Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára Megjelent a Gróf Mikó Imre Alapítvány, a História Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia

1317 Hoszowski, Stanislas: L’Europe Centrale devant la révolution des prix, XVI^e et XVII^e siècles. = Annales, Économies, Sociétés, Civilisations. Paris 1961. 3. sz. 447.

1318 L. többek között Pickl, Othmar: Routen, Umfang und Organisation des innereuro­päischen Handels mit Schlachtvieh im 16. Jahrhundert. In: Festschrift Hermann Wiesflecker. Graz 1973. 144. (A továbbiakban: Pickl 1973.)

1319 A városnak a fejedelem szükségleteire adott kölcsönére figyelmeztet az 1613. december 2-án a kolozsmonostori konvent átírásában kiadott oklevél. KvLt Kiváltságlevelek fasc. T. T. 1. sz. Még egyszer megköszönjük Kiss András nyugalmazott levéltárosnak, hogy felhívta figyelmünket erre az oklevélre. – L. még Pap, Francisc: AIIA-CN XXIX (1989). 154 és 26. jegyz.

1320 Ennek jele, hogy a harmincas években megnövekszik a harmincadvámja még néhány cikknek, így a sónak, egyes posztófajtáknak, a selyemnek, a bársonynak, a cipőnek és a csizmának stb., 1. Pap, Francisc: AMN VIII (1971). 242–249. – A harmincadvámnak Pach Zsigmond Pál által vázolt, huszad felé irányuló trendje (1. TSzle 1995. 1–2. sz. 1–10.) szerintünk nem alkalmazható száz évvel később Erdélyben.

1321 KvSzám 19/VII. 33. 1632. augusztus 12-én a 175 ökörből, amelyet Csanádi Tamás bemutat a kolozsvári harmincadhelyen, „százának az harmincadgyát Urunk Ő Nagysága akceptálta mint kész pénzt...”

1322 Uo. 34. (1632. augusztus 15.)

1323 Uo. 41. 1632. szeptember 4-én „Fodor Mihály hajtat ki Magyarországba 150 számú ökreket, melynek harmincadgyát Urunk Ő Nagysága maga számára akceptálta, levele is vagyon róla”. Ez utóbbi megjegyzés újólag azt tanúsítja, hogy a kereskedők ilyetén megbízatásukat irattal kellett hogy bizonyítsák.

1324 KvSzám 19/VII. 92. (1633. augusztus 3-án.)

1325 Ugyanazon nap, más szállítmány.

1326 KvSzám 19/XI. fasc. 1. 23. (1634. szeptember 25-én.)

1327 Uo. 20/I. 15. (1635. augusztus 12-én.)

1328 Uo. 20/V. 9. (1636. március 8-án.)

1329 Uo. 20/VI. 9. (1636. július 13-án.)

1330 Ugyanazon nap, más szállítmány.

1331 KvSzám 20/VI. 11. (1636. július 29-én.)

1332 Uo. 20/I. 15. (1635. augusztus 12-én). L. 17. jegyzetünket is.

1333 Uo. 20/I. 25. (1635. szeptember 21-én.)

1334 Csak néhányat idézünk a számos ilyen természetű vámbejegyzésből: KvSzám 13a/VI. 34. (1612. szeptember 7-én Gellyén Imre számára hajtanak Bécsbe ökröket); 13a/XVI. 40. (1613. augusztus 8-án Jónás deák hajtatott ki ökröket); 14a/I. 18. (1616. május 18-án ugyanő hajtat állatokat Magyarországra); 14a/XXV. 27. (1618. június 10-én Tölcséres András és Sándor Miklós hajtatnak ugyancsak Magyarországra); 15b/XVIII. 37. (1622. július 30-án Csanádi János hajtott ökröket); 16/XI. 20. (1623. október 1-én Cibere Gergely hajtat ökröket); 18b/IV. 24. (1630. május 27-én Szegedi Gergely deák hajtat Bécsbe 135 ökröt); 18b/IV. 29. (1630. június 19-én „mostani bíró uram Csanádi Antal uram hajtat Bécsbe hét ökröt”); 18b/IV. 50. (1630. augusztus 5-én Váradi Miklós hajtat Bécsbe 579 ökröt); 19/VII. 6. és 8. (ugyanez a tekintélyes polgár hajtat két alkalommal „ki ez országból” ökröket 1632. március 16-án és április 5-én); 19/VII. 90. (1633. június 27-én Bácsi Péter hajtat ki ökröket); 19/XI. fasc. 1. 28. (1634. október 24-én Darócz Máté hajtat ki ökröket); 20/I. 15. (1635. augusztus 12-én Jónás deák hajtat ki „ez országból” hizlalt ökröket); 20/VI. 10. (1636. július 29-én Bácsi János és István hajtatnak ki hizlalt ökröket) stb.

