It Ends with Us-Velünk véget ér

Lily!
Hetedik emelet. 749-es lakás.
A.
Van egy lakása csak a fölös bútoroknak!
Tudom, hogy
gazdagok, de ez még tőlük is kissé túlzásnak tűnik. Visszaszállok
a liftbe, és megnyomom a hetedik emelet gombját. Amikor
kinyílik az ajtó, a 749-es lakás felé veszem az irányt a folyosón.
Megállok előtte, és fogalmam sincs, hogy kopogtatnom kéne,
vagy egyszerűen bemennem. Még az is lehet, hogy lakik itt
valaki. Talán Allysa valamelyik embere.
Bekopogtatok, és lépéseket hallok odabentről.
Amikor végül kitárul az ajtót, döbbenten pillantom meg
magam előtt Ryle-t.
– Szia! – mondom zavartan. – Te meg hogy kerülsz ide?
Mosolyogva dől az ajtófélfának.
– Én itt lakom. 
Te
hogy kerülsz ide?
Az ón számtáblára pillantok az ajtó mellett, aztán megint
felnézek Ryle-ra.
– Ez meg mit akar jelenteni? Legjobb tudomásom szerint
velem élsz. Közben végig volt egy saját lakásod?

---

Az ember azt hinné, hogy egy teljes saját lakás olyasmi, amit
egy férj valahol menet közben megemlít a feleségének. Azért ez
kissé bosszantó.
Ami azt illeti, inkább felháborító és sunyi. Azt hiszem, most
tényleg nagyon be fogok rágni rá.
Ryle felnevet, és ellöki magát az ajtófélfától. Most már betölti
a teljes nyílást, ahogy felemeli a kezét, és megmarkolja a
szemöldökfát a feje fölött.
– Eddig nem igazán volt alkalmam beszámolni erről a lakásról,
merthogy csak ma délelőtt írtam alá a papírokat.
Hátralépek.
– Na, álljon meg a fáklyásmenet! Mi van?
A kezem után nyúl, és behúz a lakásba.
– Isten hozott itthon, Lily!
Megállok a hallban.
Igen. Azt mondtam, „a hallban”. Itt van hall.
– Vettél egy lakást?
Lassan bólint, igyekszik felmérni a reakciómat.
– Te vettél egy lakást – ismétlem.
Tovább bólogat.
– Igen. Nem baj? Gondoltam, ha már úgyis együtt élünk, jól
jönne kicsit több hely.
Komótosan körbefordulok. Amikor a szemem megakad a
konyhán, mozdulatlanná dermedek. Nem olyan nagy, mint
Allysa konyhája, de éppen olyan fehér, és majdnem ugyanolyan
szép. Van borhűtő és mosogatógép is, két olyan holmi, ami az én
lakásomból hiányzik. Belépek a konyhába, körülnézek, félek
bármit is megérinteni. 
Ez tényleg az én konyhám lenne? Ez nem
lehet az én konyhám!
A nappaliban meglesem a hihetetlenül magas mennyezetet
meg a kikötőre néző hatalmas ablakokat.
– Lily? – szólal meg a hátam mögött Ryle. – Nem haragszol,
ugye?
Sarkon fordulok, és ránézek. Csak most esik le a tantusz, hogy
percek óta a reakciómra rá. Csakhogy úgy érzem, nem jutok
szóhoz.

---

Megrázom a fejem, és a kezemet a szám elé kapom.
– Azt hiszem, nem – suttogom.
Odalép hozzám, és megfogja mindkét kezemet.
– Csak azt hiszed? – Aggodalom és zavarodottság látszik a
tekintetén. – Hadd halljam a kendőzetlen igazságot, mert
kezdem úgy érezni, hogy talán nem volt jó ötlet csak úgy
meglepni ezzel.
Lenézek a parkettára. Igazi fából van. Nem laminált.
– Oké – mondom, és felnézek rá. – Szerintem agyrém, hogy
fogtad magad, és vettél egy lakást nélkülem. Úgy érzem, ezt
együtt kellett volna intéznünk.
Bólint, olyan képet vág, mint aki bocsánatkérésre készül, de
még nem végeztem.
– Viszont a kendőzetlen igazság az, hogy... tökéletes. Nem is
tudom, mit mondjak, Ryle. Minden olyan tiszta. Megmoccanni is
félek, nehogy véletlenül összekoszoljak valamit.
Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, és magához húz.
– Összekoszolhatod, drága. A tiéd. Annyi mocskot hordasz itt
szét, amennyit csak akarsz.
Halántékon csókol, én meg még egy köszönömöt sem rebegek
el. Olyan jelentéktelen válasznak tűnne egy ilyen nagy gesztusra.
– Mikor költözünk be?
Ránt egyet a vállán.
– Holnap? Szabadnapom van. Meg amúgy sincs valami sok
cuccunk. A következő pár hetet meg rászánjuk, hogy új
bútorokat vegyünk.
Bólintok, gyorsan végiggondolom a holnapi teendőimet. Egy
ideje már tudom, hogy Ryle-nak nem kell bemennie, úgyhogy
semmit sem terveztem be.
Hirtelen úgy érzem, muszáj leülnöm. Nincsenek székek, de
szerencsére tiszta a padló.
– Le kell ülnöm.
Ryle segít, aztán lehuppan elém. Továbbra sem engedi el a
kezemet.
– Allysa tudja? – kérdezem.
Mosolyogva bólint.

