|
A ROMANOV-DINASZTIA
Oroszországban az abszolutisztikus monarchiát a külső ellenséggel (mongolok, svédek, lengyelek) szembeni védekezés miatt vezették be, de az uralkodó fellépett a nagybojárok és az egyház ellen is.
IV. Iván (1533-1584) volt az első, akit hivatalosan megkoronáztak Oroszország cárjának:
- kegyetlenül leszámolt az ellene lázadó nagybojárokkal (innen a „Rettenetes” melléknév)
- megerősítette a központi hatalmat
- létrehozta a sztrelecek elit katonai egységét (= a cár testőrjei)
- keleten:
- meghódította a Kazani és az Asztrahányi Kánságot
- megkezdte Szibéria gyarmatosítását
- ellenőrzése alá vonta a volgai és kaszpi-tengeri közlekedést
- nyugaton:
- kereskedelmi kapcsolatok Angliával
- háború Észtországgal és Litvániával, melynek célja a balti-tengeri kijárat megszerzése
- az ő idejében épült a moszkvai Szent László katedrális
Halála után belső és külső válság volt jellemző. 1613-ban Romanov Mihály került a trónra:
- a bojárság és az egyház támogatásával rendet teremtett az országban
- békét kötött Svédországgal és Lengyelországgal
- háborút viselt a tatárok ellen
- folytatta a terjeszkedést kelet felé
I. Péter (1686-1725):
- modernizálni, európai nagyhatalommá akarta tenni Oroszországot
- jelentős gazdasági, társadalmi, politikai és katonai reformok
- fiatalokat küldött tanulni külföldre
- kötelezővé tette a bojárok számára az európai divatot
- felszámolta a sztrelecek egységeit
- rendeletekkel (ukáz) kormányzott
- megalapította Szentpétervárt (= 1717-től főváros)
- 1696-ban elfoglalta a törököktől Azovot, 1711 - vereség a stănileşti-i csatában
- a nagy északi háború (1700-1721) végén megszerezte a kijáratot a Balti-tengerre
- Perzsiától is szerzett területeket
- 1721-től Oroszország birodalom lett, uralkodója „minden oroszok cárja”.
A HARMINCÉVES HÁBORÚ. AZ EURÓPAI DIPLOMÁCIA
A HÁBORÚ OKAI
Az újkor elején Európa legbefolyásosabb dinasztiája a Habsburg volt:
- a spanyol ág uralta az Ibériai-félszigetet és egy óriási gyarmatbirodalmat
- az osztrák ág uralta Közép-Európa nagy részét, valamint Nyugat- és Dél-Európából is jelentős területeket.
A Habsburgok célja az európai hegemónia, egy egyetemes, abszolutisztikus és katolikus birodalom létrehozása volt. A Madrid és Bécs „harapófogójába” került Franciaország volt a Habsburg-ház legádázabb ellensége.
A XVI. századi reformáció alaposan megváltoztatta Európa vallási térképét. A katolicizmus jelentős teret veszített a Német-Római Birodalomban, az itt dúló vallásháborúk még inkább elmélyítették a belső ellentéteket.
A pápa az egész olasz félszigetet az ellenőrzése alá akarta vonni.
A Balti-tenger térségében többen voltak érdekeltek: Svédország, Dánia (ezért vettek részt az északi államok a 30 éves háborúban), Németalföld, Anglia és Oroszország.
A HÁBORÚ LEFOLYÁSA
Megalakult:
- Protestáns Unió (északi fejedelemségek)
- Katolikus Liga (déli tartományok).
Mindkét fél szövetségeseket keresett Európa nagyhatalmai között
Híres hadvezérek:
- protestánsok: II. Gusztáv Adolf, Condé, Turenné
- katolikusok: Tilly, Wallenstein
4 szakasz (attól függően, hogy a protestánsokat mikor, melyik állam támogatta):
1. Cseh szakasz
1618-ban cseh felkelés tört ki. Okok:
- II. Ferdinánd német-római császár és cseh király központosítási törekvései
- a katolicizmus erőszakos terjesztése
Ürügy:
- Prágában a császári biztosok kihajítása az ablakon (defenesztráció)
A cseh rendek átvették a hatalmat. V. Frigyes, pfalzi választófejedelmet hívták meg uralkodni. Bethlen Gábor, protestáns erdélyi fejedelem is őket támogatta.
1620-ban a fehérhegyi csatában a Habsburgok győztek. A rendek minden jogukat elvesztették, vagyonelkobzások, kivégzések következtek.
2. Dán szakasz
IV. Keresztély dán király a protestáns fejedelmek oldalán szállt hadba 1625-ben.
1629-ben a Wallenstein által vezetett császári hadak győztek. Békét kötöttek a dánokkal, a protestánsok vissza kellett adják a katolikusoktól elkobzott javakat.
3. Svéd szakasz
Franciaország szövetséget kötött Svédországgal, Németalfölddel és a német protestáns fejedelmekkel. A francia támogatást élvező svédek beléptek a háborúba. Kezdetben több sikert arattak a császáriak felett.
Az 1632-es lützeni csatában II. Gusztáv Adolf svéd király meghalt, a svédek vereséget szenvedtek.
4. Francia szakasz
Richelieu bíboros Hollandia, Svédország és a német protestáns fejedelmek részvételével erős Habsburg-ellenes szövetséget hozott létre.
Franciaország 1635-ben Spanyolország, Bécs legfontosabb szövetségese ellen indított háborút. 1643-ban a rocroi-i csatában a spanyolok vereséget szenvedtek.
Sorozatos francia győzelmek után III. Ferdinánd német-római császár kénytelen volt békét kötni.
A VESZTFÁLIAI BÉKESZERZŐDÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
A béketárgyalások már 1644-ben megkezdődtek, Münster és Osnabrück vesztfáliai városokban. Szükség volt rá, mivel a háború sújtotta német területek hatalmas károkat szenvedtek. Egyedül Franciaország került ki megerősödve.
Spanyolország a pireneusi békével (1659) elismerte Franciaország európai hegemóniáját.
A békekötések során előtérbe került az erőegyensúly elve. Az európai államok arra törekedtek, hogy egyetlen állam se erősödjön meg túlságosan a másik rovására (nem mnidig sikerült nekik). Ez lett a nemzetközi jog alapköve az újkorban.
A vallási szempontok helyett az államérdek lett a diplomácia első számú mozgatórugója.
A XIV. században a Török Birodalom terjeszkedésével párhuzamosan megjelent az ún. „keleti kérdés” is, amely lényegében szintén az egyensúly biztosításával függött össze.
Do'stlaringiz bilan baham: | 