1335 Íme egy példa: Uo. 14a/XXV. 39. (1618. július 25-én két kereskedő hajtat Magyarországra ök­röket, „az szolgájok Csonka János, ki ugyan kolozsvári lakos ember, hajt ki maga számára 8 ökröt”, ezt külön harmincadolják, „a másik szolgájok... az is kolozsvári lakos ember, hajt ki maga számára” ökröket. A többi esetben felsorolt szolga is Kolozsváron lakik.)

1336 Természetesen nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy e bejegyzések a Kolozsváron kívül eső, akár a Várad–Debrecen, akár a Szilágyság–Partium–Felvidék vagy kanyarral Buda felé irányuló útvonalakon fekvő piacok valamelyikére vonatkoznak. E tekintetben csak feltevésekre szorítkozhatunk, ahelyett, hogy a meghatározatlan célpontokat magyarországi piacközpontokkal azonosítanánk.

1337 L. Pap Ferenc: Kolozsvár és a királyi Magyarország kereskedelmi kapcsolatai. = TSzle 1991. 3–4. sz. 241 (jegyzetekkel együtt).

1338 E befogadásnak legalábbis évszázados hagyományai voltak, ugyanis már a XV. században továbbították Bécsből az erdélyi árut, többek között a szarvasmarhát is. L. Goldenberg, S.: Der Handel Transilvaniens vom 14. bis zum 17. Jahrhundert. = Scripta Mercaturae München Jhrg.11, 1977, Heft 1, 14, 21. (ez utóbbi oldalon a 28. jegyz.). A XVI–XVII. századra 1. uo. 15, 21 (az utóbbi oldalon főleg a 30–34. jegyz.).

1339 L. uo. 16.

1340 Uo.

1341 Pickl, Othmar: Die Stellung der Steiermark im europäischen Fernhandel vom 13. bis zum 17. Jahrhundert. In: 800 Jahre Steiermark und Österreich 1192–1992. Der Beitrag der Steiermark zu Österreichs Größe. Graz 1992. 192–193, 207. (A továbbiakban: Pickl 1992.)

1342 Pickl, Othmar: Das Mautbuch von Vransko/Franz von 1584/85. In: Herbert-Hassinger-Festschrift. 310–311, 316, 318, 328.

1343 Pickl 1992. 211.

1344 Zimányi Vera: Velence szarvasmarhaimportja az 1624–1647-es években. AgtSz 1972. 3–4. sz. 389–396.

1345 A dán és lengyel–moldvai, havasalföldi szarvasmarhautakra nézve l. Pickl 1973. 145–149. – A moldvai szarvasmarháról a XVI. században és a XVII. század elején 1. részletesen Gonţa, Alexandru I.: Legăturile economice dintre Moldova şi Transilvania în secolele XIII–XVI. Buc 1989. 48. 100–101, 128, 148, 174, 192.

1346 KvSzám 19/VII. 6. (1632. március 2-án a fejedelem „annuencionális” levelet ad Váradi Miklósnak, ennek „szabadságával” hajtat ki a szóban forgó kereskedő 179 ökröt „ez országból”. A kifejezésre 1. SZT I. 344.

1347 KvSzám 20/I. 15. (1635. augusztus 12-én Kovács János hajtat ki „ez országból” Bethlen Ferenc és Kemény János „exempcionális” levelével összesen 108 ökröt, ezért vámot nem fizet, mivel a megfelelő összeget „őnagysága fizetésében deputálta”. A kifejezésre l. SZT III. 524.)