---

– Olyan izgatott, Lily! Egy ideje már gondolkodtam rajta,
hogy veszek itt egy lakást. Miután eldöntöttük, hogy végleg
Bostonban maradunk, kitaláltam, hogy megleplek vele. Allysa
segített, de már kezdtem aggódni, hogy előbb elmondja neked,
mint én.
Képtelen vagyok felfogni. Itt lakom? Szomszédok lettünk
Allysával? Nem tudom, miért érzem úgy, hogy ennek zavarnia
kéne, amikor nagyon izgatott vagyok miatta.
– Tudom, hogy szükséged van pár percre, hogy eljusson a
tudatodig, de még nem láttad a legjobbat, és beledöglök, ha nem
mutathatom meg azonnal.
– Mutasd hát!
Mosolyogva húz talpra. Átszeljük a nappalit, és elindulunk egy
folyosón. Ryle sorra kinyitja az ajtókat, és minden helyiségről
elmondja, hogy micsoda, de nem hagy időt, hogy bármelyikbe is
betegyem a lábamat.
Mire eljutunk a hálószobánkig, levonom a következtetést,
hogy egy három hálószobás, két fürdőszobás lakásban lakunk.
Plusz a dolgozószoba.
Még fel sem tudom fogni, milyen gyönyörű a hálószobánk,
amikor keresztülvonszol rajta. Amikor megérkezünk egy falhoz,
előtte függönnyel, Ryle szembefordul velem.
– Nem igazi föld, szóval kert sajnos nemigen lesz belőle, de
néhány cseréppel egészen sokat elérhetsz.
Félrehúzza a függönyt, és kinyitja a mögötte lévő ajtót.
Hatalmas erkély tárul fel előttem. Követem Ryle-t ki, és máris a
rengeteg cserepes növényről álmodom, amiknek itt helyet
találok majd.
– Ugyanabba az irányba néz, mint a tető – mondja. – Mindig
pontosan azt láthatjuk, mint a legelső este, amikor találkoztunk.
Eltartott egy darabig, mire az egész leülepedett, de hirtelen
felfogom, mi történik velem, és elpityeredem. Ryle magához húz,
és szorosan átölel.
– Lily! – suttogja, miközben a hajamat simogatja. – Nem
akartalak megríkatni.
Nevetek a könnyeim között.

---

– Csak nem tudom elhinni, hogy itt élek. – Hátrébb húzódom,
hogy felnézhessek rá. – Gazdagok vagyunk? Hogy fér ez bele
neked?
Felkacag.
– Egy idegsebész felesége vagy, Lily. Nem mondhatni, hogy
szűkölködnél a kápéban.
Erre megint nevethetnékem támad, utána pedig pityergek
még egy kicsit.
Aztán megérkezik a legelső látogatónk, mert valaki
dörömbölni kezd az ajtón.
– Allysa – közli Ryle. – A folyosón várt.
Az ajtóhoz rohanok, szélesre tárom, majd megöleljük egymást,
sikongatunk egy sort, és nincs kizárva, hogy megint sírok egy
kevéskét.
Az este hátralévő részét az új lakásunkban töltjük. Ryle kínai
kaját rendel, és Marshall is lejön vacsorázni velünk. Még
nincsenek asztalaink meg székeink, úgyhogy a nappali padlóján
ülünk, és a dobozból eszünk. A berendezésről beszélgetünk,
arról, hogy milyen nagyokat fogunk szomszédolni, meg persze
Allysa közelgő szüléséről. Ennél csodálatosabbat elképzelni sem
tudnék.
Alig várom, hogy elmondhassam anyámnak.
Huszonkettedik fejezet
ALLYSÁNAK MÁR HÁROM NAPPAL EZELŐTT szülnie
kellett volna.
Egy hete élünk az új lakásunkban. Ryle szabadnapján
sikeresen áthordtuk minden holminkat, egy nappal később pedig
elmentem Allysával bútorokat vásárolni. A harmadik napra

---

gyakorlatilag beköltöztünk. Tegnap már postát is kaptunk – a
szolgáltatások bekötését számlázták ki, szóval most már minden
hivatalosnak tűnik.
Férjnél vagyok. Egy nagyszerű emberhez mentem hozzá.
Fantasztikus lakásban élek. A legjobb barátnőm történetesen a
sógornőm, és hamarosan nagynéni leszek.
Merjem-e kimondani... jobb már nem is lehetne az életem.
Lecsukom a laptopom, és felkészülök, hogy hazainduljak. Az
utóbbi időben a szokásosnál korábban léptem le a boltból,
annyira várom, hogy az új lakásomban lehessek. Éppen
behúznám magam mögött az irodám ajtaját, amikor Ryle a saját
kulcsát használva belép a boltba. Hagyja, hogy az ajtó
becsapódjon mögötte, mert tele van a keze.
A hóna alá egy újságot dugott, és két kávét hoz magával. Bár
láthatólag fel van spannolva, és sietősen lépdel felém, mosolyog.
– Lily! – Az egyik kávét a kezembe nyomja, aztán kikapja az
újságot a hóna alól. – Három dolog. Egy... láttad az újságot? –
Felém nyújtja. Az egyik cikkre mutat a kifordított lapban. –
Bekerültél, Lily! Bekerültél!
Igyekszem nem beleélni magam, ahogy lepillantok a cikkre.
Lehet, hogy valami teljesen másról beszél, mint amire én
gondolok. Miután elolvasom a főcímet, nyugtázom, hogy
pontosan arról beszél, mint amire én gondolok.
– Bekerültem?
Nemrég értesítettek, hogy a boltomat jelölték a Best of Boston
egyik díjára. Ez egy közönségdíj, amit az újság évente oszt ki, és
a Lily Bloom’sot a „Boston legjobb új vállalkozásai” kategóriában
jelölték. A feltétel, hogy az adott vállalkozás kevesebb mint két
éve működjön. Gyanítottam, hogy akkor választottak ki, amikor
a múlt héten felhívott egy újságíró, és mindenféle kérdéseket
tett fel.