N I z o m I y n o m I d a g I t o s h k e n t d a V l a t p e d a g o g I k a u n I v e r s I t e t I h a y d a r o V f. I

Abu  Ali  Husayn  ibn  Abdulla  ibn  Hasan  ibn  Ali  ibn  Sino.  Buyuk  hakim, 
olim  va  faylasuf  ibn  Sino  Buxoro  shahri  yaqinidagi  Afshona qishlog'ida tug'ildi.
U  19  yoshga  to'lganda 
ona  shahri  Buxoroni 
qoraxoniylar  bosib  oldilar. 
Bosqinchilar  shaharni 
butkul  vayron  qilib,  ko'plab  madaniy  boyliklami  yo'qotib 
yuborishdi.  Bu  vaqtga  kelib,  ibn  Sino  iste’dodli  hakim  va  faylasuf  sifatida  tanilib
37

---

ulgurgandi.  K o'p   o ‘tmay  Sharqda  uni  “ Shayx  ar-rais”,  y a ’ni  “ Donishmandlar 
yetakchisi”  deb atay  boshladiiar.
Ibn  Sino  juda  k o 'p   mutoiaa  qilardi.  U  ilm  c h o ‘qqilariga  mustaqil  o ‘qib 
o'rganish  y o ‘li  bilan  yetib  bordi. 
Bu  xaqda  allomani  o ‘zi  shunday  yozadi:  “O 'n  
voshimda  Q u r ’onni 
0
‘rgandim,  badiiy  adabiyotlarni  o ‘qib  chiqdim.  Keyin  mantiq 
ilmiga  oid  kitoblarni  mutoiaa  qilib,  mustaqil  ravishda  bu  ilmning  nozik  qirralarini 
o ‘zlashtira  bildim.  Shundan  so ‘ng  tibbiyot  ilmiga  murojaat  qilib,  ko ‘plab  kitoblarni 
o'q ish g a  tutundim.  Qisqa  vaQt  ichida  mening  tibbiyot  sohasidagi  bilimlarim  va 
davolash  sa n ’atim  shunday  sarhadlarga  yetdiki,  o ‘sha  davrning  eng  hurmatli 
hakimlari  mening  huzurimga 
maslahat  s o ‘rab  kela  boshladiiar.  Men  hakimlik 
amaliyoti  bilan  ham  tinmay  s h u g ‘ullandim  va  nihoyat  menga  insonlarni  davolash 
ilmininig  darvozalari  keng  ochildi.  Bu  vaqtda  endigina  16  yoshga  t o ’lgandim.  Ana 
shu  voshimda 
tunlari  uyqu,  kunduzlari  halovat  neligini 
bilmay  faqat  ilm  bilan 
m a sh g ‘ul  bo'ldim,  inson  tabiati  o ‘z  bilimlarini  mustahkamlash  va  ilm  y o ‘lida  olg‘a 
borishga 
qay  darajada  qodir  b o ‘lsa,  men  ham  shu  darajada  harakat  qilib,  ter 
to 'k d im ” .
Abu  Ali  ibn  Sinoning  psixologik,  falsafiy  qarashlari,  ilmlar  tasnifi,  t a ’rifi  va 
tarkibi  haqidagi  fikrlari 
uning  “Tib 
qonunlari”  asarida  inson  fiziologiyasi  va 
psixologiyasi  asosida  talqin  etiladi.  Ibn  Sino  sezgini  tashqi  va  ichki  sezgilarga 
ajratadi.  Tashqi  sezgi  insonni  tashqi  olatn  bilan  bogMaydi,  ular 5  ta:  ko'rish,  eshitish, 
t a ’m  bilish,  hid  va  teri  sezgisi.  Bular  insonning  m a ’lum  organlari  -  teri,  ko'z,  o g ‘iz, 
burun  va  quloq  bilan  uzviv  bog'liq.
Ichki  sezgilar  -  bu  umumiy,  chunonchi,  tahlil  etuvchi,  ifodalovchi,  eslab 
qoluvchi  (xotira),  tasavvur  etuvchi  sezgilardir.  Ibn  Sino  miyani  barcha  sezgilardan 
boruvchi  nervlar  markazi,  umuman  inson  nerv  tizimining  markazi  ekanligi  haqidagi 
t a ’limotni  olg 'a  surgan.  Inson  tana  va jondan  tashkil  topadi,  miya  insonni  boshqarib 
turuvchi  markazdir.  Quyida  Ibn  Sinoning  ibratomuz  fikrlaridan  mulohaza  uchun 
keltiramiz:
-  Ruh  shamchiroqqa,  bilim  ana  shu  shamchiroqdan  taralayotgan  yog'duga, 
Allohning  zakosi  moyga  o'xshaydi.  SHamchiroq  vonishdan  tefxtamas  ekan,  sen 
tiriksan.  Agar  u  o ’chsa,  sen  halok  b o ‘lasan.
-  Aql  tarozusida  tortib  ko'rilm agan  har  qanday  bilim  asossizdir.  Shu  bois 
mantiq  ilmini  o'rganmoq juda  muhim.
-  Chala  bilim  egasi  b o iis h d a n   ko'ra,  bilimsizlik  afzalroqdir.
Ibn  Sinoning  ilmiy  psixologik  falsafiy  fikrlari  noyob  oltin  xazina  hisoblanadi.
Abu  R a y h o n   B eruniy.  Abu  Rayhon  Beruniy  (973-1043)  ruh  va  ruhiyat 
masalalariga  qiziqish  bilan  qaraydi.  Buning  sababi  bor  albatta,  chunki  olim  o ‘zidan 
oldin  o'tgan  Yunon,  Rim,  Sharq  oiimlari, jumladan,  M.Xorazmiy,  Forobiy  va  boshqa 
mutafakkirlarining  asarlarini  qunt  bilan  o ‘rgangan  va  ruhiyatga  doir  qarashlarning 
ahamiyatini  tushunib  yetgan.  Qolaversa,  insonni  o ’qitishda  va  tarbivalashda  inson 
ruhiyatini  bilish  zarurligini  anglagan.  Bulardan  tashqari  insonlar  bilan  o ‘zaro 
munosabatlarda  ruhiy jarayonlarni  bilish  lozim  ekanligini  yaxshi  tushungan.
Beruniy  ruhiy  jarayonlarni  barcha  hayvonlarga  va  insonlarga  xos  deb  bildi. 
Hayvon  ruhiyati  ongsiz  xarakterda,  insonda  esa  ongli.  inson  mantiqiy  fikrlashga,
38