1348 KvSzám 20/V. 9. (1636. március 8-án Krajcár Ferenc adott el Váradi János kovácsnak 40 ökröt, a harmincadot „urunk őnagysága percipiálta”, s ezt a fejedelem „kvietancionális levele” bizonyítja. A kifejezésre 1. SZT VII. 727.)

1349 L. többek közt Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631–1648). Bp 1954. 413–415: Gyulafehérvár; 417–421: Dés; 422–437: Kővár és Kapnikbánya; 452–478, 485, 489–504, 509, 514, 517–519, 524, 532: Fogaras, Porumbák és Komána; 534, 537–538: Gyalu; 552–555: Udvarhely; 557: Kálna, Kodor és Kendilóna; 558–559, 567, 576: Örményes; 597, 601: Kóródszentmárton; 611–613: Uzdiszentpéter; 631–633: Balázsfalva és Monora; 636, 640: Vécs.

1350 Pl. KvSzám 19/VII. 33. (1632. augusztus 12.); 19/VII. 92. (1633. augusztus 3.); 19/XI. fasc. 1. 23. (1634. szeptember 25.); 20/I.15. (1635. augusztus 12.); 20/VI. 9. (1636. július 13.).

1351 Bethlen gazdasági rendszerére vonatkozólag l. Imreh István kiváló, távlatokat nyitó művét: A fejedelmi gazdálkodás Bethlen Gábor idejében. Erdélyi Tudományos Füzetek 211. Kv 1992, az állatkereskedésre vonatkozólag különösen 42, 44, 58, 64, 68, 76, 80, 84.

1352 Mircea, Gabriela: Blajul şi domeniul aparţinător la jumătatea secolului al XVIII-lea. = AIIA–CN XXXV(1996). 38–62.

1353 MOL F 234. Dulap XXI. Fasc. 15 (1851). (În continuare: MOL F 234.)

1354 Arhivele Naţionale Direcţia judeţeană Alba, Alba Iulia – Mitropolia Română Unită Blaj, 1869/2501. (În continuare: AN Alba – Mitrop. R. U. Blaj.)

1355 Împărţirea în două a domeniului donat de împăratul Carol al IV-lea, în 1738, între episcopi şi călugării basilitani, aflaţi mereu în litigiu unii cu alţii, s-a făcut încă de la sfârşitul secolului al XVIII-lea. Ea a fost consfinţită legal, în urma procesului lemenian, prin decretul aulic din 27 februarie 1846, nr. 756. Nu ştim în ce condiţii a ţinut episcopul Bob în arendă domeniul mănăstiresc, din veniturile căruia se întreţinea Gimnaziul, dar ştim că, începând din 1832, el era arendat de Ioan Lemeni contra sumei de 2600 fl. (Arhivele Naţionale Direcţia judeţeană Cluj (în continuare: AN Cj) – Fond Ioan Lemeni, nr. 194) şi că, din 1852, el era arendat de Alexandru Sterca Şuluţiu – pe timp de 10 ani – pentru 1900 fl. anual, avându-se în vedere scăderea veniturilor domeniale prin pierderea recoltelor şi dijmelor (contractul de arendare în AN Alba Fond Cabinet, nr. 683/1860). Condiţiile arendării – nefavorabile Gimnaziului, confruntat cu mari dificultăţi materiale după 1850 (când, potrivit noului plan general de organizare gimnazială impus de Guberniu, numărul profesorilor s-a ridicat la 12 şi s-a adăugat clasa a VIII-a) – au suscitat atacuri în presă la adresa episcopului (Gazeta Transilvaniei nr. 78 din 4 octombrie 1852. 301). Răspunsul de apărare al episcopiei în: Gazeta Transilvaniei nr. 84 din 28 octombrie 1852. 325. Din despăgubirile urbariale de după revoluţie, domeniului episcopal i-au revenit sumele din răscumpărarea robotelor, care s-au ridicat, în final, la 270 000 fl., încasaţi până în 1864, iar domeniului mănăstiresc i-au revenit cele din răscumpărarea zeciuielilor apreciate la 200 000 fl. care, însă, nu fuseseră achitate în acest an (Gazeta Transilvaniei nr. 5 din 15 ianuarie 1864).

1356 Grimm, Josef A.: Das Urbarialwesen in Siebenbürgen. Wien 1863. 151.

1357 Potrivit datelor publicate în presă, despăgubirea zeciuielilor se ridica la 200 000 fl. Gazeta Transilvaniei nr. 5 din 15 ianuarie 1864.

