De hol van az Anya? Isten ábrázolása a Szentírásban női képekkel

De hol van az Anya?

Isten ábrázolása a Szentírásban női képekkel

(A tékozló fiú példázata)

“Az emberi nyelv korlátai megkövetelik a szimbólumok és képek használatát. Ezek az eszközök lehetővé tesznek számos új értelmezést, és a láthatatlan valóságok jobban elérhetővé vállnak észlelhető szimbólumok által. Egy korlátlan Isten meghatározása helyett a szimbólumok segítenek, hogy az emberiség egy ismert képi világon keresztül kapcsolódjon az istenihez. Egy olyan alapvető cím sem írja le Isten lényegét, mint az Atya, csupán képletes nyelv ez. ” (Emmanuel Kaniyamparampil)

Annak ellenére, hogy mindenkinek személyes kapcsolata van bizonyos módon Istennel, egytől-egyig máshogy látjuk Őt, erősen él a köztudatban egy általános elképzelés, melyet sokan alapvetőnek tekintenek, a férfias Istené. Erre bizonyíték sok esetben a nyelvezet, az, ahogyan Istenre utalunk. Míg a magyar nyelveben az egyes szám első személyű névmásra csak egy szavunk van (ő), addig más nyelvek esetén már nyelvtanilag meghatározott az alany neme, így például az angolban is (he, she), Istenre pedig a hímnemű névmással utalnak. Ezzel nem is lenne gond, hiszen sosem volt vita tárgya, hogy Istennek nincs neme, lévén emberi mércével felfoghatatlan. A probléma ezzel a berögződéssel nem egyéb, mint, hogy Istennek sokan férfi mivoltat előlegeznek meg, s ez által alapot kaphatnak olyan társadalmi szerkezetek, amelyek elnyomják a nőket.

A teremtő és oltalmazó Isten a Bibliában sokszor, mint „anya” jelenik meg, erre két szép példát hoznék fel. Az egyik ilyen Mózes negyedik könyvében lelhető fel, Mózes szavai Istenhez: „Vajon bennem fogant ez az egész nép, vagy én szültem-e, hogy azt mondod nekem: Ahogy a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet te ígértél oda esküvel atyáiknak. ”(4Móz., 11:12) A második példa pedig: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket: Jeruzsálemben kaptok vigasztalást.”(Ézs.66:13)

A tékozló fiú példázata az egyik legismertebb bibliai rész. Emlékszem, kisiskolásként a hittan órák egyik első témája volt. Előszeretettel használjuk mindennapi beszélgetések során is ezt a toposzt. Ezért talán ritkán gondolunk bele, vizsgáljuk meg a történetet, általában csak felületesen olvassuk. Írásom központi kérdése ez esetben, hol van az Anya? A példázat szereplői ugyanis a tékozló, az idősebb testvér és az apa, aki nem másra utal, mint Istenre. Megkíséreltem olyan tulajdonságokat, gesztusokat keresni, amelyeket a nőkhöz, anyákhoz társítunk. A 20. igeversben (“Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”) az érzések kendőzetlen kifejezését láthatjuk, ami, mivel sajnálatos módon arra tanítják a fiúkat, hogy az ilyen fajta megnyilvánulás gyenge és férfiatlan, női jellemzőnek tekinthető. Egy másik példa a 28. versből, az, hogy az apa kérlelte az idősebb fiút, hogy csatlakozzon az ünnepléshez. Maga a megbocsátás gesztusa is anyai, számtalanszor hallottuk a mondást, amely így szól “Az anyai szív mindent megbocsát.”

A fentiek fényében pedig levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bibliai képek nem kizárólag egy férfias Isten képét festik. Nehéz megdönteni egy évszázados elképzelést, azonban nagyon fontos. Kezdetnek az éppen elég, ha beszélünk mindezekről.

Bibliográfia

Abigail Dolan: Imagining a Feminine God: The Gendered Imagery in the Bible

Sandra M. Schneiders: Women and the Word: The Gender of God in the New Testament and the Spirituality of Women