---

mantiqiy  xulosalar  chiqarishga  qodir,  insonda  faol  nerv  xizmatlari  mavjud  deb 
ko'rsatadi.
Beruniy  ruhiyat  qarashlarini  ruh  olimi  sifatida  emas,  balki  yirik  faylasuf 
sifatida  talqin  etgan.  Uning  “ Hindiston” ,  “ Mineralogiya”  kabi  kitob  va  risolalarida 
o ‘zining  ruh  haqidagi  qarashlari,  ruhiyatning  ba’zi  muhim  masalalarini 
bilish  va 
tafakkur jarayonlari  haqida juda k o ‘p,  g ‘oyat qimmatli  fikr-mulohazalar mavjud.
Olim  ruhiyat  masalalarini  aiohida  to ‘plab  yozgan  emas,  bu  masalalar  uning 
asarlarida sochma holda  uchraydi.  Olim  insondagi  ruhiy jarayonlarni,  avvalo, tabiatda 
oliy  mavjudot-insonning  bilish  jarayonini.  inson  bilimlarini 
boyitish,  m a’rifatli 
bo'Iishidagi  roli  jihatidan  o'rganishga  va  talqin  etishga  harakat  qildi.  SHu  sababli 
uning  yuqorida  keltirilgan  asarlarida  sezgilar  va  aqliy  bilish,  o ‘zini  tuta  bilish,  xotira, 
tasavvur,  diqqat,  idrok  va  qobiliyat  kabi  shaxsiy  xislatlarni  olamni  bilish jarayonlari 
bilan  b o g ‘liq  holda ko'rsatadi.
Beruniy  insonning  barcha  mavjudotlardan  ustunligi  uning  tafakkuri  orqali 
ekanligini 
izohlaydi. 
Shuning  uchun 
ham  yerdagi 
barcha  jonzodlar  unga 
b o ‘ysunadilar,  aks  holda  inson eng kichik  hayvondan  ham  ojiz bo'lar edi.
Beruniy  fikricha,  inson  tafakkurining  qudrati  shundaki,  uning  yordamida  voqea 
va  hodisalarni  bir-biriga  solishtirish,  tahlil  qilish  orqali  rostni  yolg'ondan,  adolatni 
adolatsizlikdan,  yaxshini  yomondan,  haqiqatni  esa  nohaqlikdan  ajratishi  mumkin.  Bu 
psixologiya  fanini  rivojlanishiga  ijobiy  ta’sir ko'rsatishini  isbotlaydi.
Beruniy  inson  xotirasini  “tangrining tuhfasi”  deb  ta’kidlagan.  Xotirasi  kuchsiz 
kishilarda,  uni  tirishqoqlik  va  k o ‘p  shug'ullanish  bilan  mustahkamlashi  mumkin 
degan g ‘oyani  ilgari  suradi.
Beruniy  inson  ruhiyati  haqida  so'z  vuritar  ekan,  uning  bir-biriga  aks  ta'sir 
ko'rsatadigan  qismlardan  iborat  tanaga  ega  ekanini,  bu  qismlar  bo'ysunuvchi  kuch 
sifatida  birlashganini,  ruh  esa  ko'p  hollarda  tana  haroratiga  tobe  bo'lishini  va  shu 
sababli  unda  xilma-xil  holat vujudga kelishini  aytadi.