Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára Megjelent a Gróf Mikó Imre Alapítvány, a História Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia

Marosszék nemzetiségi megoszlása
1831-ben és 1850-ben

		1831			1850
Sorszám	Nemzetiség	Család	Személy	%	Személy	%
1.	Magyar	7 310	36 550	72,26	48 729	69,94
2.	Román	2 483	12 415	24,54	16 659	23,91
3.	Cigány	285	1 425	2,81	3 640	5,22
4.	Zsidó	34	170	0,34	570	0,82
5.	Egyéb	5	25	0,05	76	0,11
	Összesen	10 117	50 585	100,00	69 674	100,00

A nemzetiségre vonatkozó összesítés kevesebb családot tüntet fel, mint az amúgy is hiányos társadalmi megoszlást tükröző fejezet. A hiányosságok ellenére, ha a százalékos arányokat is tekintetbe vesszük, megállapíthatjuk, hogy a felmérés eléggé valósághű. Összevetve az 1850-es adatokkal, nagyobb különbség a magyarok és a cigányok arányánál észlelhető. Az arányeltolódás a magyarok rovására és a cigányok előnyére történt. Véleményünk szerint a hiba egy százaléknyi. Sokkal valószínűbbnek tűnik a magyarok 71%-os és a cigányságnak mintegy 3,5–4%-os az évi aránya.

A szék 127 faluja közül 65 teljesen vagy döntő többségében (81–100%-ban) magyar nemzetiségű volt. Kilenc faluban csak magyarok éltek. Ezek: Bede, Berekeresztúr, Ehed, Ilencfalva, Kakasd, Kendő, Mája, Rigmány, Székelyabod. A többi ötvenhatban kevés román, esetleg cigány élt.

Huszonhárom falu többségében magyar lakosságú (55–80%), nyolc vegyes, román–magyar összetételű (45–55%), ugyanakkor tizenhárom többségében román (55–80%), míg tizennyolc román vagy döntő többségében román nemzetiségű település.

A magyar nemzetiségűek szóródását a székben a következőképpen csoportosíthatjuk:

Családok száma	0	1–9 között	10–19 között	20–29 között	30–39 között	40–49 között	50 felett
Települések száma	6	14	8	4	15	19	61

Legnépesebb magyar faluk: Kibéd 262 családdal, Sóvárad 194-gyel, Makfalva 190-nel, Nagyernye 166-tal, Szentgerice 162-vel, Nyárádmagyarós 156-tal, Mezőpanit 147-tel, Somosd 135-tel, Szentháromság 129-cel, Jobbágytelke 125-tel, Szabéd 118-cal, Csókfalva 117-tel, Székelykál 116-tal, Nyárádremete 113-mal, Szováta 110-zel, Köszvényes 109-cel, Geges 106-tal, Székelyvaja 101-gyel, Nyárádgálfalva és Harasztkerek 100-zal.

Nagyjából fele-fele arányú román–magyar összetételű falu: Erdőszent­györgy, Galambod, Koronka, Mezőbergenye, Mezősámsond, Nyárádandrás­falva, Nyárádkarácsonfalva és Nyárádszentbenedek. Többségében román falu Harcó, Marosagárd, Maroskeresztúr, Maros­szentanna, Marosszent­györgy, Mezőbánd, Mezőménes, Náznánfalva, Nyárádtő, Süketfalva, Száltelek, Székelymoson és Székelysárd.

Teljesen vagy döntő többségében román falu: Bálintfalva, Bárdos, Bazéd, Egerszeg, Hídvég, Kebele, Kebeleszentiván, Kisfalud, Kislekence, Malomfalva, Marosszentkirály, Medgyes­falva, Nyárádszentlőrinc, Remeteszeg, Szabad, Székelysóspatak, Székelyuraj és Vece.

Tíz faluban nem éltek románok, negyvenkilencben elszórtan (1–9 család között), huszonegyben 10–19 között, húszban 20–29 között, nyolcban 30–39 között, kilencben 40–49 között és tízben 50-en felül. Nagy számban voltak románok Nyárádtőn (145-ön), Mezőbándon (144-en) és Marosszent­györgyön (105-en). Ötven és száz család között éltek még Mezősámsondon (92-en), Szabadon (95-ön), Erdőszentgyörgyön (73-an), Medgyesfalván (68-an), Mezőcsáváson (66-an), Bárdoson (56-an) és Nagyernyén (53-an).

A cigányok 46 településen voltak jelen. A valóságban többen is lehettek, mert nem mindenütt jelezték létüket. Példa erre Mezőbánd, ahol jelentős cigány közösség létezett már a XVIII. században, a statisztikában még sincsenek feltüntetve. Számuk Marosszentgyörgyön is több lehetett a jelzettnél, ezt a települést ugyanis másként Cigányszentgyörgynek hívták. Nagyobb cigány közösségek (tíznél több család) jelenlétét nyolc településen jelezték, éspedig: Nyárádgálfalván 38-at, Koronkán 19-et, Mezőkölpényen és Nagyernyén 15-öt, Székelysárdon és Erdőszentgyörgyön 14-et, Marosszent­györgyön 11-et és Székelymosonban 10-et.

A zsidók száma ekkor még kevés. Kilenc faluban említik őket csupán: Ákosfalván, Csittszentivánon, Erdőszentgyörgyön, Marosszentkirályon, Náznánfalván, Mezőbándon, Nagyernyén, Szabadon és Tófalván. Központjuk Náznánfalva és Marosszentkirály volt. A következő évtizedekben a számottevő betelepedés nyomán jelentőséget kapnak még Erdőszentgyörgy, Ákosfalva és Mezőbánd is.

Más nemzetiségű népességet a felmérés nem is említ egy-két örményen és szászon kívül. Úgy tűnik, a jelen lévő idegeneket nem vették nyilvántartásba, mivel nem rendelkeztek állandó lakhellyel.

A lakosság vallási megoszlásának számbavétele az összeírás egyik fontos célja volt. Ebből a szempontból Marosszék a reformáció óta igen sokszínű, kevert képet mutat. A magyarok a három bevett vallás egyikét (római katolikust, reformátust és unitáriust) gyakorolták, a románok a Rómával történt unió óta részben a görög katolikust, részben a görögkeletit. A zsidók nyilván izraeliták. A cigányok a helyi viszonyokhoz igazodtak, megoszlottak a különböző vallások között. Volt eset, amikor azt jegyezték fel róluk, hogy maguk sem tudják, melyik valláshoz tartoznak. Ez történt Mezősámsondon („cigánok ezeken kívül elegyes vallásúak, magok sem tudják tisztán, melyikhez tartoznak”) és Mezőménesen („a cigány maga sem tudja, melyik vallású”), valószínűleg máshol is.