1358 MOL F 234.

1359 Baross Károly: Magyarország földbirtokosai. Bp 1893. 37–39.

1360 Conspectus taxas annuales tam per opidanos Blasienses pro suis fundis quam vero alios pagenses domos in fundis allodialibus habentes pro anno solari I. 1–31. XII. 1850 solvendos repandens. MOL F 234.

1361 Pentru activitatea episcopului blăjean la Viena, vezi: Retegan, Simion: Delegaţia naţională română de la Viena din 1850–1851. Contribuţia lui Alexandru Sterca Şuluţiu. = AIIA–CN XXXVI(1997) în curs de apariţie.

1362 AN Alba Fond Cabinet, nr. 284/1850, f. 13–14.

1363 Bogdan-Duică, Gheorghe: Notesul de însemnări al lui Simion Bărnuţiu 1849–1863. = AII–C I (1923). 205–235.

1364 AN Alba Fond Consistoriu, nr. 310/1851.

1365 În 6 decembrie 1850, episcopul dispune canonicului Constantin Alutan să fie angajat ca administrator Moroşan Gavril în locul lui Nicolae Barb care fusese plătit de Fisc cu 300 fl., 48 mierţe cereale, 12 mierţe cartofi şi 16 care de fân: AN Alba Fond Cabinet, nr. 284/1850, f. 17. – MOL F 234.

1366 Grădinarul tocmit era Vereş Mihály, cu o plată anuală în bani, produse, pământ în folosinţă de 3330 fl. AN Alba Fond Cabinet, nr. 284/1850. f. 78.

1367 Potrivit dispoziţiilor erariale, fondul de pornire acordat gratuit lui Şuluţiu a fost de 2000 fl., din care două treimi în produse: grâu, porumb, vin, fân, iar o treime în mobile, rechizite şi ustensile. În ceea ce priveşte mobilele, deoarece ele fuseseră procurate de Lemeni din banii lui, urma ca, în cazul redobândirii lor de către fostul episcop, preţul lor să-i fie recompensat lui Şuluţiu de Fisc. Ibidem f. 74.

1368 Ibidem f. 24–25.

1369 Ibidem Registrul de intrare-ieşire, Blaj, 1856, nr. 640.

1370 Moara şi iazul său vor fi refăcute abia în 1856 de către negustorul armean Teodor Covrig. Contractul de construcţie al acestuia cu Şuluţiu, din 30 ianuarie 1856: Ibidem Registrul de intrare-ieşire, 1856, nr. 51.

1371 Ibidem Fond Consistoriu, 1851/212, f. 1–2.

1372 Ibidem.

1373 Fundaţiunea fericitului Alexandru Sterca Şuluţiu. Blaj, 1926. 52–61. (În continuare: Fundaţiunea 1926.)

1374 AN Alba Mitrop. R. U. Blaj, 1852/44.

1375 Ibidem 1856/414.

1376 Ibidem A. I. Pachet L II, 1851–56, nr. 7.

1377 Lista celor 11 lucrări manuscrise ale lui Şuluţiu, păstrate azi la Biblioteca Academiei Filiala Cluj, în Fundaţiunea 1926. 57–58. Dintre acestea singura care a apărut este Istoria Horii şi a poporului românesc din Munţii Apuseni ai Ardealului. În: Izvoarele răscoalei lui Horea. Seria B. II. Bucureşti 1983. 330–447 şi Edroiu, Nicolae: Istoria Horii şi a poporului românesc din Munţii Apuseni ai Ardealului. = Viitorul românesc. Buc 1995.

1378 Lista cărţilor lui Şuluţiu (35 p.) la ANCj Fond Biblioteca Centrală Blaj, nr. 2.

1379 AN Alba Registru de intrare-ieşire, 1856, nr. 640.

1380 Gazeta Transilvaniei nr. 18 din 6 martie 1857. 70.

1381 AN Alba Fond Mitrop. R. U. Blaj, 1857/717.

1382 Gazeta Transilvaniei nr. 29 din 24 iunie 1859. 114

1383 Suma care revine, în final, mitropolitului a fost, după George Bariţiu, de 270 000 fl., cu o dobândă de 5%. Gazeta Transilvaniei nr. 8 din 27 ianuarie 1865. 29.

