazából azt hittem, minden férfi ilyen,
de Atlas rácáfolt erre, ahogy a konyhában sürgölődött.
– Mi lesz belőle? – kérdeztem.
A pultnak feszítettem a tenyerem, és felugrottam rá.
– Keksz –felelte.
Odaballagott hozzám a tállal, és beledugott a keverékbe
egy kanalat, amit aztán a számhoz emelt. A nyers tészta az
egyik gyengém, és ennél finomabbat életemben nem
kóstoltam még.
– Azta! – mondtam az ajkamat nyalogatva.
Letette mellém a tálat, aztán odahajolt, és megcsókolt. A