Ez egy idegsebész felkarja.
Allysa a húga?
A húg, akié a teljes felső emelet, és akinek a
férje pizsiben dolgozik, mégis millió fölött visz haza évente?
Ahogy a tekintetem találkozik Ryle-éval, mosoly terül szét az
arcán. Nem láttam már –
atyám, mennyi idő is telt el azóta?
–
vagy fél éve. Nem mondhatnám,
hogy ez alatt nem gondoltam
rá, mert jó párszor eszembe jutott. Az mondjuk fel sem merült
bennem, hogy valaha is találkozunk még.
– Ryle, ő itt Lily. Lily, ő a bátyám, Ryle – int a férfi felé Allysa.
– Ő pedig a férjem, Marshall.
Ryle odalép hozzám, és letérdel.
– Lily – szól, ahogy mosolyogva végignéz rajtam. – Örvendek.
Nyilvánvaló, hogy emlékszik rám – látom a mindentudó
mosolyában. De hozzám hasonlóan ő is úgy tesz, mintha most
találkoznánk először. Nem biztos,
hogy jelen helyzetben lenne
kedvem elmagyarázni, honnan ismerjük egymást.
Ryle megérinti a bokámat, és alaposan szemügyre veszi.
– Meg tudod mozdítani?
Próbálkozom, de éles fájdalom hasít a lábamba. A fogaim
között szívom be a levegőt, és megrázom a fejemet.
– Még nem. Fáj.
Ryle int Marshallnak.
– Keress valamit, amibe beletehetjük a jeget!
Allysa követi Marshallt ki a szobából. Amikor kettesben
maradunk, Ryle rám néz, és széles vigyorra húzza a száját.
– Ezt nem számlázom ki neked, de csak azért, mert kissé
illuminált állapotban vagyok – mondja egy kacsintás
kíséretében.
Oldalt billentem a fejemet.
– Amikor először találkoztunk, be voltál szívva. Most részeg
vagy. Kezdek félni, hogy nem lesz belőled igazán menő
idegsebész.
Elneveti magát.
– Hát úgy tűnhet, de garantálom neked, hogy a lehető
legritkábban szívok füvet, és több mint egy hónapja ez az első
szabadnapom, úgyhogy nagyon rám fért egy sör. Vagy inkább öt.
Marshall visszajön egy régi ronggyal, amibe jeget csavart.
Odaadja Ryle-nak, aki a bokámhoz szorítja.
– Kellene az elsősegélydoboz a csomagtartódból – szól oda
Ryle Allysának.
A nő bólint, megfogja Marshall kezét, és megint kivonszolja a
férjét a szobából.
Ryle a talpamnak szorítja a tenyerét.
– Feszítsd a lábad a kezemnek – mondja.
Engedelmeskedem. Fáj ugyan a bokám, de el tudom tolni a
kezét.
– Eltört?
Jobbra-balra mozgatja a lábamat.
– Nem hiszem – mondja aztán. – Adjunk neki pár percet, és
meglátjuk, rá tudsz-e nehezedni egy kicsit.
Törökülésbe ül, és az ölébe húzza a lábamat. Körülnéz a
szobában, aztán megint felém fordítja a figyelmét.
– Szóval mi ez a hely?
Kicsit szélesebb a mosolyom a kelleténél.
– Lily Bloom virágboltja. Vagyis úgy két hónap múlva az lesz
belőle.
Esküszöm, az egész arca lángra gyúl a büszkeségtől.
– Ne már! – kiált fel. – Megcsináltad? Tényleg belevágtál egy
saját vállalkozásba?
Bólintok.
– Aha. Gondoltam, addig teszek egy próbát, amíg még elég
fiatal vagyok hozzá, hogy talpra álljak, ha bebukik a dolog.
Az egyik kezével a jeget szorítja a bokámhoz, a másikkal a
csupasz lábamat tartja. A hüvelykujját ide-oda mozgatja, mintha
nem
lenne nagy dolog, hogy megérint. De a kezét a lábamon
sokkal intenzívebben érzem, mint a fájdalmat a bokámban.
– Röhejesen festek, mi? – kérdezi, ahogy végignéz az
élénkpiros kezeslábasán.
Rántok egyet a vállamon.
– Legalább nem mintásat választottál. Sokkal érettebbnek
tűnsz, mintha Spongya Bob-os lenne rajtad.
Nevet egy sort, aztán eltűnik az arcáról a mosoly, ahogy a
mellette lévő ajtónyílás elé hajtja a fejét. Elismerően pillant rám.
– Nappal még szebb vagy.
Az ilyen pillanatok miatt gyűlölöm, hogy vörös hajam van, és
világos a bőröm. Nemcsak az arcomon látszik meg, mennyire
zavarba jöttem – a nyakam meg a karom is piros lesz.
A falnak döntöm a fejemet, és úgy bámulok rá, ahogyan ő
rám.
– Akarsz hallani egy kendőzetlen igazságot?
Biccent.
– Nemegyszer vissza akartam menni a tetődre aznap este óta.
Csak féltem tőle, hogy ott talállak. Feszült
leszek a
társaságodban.
Az ujjai megtorpannak egy pillanatra simogatás közben.
– Én jövök?
Bólintok.
Összehúzza a szemét, ahogy a keze a talpamra siklik. Lassan
végighúzza az ujját a lábujjaim hegyétől egészen a sarkamig.
– Még mindig nagyon szívesen megdugnálak.
Valaki felszisszen, aki nem én vagyok.
Ryle-lal mind a ketten az ajtó felé kapjuk a fejünket. Allysa áll
ott tágra nyílt szemmel. A szája tátva marad, úgy mutat a
bátyjára.
– Te most... – Felém fordul. – Én kérek elnézést a nevében,
Lily – mondja. – Aztán gyilkos tekintettel néz megint Ryle-ra. –
Te tényleg azt mondtad a főnökömnek, hogy meg akarod dugni?
Do'stlaringiz bilan baham: 