1384 Fundaţiunea 1926. 52.

1385 Ibidem 5.

1386 Ibidem 4–49.

1387 Fundaţiunea fericitului Alexandru Sterca Şuluţiu. Archiepiscopul Mitropolit gr. cat. de Alba Iulia. Blasiu 1870. 47. (În continuare: Fundaţiunea 1870.)

1388 Gazeta Transilvaniei nr. 21 din 29 martie 1865.

1389 Ibidem.

1390 AN Alba Mitrop. R. U. Blaj, 1864/655, f. 197.

1391 Ibidem.

1392 Gazeta Transilvaniei nr. 78 din 4 octombrie 1852. 301.

1393 Fundaţiunea 1870. 47.

1394 Crâşmele: 5000 fl., moara 4501 fl., podurile 1850 fl., apa minerală de Tiur 20 fl. AN Alba Fond Mitrop. R. U. Blaj. 1869/2501.

1395 Ibidem.

1396 Ibidem.

1397 Balassa Iván utószava Herepei János A házsongárdi temető régi sírkövei című könyvéhez. Sajtó alá rendezte Balassa Iván, Herner János, Keserű Bálint. Bp 1988. 503.

1398 Családjáról részletesen írt Gyalui Farkas, amikor kinevezése után elköltözött Sepsiszentgyörgyre: A Herepeiek – Herepei János távozása alkalmából. = Keleti Újság 1938. 161. sz. 4., valamint Nagy Géza: A Herepeiek belmissziós törekvései. = Protestáns Szemle 1942. 9. sz. 262–272.

1399 Herepei levélfogalmazványa Szabó T. Attilának. (Kajdacs, 1956. szeptember 26.) MTAKK Ms 5122/381.

1400 Herepei levele Balogh Jolánnak. (Szeged, 1964. december 22.) MTAKK Ms 5122/25.

1401 Herepei levele Kelemen Lajosnak. (Kajdacs, 1956. április 29.) MTAKK Ms 5122/212.

1402 Pósta Béla születésének százados ünnepe 1862–1962. Előszó, sajtó alá rend. Banner János. Bp 1962. 18–19.

1403 Herepei levele Szabó T. Attilához. (Szeged, 1963. szeptember 30.) MTAKK Ms 5122/406.

1404 Herepei levele Entz Gézának. (Szeged, 1965. február 18.) MTAKK Ms 5122/108.

1405 1919. május 12-én a román kormányzótanács megbízottja előtt – többek között – Buday Árpád, Kovács István, Roska Márton, Schneller Vilmos és Herepei János fogadalmat tett, hogy hivatali kötelességüket ezentúl is lelkiismeretesen és pontosan teljesítik. MTAKK Ms 5121/101.

1406 Balassa: i. m. 503.

1407 Kiss András: Az alapozó emlékezete. Herepei János születésének 100. évfordulójára. = Korunk 1991. 9. sz. 1159.

1408 Dr. Vékás Lajos vezérigazgató aláírásával. MTAKK Ms 5121/85.

1409 Itt végzett tevékenységét meleg szavakkal köszönte meg 1935. október 24-én az EKE nevében Dr. Gergely Endre üv. alelnök és Dr. Balogh Ernő főtitkár. MTAKK Ms 5121/138.

1410 A két református vonatkozású beadvány Kolozsvárt, László Dezső hagyatékában.

1411 Ekkor születtek a kalotaszegi temetők sírköveit (Bánffyhunyad, Bikal, Egeres, Gyerővásárhely, Inaktelke, Daróc, Mákó, Türe, Vista, Szucság, Kajántó) leíró, máig lappangó kéziratai. Herepei kiadatlan kéziratainak összeírása (1941). Herepei Judit tulajdonában.

1412 A múzeum elnöksége és Herepei közötti szerződést 1938. január 24-én írták alá Sepsiszentgyörgyön. MTAKK Ms 5121/145. Az alkalmaztatási szerződést 1938. július 1-én kötötték az új igazgatóval, melyet a múzeum igazgató-választmánya 1938. július 28-án hagyott jóvá. Uo. Ms 5121/146.

