It Ends with Us-Velünk véget ér

később odahajolt, és a kulcscsontomhoz nyomta az ajkát a
vállam meg a nyakam között. Csak egy gyors puszi volt, és
azt hiszem, nem is valami szerelmes gesztusnak szánta.
Inkább csak köszönetét mondott vele kimondatlanul is.
Azért mégis a legkülönfélébb érzéseket váltotta ki belőlem.
Azóta eltelt pár óra, és folyton megérintem azt a helyet az
ujjaimmal, mert még most is érzem.
Tudom, hogy valószínűleg életem egyik legrosszabb
napja volt, Ellen. De közben az egyik kedvencem is.
Erős lelkifurdalásom van emiatt.
Megnéztük a Némó nyomábant, és jött az a rész, ahol
Pizsi Némót keresi, de már nagyon elkámpicsorodik,
Szenilla meg azt mondja neki, hogy: „Tudod, mit csinálj, ha
rossz napod van? Ússz és evezz, ússz és evezz! Ússz és ússz

---

és ússz és úszkálj, nem tehetsz mást, csak ússz!”
Na szóval, ennél a résznél Atlas megfogta a kezemet.
Nem úgy, ahogy a barátnőik kezét szokták fogni a fiúk,
hanem jól megszorította, és azt éreztette velem, hogy ez a
történet rólunk szól. Ő volt Pizsi, én meg Szenilla, és
segítettem neki úszni.
– „Csak ússz tovább!”– súgtam neki.
Lily
 
 
Kedves Ellen!
Félek. Nagyon félek.
Borzasztóan tetszik nekem. Csak rá tudok gondolni,
amikor együtt vagyunk, és halálra aggódom magam,
amikor nem. Az életem kezd körülötte forogni, és tudom,
hogy ez nincsen így jól. De nem tudok mit tenni, fogalmam
sincs, mihez kezdhetnék ezzel az érzéssel, most pedig lehet,
hogy itt hagy.
Amikor tegnap vége lett a Némó nyomábannak, elment,
aztán este, miután a szüleim elaludtak, megint bemászott
az ablakomon. Előző éjjel az ágyamban aludt, mert beteg
volt, és tudom, hogy nem kellett volna, de mielőtt
lefeküdtem volna, betettem a takaróit a mosógépbe.
Megkérdezte, hol a fekhelye, és én azt feleltem, hogy
megint az ágyon kell aludnia, mert ki kellett mosnom a
cuccait, mert ha nem tiszták, akkor megint megbetegedhet
tőlük.
Egy percig azt hittem, újra ki fog mászni az ablakon.
Aztán mégis inkább bezárta, levette a cipőjét, és bemászott
mellém az ágyba.
Már nem tűnt betegnek, de amikor lefeküdt, azt hittem,
talán elkaptam tőle, mert kavarogni kezdett a gyomrom.
De nem voltam beteg. Csak akkor kavarog így a gyomrom,
amikor Atlas ennyire közel van hozzám.
Egymással szemben feküdtünk az ágyon, amikor

---

megkérdezte:
– Mikor leszel tizenhat éves?
– Még két hónap – feleltem súgva.
Csak bámultuk egymást tovább, a szívem egyre
hevesebben és hevesebben vert.
– Te mikor leszel tizenkilenc?
Leginkább azért akartam beszélgetni, hogy ne hallja,
milyen kapkodva lélegzem.
– Csak októberben – mondta.
Bólintottam.
Kíváncsi lettem volna, miért érdekli a korom, és
elgondolkodtam rajta, vajon mit gondolhat a tizenöt
évesekről. Vajon gyereknek tekintett? Mintha a kishúga
lettem volnál Majdnem betöltöttem a tizenhatot, és két és
fél év korkülönbség nem is olyan vészes. Talán ha két
ember tizenöt meg tizennyolc éves, akkor az túl soknak
tűnhet. De amint tizenhat leszek, lefogadom, hogy senki
nem fog fennakadni azon a két és fél éven, ami köztünk
van.
– Mondanom kell valamit – szólalt meg aztán.