1413 A múzeumtörténet átfogó leírása Csutak Vilmos: A Székely Nemzeti Múzeum története és kul­turális jelentősége. In: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Sepsiszentgyörgyön 1933. augusztus 27–29. napjain tartott tizenkettedik vándorgyűlésének emlékkönyve. Szerk. György Lajos. Cluj-Kolozsvár 1934. 73-81.

1414 Sas Péter: Kós Károly és a Székely Nemzeti Múzeum. = Acta 1997. II. Sepsiszentgyörgy 1998. 131–140.

1415 Csutak Vilmos: Kós Károly és a Székely Nemzeti Múzeum. Sepsiszentgyörgy 1939. 9.

1416 Kós Károly: A Székely Nemzeti Múzeum építése. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Szerk. Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy 1929. 29.

1417 A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője. I. Sepsiszentgyörgy 1890. 25.

1418 László Ferenc: Táj és tudomány. Buk 1978. 94.

1419 Uo. 97.

1420 Uo. 130.

1421 Csutak életét és munkásságát kimerítően tárgyalta Egyed Ákos a Csutak Vilmos válogatott írásait bemutató Közösség és művelődés (Buk 1993) című könyvhöz írt tanulmányában.

1422 Székely Zoltán: Csutak Vilmos és a sepsiszentgyörgyi múzeum. = Gyökerek 1968. 2. sz. 34–37.

1423 Székely Zoltán ny. múzeumigazgató szíves közlése. (Itt köszönöm meg, hogy 1997. március 12. és 13-án megosztotta velem a múzeummal kapcsolatos emlékeit.)

1424 Balassa: i. m. 505.

1425 Székely Zoltán szíves közlése.

1426 Sepsiszentgyörgy, 1928. április 18. Herepei Judit tulajdonában.

1427 Szerk. György Lajos. Cluj-Kolozsvár, 1927. 86–97.

1428 1927. Nr. 24. 56.

1429 Pásztortűz 1926. 287–288 és 1928. 46.

1430 1933. 369–473. (Klny. is.)

1431 Balassa: i. m. 505.

1432 Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1941. január 1-i hatállyal kinevezte a múzeum igazgatójává. (Bp 1941. szeptember 4.) MTAKK Ms 5121/86.

1433 Balassa: i. m. 506.

1434 Pásztortűz 1941. 370–376.

1435 500/1942. sz. sokszorosított múzeumi körlevél. Herepei Judit tulajdonában.

1436 Mivel Kelemen Lajos egész Erdélyre kiterjedő hasonló értékmentő tevékenységet folytatott és irányított az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára számára, megsértődhetett a sepsiszentgyörgyi múzeumi felhívás olvastán. „Elég lelkiismeretfurdalást érzek amiatt, hogy 43-ban megbántottam egy bizonyos könyv- és levéltári anyag ajándékozására felhívó körlevél miatt.” Herepei Szabó T. Attilának. (Bonyhád, 1951. december 27.) MTAKK Ms 5122/379.

1437 Balassa: i. m. 506.

1438 Gazda Klára: A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója (1938–1944). = Háromszék 1991. 478. sz. 4.

1439 Faragó József: Az Erdélyi Tudományos Intézet. In: Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai. Kiállítás és konferencia. Emlékkönyv. Szerk. Faragó József, Incze Miklós, Katona Szabó István. Bp 1996. 48–54.

1440 Tamás Lajos: Az Erdélyi Tudományos Intézet. In: Erdély egyeteme. Szerk. Bisztray Gyula, Szabó T. Attila és Tamás Lajos. Kv 1941. 410.

1441 Herepei értetlenül állt a „konkurencia-kérdés” előtt. „Emlékiratom egyik vázlatát Neked is, Manónak [Brüll Emánuel] is, Kelemen Lajosnak is elolvastam. Elgondolásomat mind a hárman, de különösen Kelemen Lajos bátyánk helyeselte, úgyannyira, hogy a Közoktatásügyi Minisztériumba küldött példányomat, kérésemre, nagyon meleg szavak kíséretében ő terjesztette fel.” Herepei levele Szabó T. Attilának. (Sepsiszentgyörgy, 1944. augusztus 1.) Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgy, Irattár.